Íme (majdnem) minden, amit kedvenc jeges desszertünkről, a fagylaltról tudni akartál.
A fagylalt története
A fagylalt eredete egészen az időszámításunk előttre nyúlik vissza, bár egyetlen konkrét keletkezési dátumot vagy feltalálót sem tulajdoníthatunk az édesség “felfedezésének”. Tudjuk, hogy már az ókori Kína és Egyiptom lakói is előszerettel fogyasztottak jéggel összekevert gyümölcsöket, és a bibliai utalások azt is mutatják, hogy Salamon király gyakran kortyolt jeges italokat aratás közben. Nagy Sándor hódító például imádta a mézzel és nektárral ízesített havat (tényleg) és jeget, a mai fagyi ősét alighanem a perzsa birodalomnak köszönhetjük, akik reszelt jéghez adtak gyümölcsöket. Tőlük vették át az ötletet a rómaiak és a görögök – a Római Birodalom idején Nero császár (i.sz. 54-86) gyakran küldött futókat a hegyekbe hóért, amelyet aztán gyümölcsökkel és gyümölcslevekkel ízesítettek.
Marco Polo velencei kereskedő és utazó, aki a közvélekedés szerint újra felfedezte Kínát Európa számára, az 1200-as évek végén tért haza a Távol-Keletről, és a sok érdekesség mellett magával hozott egy olyan receptet is, ami a mai sorbet-ra hasonlít. Így a Római Birodalom bukása után kissé feledésbe merült édesség újonnani népszerűségre tett szerint, és a történészek szerint ebből fejlődött ki a fagylalt receptje valamikor a 16. századra. Miközben a világ úgy tartja, hogy a fagyi az olaszoknak köszönhetően terjedt el Európában, egyes feljegyzések szerint az angoloknál már hamarabb megjelent ez a desszert, hiszen I. Károly angol király asztalán rendszeresen tálaltak “cream ice”-ot. A kontinensen végül az olasz Medici Katalin, a francia II. Henrik felesége terjesztette el, aki a nemesek körében ismertette meg a jéghideg finomságot. Csak 1660-ban tették elérhetővé a nagyközönség számára: a szicíliai cukrász, Procopio Cutò receptje tejet, tejszínt, vajat és tojást tartalmazott, és a Café Procope-ban, Párizs első kávézójában mutatták be.
Fagylalt menni Amerika
Az édesség első említése az Újvilágban egy levélből származik, amelyet 1744-ben Maryland kormányzója, William Bladen vendége írt. Alighanem a bevándorlók vitték el a tengerentúlra a receptet, mely csakhamar az elnöki fogadások asztalainak kedvenc szereplőjévé vált. Először állítólag Dolley Madison, a negyedik amerikai elnök felesége vitte be azt a Fehér Házba. George Washington elnök körülbelül 200 dollárt költött fagylaltra 1790 nyarán, így hát ha az ország első embere is ennyire szerette az édességet, a tehetős állampolgárok gondolkodás nélkül követték. 1800-ig a fagylalt ritka és egzotikus desszert maradt, amelyet főleg az elit élvezhetett az USA-ban, ekkortájt találták fel azonban a szigetelt hűtőházakat. A fagylaltgyártás hamarosan iparággá válhatott Amerikában, köszönhetően a technológiai újításoknak, és az Egyesült Államok azóta is hatalmas fagyifogyasztó, egy átlagos amerikai évente csaknem tíz kiló jeges csodát majszol el.
A fagylalt a második világháború alatt “ehető erkölcsi szimbólummá” vált, a hadsereg minden egyes ága megpróbálta felülmúlni a többieket, amikor fagylaltot szolgált fel csapatainak – a Forrest Gump című filmben is láthatjuk, amikor sérült főszereplőnk a katonakórházban várja leveleit, az ápolók fagyit osztanak a vietnámi háború hőseinek. (“Dan hadnagy, fagylalt!”)1945-ben megépült az első „úszó fagylaltozó” tengerészek számára a Csendes-óceán nyugati részén, és amikor a háború végével a tejtermék-fejadagok megszűntek, Amerika jégkrémmel ünnepelte győzelmét.
A tölcsér csak később jött
Ugyan ma már természetes, hogy a fagyit tölcsérben kérjük (én az édes tölcsérre esküszöm), hiszen amint az betöltötte a funkcióját, el is lehet fogyasztani – mi ez, ha nem környezettudatosság? Ám nem mindig járt a fagylalthoz tölcsér, évszázadokon át magányosak voltak a gombócok. 1904-es St Louis-i világkiállításon azonban egy gofrikészítő úgy segített fagylatot áruló kollégáján, aki kifogyott a poharakból, hogy vékonyabbra sütötte a gofrijait és gyorsan összecsavarta azokat. Erről kicsi koromban egyébként láttam egy rajzfilmet, azért is maradt meg ennyire, de bármennyire erőlködöm, nem tudom felidézni, mi volt a címe – szívesen várjuk a megfejtéseket a szerkesztőség címére!
Ízlés dolga
Hazánkban két népszerű elkészítési mód is jelen van, míg az eredetinek mondott, olasz főzött fagylalt osztrák közvetítéssel, addig a jeges gyümölcspüré, a sorbet a törökökön keresztül jutott el Magyarországra. A klasszikus olasz – Procopio Cutó receptje alapján tehát – tejből, tejszínből, cukorból és tojásból áll össze, míg a kevésbé kalóriadús sorbet vízalapú, legalább negyedrésznyi gyümölcsöt tartalmaz, nincs benne se tej, se tojás, pont ezért jó az ételérzékenyeknek is. Mindenkinek megvan a kedvenc ízesítésű fagyija, ami bármikor jobb kedvre deríti és ami jó barátkozási és randialap is tud lenni. A FoodChannel.com a Lexham Insurance jégkrémeskocsikat biztosító cég kutatására hivatkozik, mely szerint az idei év legnépszerűbb és legkeresettebb íze – nem meglepő módon – a csokoládé. Sorban követi a vanília, a mentás-csokis, a “cookie dough”, a vajas pekándió, a nápolyi (vanília-csoki-eper), a banán, a karamell és az étcsokoládé.
Ha már beszámoltunk a legnépszerűbb ízekről, nem hagyhatjuk ki a legfurcsábbakat sem! Denverben például kóstolhatunk kecskesajtos-retkes csavartfagyit, és ha meghalljuk a fish and chips (hal és sültkrumpli) ízvilággal megáldott csoda nevét, egyből tudjuk, hogy ez csak brit találmány lehet. A világ számos országában tartanak osztrigafesztiválokat, ezekről nem hiányozhat az osztrigafagyi sem. Van még ezenkívül indiai currys, sajtos, füstölt lazacos, pizza ízesítésű, savanyított jalapeno-paprikás, homáros és tintahalas kreálmány is, hogy csak a legextrábbakat említsük.
Fagyi a popkultúrában
Annyiféle érzelem és esemény kötődik egy fagyihoz! Lehet a napsütésben andalogva elfogyasztani, de van az úgy, hogy az ember romantikus film összetört szívű főhősének érzi magát, és kanállal eszi a dobozból, miközben sír (Én nem. Soha.) A mozifilmekben is pont ezért jelenik meg olyan sokszor a jeges édesség, és nem egy popkulturálisan jelentős momentumban szerepelt már fagyi. Ki ne emlékezne például a Római vakáció jelenetére, amikor Audrey Hepburn karaktere igazi olasz fagyit majszol a Spanyol lépcsőn? Ma ezt már nem tehetné meg, ugyanis 2019 óta nemcsak enni nem lehet a műemléki területen, hanem leülni sem. Ha már az összetört szívet említettük, egyből Bridget Jones ugrik be, és az, ahogyan takaróba burkolózva eszi a Ben&Jerry’s jégkrémet a második részben.
A magyarok számára kötelező jelleggel bíró Bud Spencer-Terence Hill mozik egyik ikonikus jelenete is a fagylalthoz kötődik, a Megint dühbe jövünk óta tudjuk, hogy „A pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt!„. Az Észvesztő című filmdrámában Angelina Jolie mutatta meg, hogy már huszonnégy évesen milyen nagyszerű színésznő volt, emlékeztek a cukrászdás jelenetre? A fagyievés szexuális töltetét nem csak ő, hanem a Tökös csaj „Jessicája”, vagyis Rob Schneider is kihasználta, valamint a Szerelmünk lapjai egyik legaranyosabb szegmense volt Noah és Ellie szerelmének kibontakozása. Végül, de nem utolsósorban pedig a Cornetto-trilógiát említeném meg, melynek persze nem ez a hivatalos neve, csupán az köti össze Edgar Wright három filmjét (Vaskabátok, Haláli hullák hajnala és Világvége) a néhány közös színészen kívül, hogy mindháromban feltűnik a Cornetto-jégkrém.
