A sport mindenki számára fontos ahhoz, hogy megőrizze testi-lelki egészségét, azonban ha ez egyre nagyobb méreteket ölt, és már a mindennapi tevékenységeket is befolyásolja, edzésfüggőségről lehet szó.
Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint egy felnőtt embernek heti másfél-három óra közepes intenzitású mozgásra van szüksége, azonban sokan nem tudjuk ezt betartani az elfoglaltságaink miatt – persze jó, ha mindent megteszünk, hogy sikerüljön. A másik véglet azonban az edzésfüggőség, amikor valakin olyannyira elhatalmasodott az edzés- és sport iránti vágy, hogy mindent annak rendel alá. Immáron nemcsak egy része a napjainak/heteinek, mint például az étkezések, a munka, a szórakozás és az alvás, hanem központi szereplővé vált, és mintha elnyomná az előbb felsoroltakat fontosságban. A Healthline az alábbi hét jel esetén javasolja, hogy gondolkozzunk el az edzéssel való kapcsolatunkon, mert talán nem egészséges, függőségi viszonyról van szó.
Az edzés sokszor büntetés
Az egyre gyakoribb edzés, aminek célja, hogy kompenzáljunk a túl bőségesnek gondolt ebéd vagy a nem elég vékonynak látott combok miatt, nagyon veszélyes tud lenni. Egyben ez a legnagyobb jele az edzésfüggőségnek, hiszen büntetésként alkalmazzuk a saját testünk számára.
Negatív érzések kapcsolódnak az edzéshez
A sportolásnak az a lényege, hogy utána jobban érezzük magunkat, és ne rosszabbul. Ha azonban edzésfüggőként szigorú, kötelező jelleggel betartandó edzéstervet követünk és sokszor érezzük magunkat feszültnek vagy idegesnek, netán bűntudattól telinek, ha nem sikerült az adott gyakorlatot végigcsinálni, vagy kihagytunk egy napot, az igazán rossz jel.
Állandóan az edzőteremben vagy
Ha a konditermi recepciós jobban ismer, mint a saját kollégáit, talán túl sok időt töltesz az intézményben. A rendszeres edzők heti néhány órán át használják a konditermet, a függők viszont akár mindennap 2-3 órát is – ne feledjük, ez nem vonatkozik azokra, akik például testépítésből élnek.
Mindennapos fáradtság
A túledzés következménye, hogy a testnek ideje sincs regenerálódni, kipihenni a megerőltető gyakorlatokat, hiszen másnap újra a teremben kell helytállnia. Aki nem törődik a testével az edzések között, könnyebben lesz beteg és sérül le egy rossz mozdulat következtében, így már csak ezért is jó odafigyelni a szünetre – nem a gyengeség jele, ha pihenünk!
Csökkenő teljesítmény
A fentihez kapcsolódik, hogy hiába sportolunk rengeteget és megfeszített tempóban, valahogy mégsem javul a teljesítményünk, sőt, egyre kevesebbet sikerül elérnünk, mint azelőtt. Ez pedig a motivációnkat is csökkenti, rossz lesz a kedvünk, de az edzést akkor sem hagyjuk abba – az edzésfüggőség egy erős jele ez.
Az edzéshez igazítani a programokat
Este hat órára hívnak vacsorázni a barátok, de nem megyünk el, mert pont akkor kezdődik a csoportos edzésünk, amit a világért ki nem hagynánk. Egyetlen alkalommal sem. Nincs az a családi összejövetel, randi, koncert, amit feláldoznánk a kondilátogatás oltárán, így másoknak kell alkalmazkodni hozzánk – ez pedig ahhoz is vezethet, hogy egy idő után megunják és nem hívnak többet. Bennünk pedig fel sem merül az újratervezés, hiszen a napirendet tartani kell, miért nem értik ezt meg? Aki edzésfüggőségben szenved, annak fel sem tűnik, hogy ez mennyire problémás.
Negatív testkép
Edzésfüggőként sokszor nem látjuk, hogy mennyit fogytunk és formásodtunk, mióta egy évvel ezelőtt elkezdtünk tornázni, csak az lebeg a szemünk előtt, hogy mennyit kellene még leadnunk. Rajtunk kívül mindenki elismerően szól a folyamatról, ami szemmel látható – mi viszont többet és többet akarunk, sosem vagyunk elégedettek. Ezt egyébként nagyban befolyásolja a közösségi média is, ahová olyan fotókat töltenek fel az emberek, amelyek nem valóságosak, hiszen a megfelelő póz és a képszerkesztő programok használata miatt tűnnek tökéletesnek.
