Ugyan hajlamosak vagyunk betegségként tekinteni az ADHD-ra, szülőként nem árt tisztában lenni azzal, hogy a probléma inkább veleszületett idegrendszeri rendellenességnek, semmint betegségnek tekinthető. Kezelésében pedig nem csak a gyógyszerelés lehet a segítségünkre.
Mi az az ADHD?
Napjainkban egyre több szülő és pedagógus számol be arról, hogy ADHD-s gyermeket nevel, több-kevesebb sikerrel. (A rövidítés az angol Attention Deficit Hyperactivity Disorder, azaz figyelemhiányos hiperaktivitási zavar szóösszetételből ered.)
A Semmelweis Egyetem e témában írt, 2017-es cikke szerint az iskoláskorú gyerekek 3-7 százalékát érinti hazánkban a probléma, ugyanakkor egy 2020-ban közölt kutatás rámutat: nem feltétlenül csak a gyermekekre korlátozódik az ADHD: két évvel ezelőtt 2,58 százalék volt a tartós, felnőtt figyelemhiányos hiperaktivitási zavar előfordulása a világon, amely nagyjából 140 ezer ember életét befolyásolja globálisan.
Az elképesztő számok fura ellentmondásra világítanak rá: ugyan az ADHD-val kapcsolatban azonnal a gyerekekre asszociálunk, érdekes kérdés, hogy lehet ilyen magas annak előfordulása a felnőtt populáció körében. A probléma gyökere az ADHD kezelésében keresendő: ugyan alapvetően a neurológiai, pszichológiai tárgykörbe sorolandó a zavar (nem is csoda, hiszen az ADHD legfőbb tünetei a szétszórtság, figyelemzavar, hiperaktivitás, folytonos „nyüzsgés”, impulzitivás, figyelmet követelő magatartás, s nem utolsó sorban a mozgáskoordinációs problémák), fontos lenne kibővíteni az ADHD kezelését olyasfajta programokkal is, amelyek a mozgás, s a koordináció oldaláról közelítik meg a dolgot: ilyen például a gyógytorna, s annak különböző kezelésmódjai.
Gyógytornával az ADHD ellen
A legfrissebb tanulmányok szerint az ADHD-sok 30-50 százalékánál fordulnak elő különböző motoros problémák. Ezeknek a gyerekeknek nehezükre eshet a különböző mozgásszervi készségek megtanulása és kivitelezése, hiszen a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar többek között befolyással lehet az egyensúly és a koordinációs készségekre, valamint a finommanipulációs készségekre is mint például az írás
– mondja Jakucs Borbála, gyermekrehabilitációs szakgyógytornász.
A szakember szerint igen egyszerű logikán alapul a gyógytorna hatásmechanizmusa ADHD-s gyermekek esetében. Az ilyenkor alkalmazott módszerek mind azon az elméleten alapulnak, hogy a különböző viselkedéses problémák akkor jelennek meg, ha az idegrendszer nem képes helyesen feldolgozni az érzékszervek által felvett, bejövő ingereket. Ebből kifolyólag a terápiák alatt főleg egyensúlyi és más, érzékszervi ingerek adásával javítható az idegrendszer „érése”, s növelhetők az integratív funkciói, amely miatt mérséklődnek az ADHD-s gyermek tünetei.
Speciális választék: Ayres-, DSZIT- ÉS TSMT terápia
Jakucs Borbála szerint alapvetően háromféle módszer áll a szakemberek rendelkezésére az ADHD tüneteinek mérséklődése érdekében. „Hatékony lehet az úgynevezett Ayres terápia, amely egy pszichológiai módszeren alapuló kezelésforma. Lényege, hogy a gyermek aktív mozgásával és a terapeuta által adott passzív mozgatással segítjük az idegrendszer fejlődését és érését, ebben pedig izgalmas, nagy méretű, színes játékok is a segítségünkre vannak. Jó hír, hogy ez a kezeléstípus már újszülött kortól is alkalmazható, ugyanakkor, mivel főképp az idegrendszer fejlődését célozza meg, kiválóan felkészíti a kicsiket az óvoda-iskolakezdésre is.”
A szakember szerint hasonlóan jól működhet a DSZIT-terápia (dinamikus szenzoros integrációs kezelés) is, amely elsődlegesen a 4-8 éves korosztálynak ajánlott. „A DSZIT a szükséges szenzoros ingerlések mellett lehetőséget nyújt a gyermekeknek arra is, hogy a bennük élő, érzelmileg megterhelő, ellentmondásos történések is megjelenhessenek, integrálódhassanak. Ilyen esetekben a kezelés pszichoterápiás gyakorlattal rendelkező szakemberek segítségével történik” – mondja a szakgyógytornász.
„Harmadrészt érdemes még megemlíteni a TSMT-módszert (tervezett szenzomotoros tréning), amely egy neuro- és szenzomotoros vizsgálatokat figyelembe vevő, eszközigényes mozgásfejlesztési rendszer.„
Hatásmechanizmusa alaposabban kidolgozott, az edzéselmélet alapszabályait felhasználva javítja a gyermekek érzékelését és az érzékelési ingerek feldolgozását, fejleszti a mozgást és az egyensúlyt, a beszédet és koncentrációt, emellett kihat a figyelemre, az irányíthatóságra és az együttműködési készségekre is.
A szakember szerint a TSMT három hónapos kortól nagyjából hétéves korig végezhető, s jó hír, hogy nem csak egyéni, hanem csoportos foglalkozás formájában is működhet.
Jakucs Borbála véleménye szerint az összes terápiáról elmondható, hogy igénybe veszi a teljes testet, emellett erősíti a tapintás általi érzékelést, a proprioceptív és egyéb egyensúlyi tapasztalatokat. A gyógytorna hatására javul a gyerekek feladattudata, utánzási képessége (amely a későbbi alkalmazkodás, beilleszkedés fő kritériuma), s nem utolsó sorban az egyidejű, többcsatornás figyelem is fejlődik, amely egyébként az ADHD egyik legkellemetlenebb velejárója.
Hatásfok és általános recept
A fentiek figyelembevételével fontos kérdés, vajon milyen hatásfokkal működnek a felsorolt terápiák. A szakember itt is egyértelműen fogalmaz: a kezelés sikeressége leginkább attól függ, mennyire súlyos esettel állunk szemben, s nem utolsó szempont, milyen korban jut el a gyermek a gyógytornára, s azt milyen gyakorisággal tudják beépíteni az életébe.
Jakucs Borbála szerint az ilyesfajta kezelésnél nincs általános, mindenkire érvényes recept, hiszen egyrészt a gyermek állapota, másrészt a kiválasztott terápia is befolyásolja, hogy azt milyen gyakorisággal, s hogyan érdemes gyakorolni.
A TSMT konkrét feladatsorokból áll, így azt a szülő és a gyermek otthon, bizonyos időközönként beiktatott, szakmai kontroll mellett egyedül is képesek gyakorolni. Az Ayres- és a DSZIT terápiák ezzel szemben kevésbé szabályozottak, lényegük, hogy a gyermeknek egy olyan környezetet teremtünk a gyakorlás során, amelyben felszabadultan vesznek részt, a terápiát játéknak élik meg.
Borbála szerint fontos kitétel, hogy az említett terápiák nem csak az ADHD kezelésében nyújthatnak segítséget, hanem egyéb, nem mozgásszervi panaszoknál, így például megkésett beszédfejlődés, viselkedési és beilleszkedési nehézségek, tanulási problémák, autizmus spektrum zavar, önértékelési zavar és szorongás esetén is hatékonyan alkalmazhatók.
Összességében elmondható, hogy a specifikus terápiák hozzájárulnak ahhoz, hogy kialakuljon a megfelelő szociális viselkedés, szabálytudat, figyelem és nem utolsó sorban az önbizalom, ezáltal a gyerekek könnyebben integrálódhatnak kortársaik közé, emellett a szülők számára is megnyugtatható lehet a tudat, miszerint nem (csak) a gyógyszeres kezelés áll rendelkezésükre a probléma megoldásában. S talán (minden felsorolt előny mellett és ellenére) ez a legfontosabb.
Ez is érdekelhet
Gyermekkel a gyógytornásznál: nem csak mozgásszervi panaszokon segít a közös munka
Ugyan a közvélemény a gyógytornászok munkáját leggyakrabban a törések és traumás sérülések rehabilitációjával kapcsolja össze, a szakemberek számos egyéb esetben is a segítségünkre lehetnek. Még fontosabb adalék, hogy újszülött és kisgyermekeink fizikai, mi több, mentális egészsége is befolyásolható a gyógytorna segítségével, pláne, ha időben észrevesszük az árulkodó jeleket, s azonnal szakemberhez fordulunk.
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
