Sajnos egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy az élelmiszerpazarlás az emberiség egyik legnagyobb problémája napjainkban. Tegyünk ellene!
“Edd meg az ebédedet, mert Afrikában közben éheznek!” – mindannyiunk édesanyjának szájából elhangzott már ez a mondat, mi pedig gyerekként sosem értettük az összefüggést a két dolog között. Hiszen mi köze van egy másik kontinensen élő kisgyereknek ahhoz, hogy én itt Magyarországon nem akarom megenni a tökfőzeléket? Nos, persze tudjuk, hogy így konkrétan semmi, de az élelmiszerpazarlás témakörének nagyon jó jelzője, hogy a világon évente megtermelt élelmiszerek legalább egyharmadát bizonyos okokból kifolyólag sosem fogyasztjuk el, pedig ez a mennyiség elég lenne ahhoz, hogy az éhező emberek milliói jóllakjanak belőle (jelenleg körülbelül kétmilliárd embert érint az alultápláltság és az éhezés világszerte). A kidobásra került élelmiszerek értéke és termelési/legyártási költsége nagyjából egytrillió amerikai dollárra rúg. A pazarlás szót pedig azért használjuk, mert odafigyeléssel és előrelátással megelőzhető lett volna a hulladékká válásuk.
Miért keletkezik az élelmiszerhulladék?
Sok oka lehet annak, hogy a megtermelt vagy előállított élelmiszer nem kerül elfogyasztásra, egy részük még azelőtt keletkezik, hogy a termék egyáltalán eljusson a piacokra vagy a szupermarketek polcaira. Ilyen ok lehet például a rossz időjárás, amikor a vetemény mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket, feldolgozási gondok, termelési felesleg vagy a piac ingadozása. A vendéglátásból és kereskedelemből származó ételhulladék nagyjából 20 százalékát teszi ki a teljes mennyiségnek, a fogyasztók által kidobott étel aránya 41% körül van. Hiszen saját tapasztalatainkból azt is tudjuk, hogy hiába viszünk haza valamit a boltból, van rá esély, hogy nem fogjuk azt elfogyasztani, mert mondjuk túl sokat vettünk belőle, elszámoltuk magunkat a mennyiséget illetően, vagy nem figyeltünk oda a szavatossági időre.
A legnagyobb termelő és egyben az egyik legnagyobb pazarló az Amerikai Egyesült Államok, ahol évente az összes megtermeltből nagyjából 40%-nyi élelmiszer megy kárba. Ez 1,5 milliárd tonnányi, nagyrészt még teljes mértékben fogyasztásra alkalmas áru. Ez a szám annak fényében még rosszabbul fest, ha tudjuk, hogy az amerikai háztartások 12%-ában nem biztosított a mindennapi étkezés. Kutatások szerint ha pazarlást csak 15%-kal csökkentené az ország lakossága, az elegendő lenne évente 25 millió éhes száj megetetésére. Magyarország sem lehet túl büszke ilyen téren, mert mi nagyjából 1,8 millió tonna élelmiszertől szabadulunk meg évente. Ezek között ott van a félig megevett banán, amit kidobtunk a megállóban, mert jött a busz, a pörkölt, amiből túl sokat főztünk és nem ette meg a család, vagy a káposztasaláta, ami mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és egyből a kukában landolt.
Miért problémás az élelmiszerpazarlás?
Elsősorban amiatt a tény miatt, hogy a számok azt mutatják, a Földön elegendő élelmiszert termelünk ahhoz, hogy senkinek ne kelljen éheznie. Ezzel szemben a fejlett országok tonnaszámra dobják ki az árukat, miközben a fejlődő országokban élők nagy százaléka hajtja álomra a fejét úgy, hogy aznap sem jutott hozzá a normális kalóriaadagjának töredékéhez. A pazarlás negatívan hat a környezetünkre is, a felhalmozódott hulladéktól kezdve az élelmiszerek gyártásához szükséges víz és energiafelhasználásán át, hiszen ha kidobjuk az ételt, az kvázi olyan, mintha csak úgy megnyitottuk volna a csapot, hagy folyjon a víz.
Mit tehet ellene a gazdaság?
Egyre több olyan kezdeményezés, sőt, törvénymódosítás születik, mely az élelmiszerpazarlást igyekszik megakadályozni. Itthon február elsejétől lép majd életbe az új szabályozás, mely a legnagyobb üzletláncokat arra kötelezi, hogy a lejáratközeli (48 órán belüli) árukat az Élelmiszermentő Központ vagy karitatív, rászorulókat segítő szervezetek részére kell felajánlaniuk. Emellett ezeknek az üzleteknek élelmiszerhulladék-csökkentési tervet kell készíteniük és ki kell nevezniük egy, az ügyért felelős biztost is.
Az élelmiszerpazarlást megelőzendő számos alkalmazás is született azért, hogy az éttermek megmaradó fogásait ne kelljen a nap végén kidobni, hanem csökkentett áron de ugyanolyan minőségben eljuthasson bárkihez – például a Tudatos és a Munch is ebben segít.
Mit tehetünk mi kicsiben?
Nem kell hozzá sok, csupán odafigyelés, tudatosság és egy kis szervezés. Az egész a vásárlásnál kezdődik, és bagatellnek tűnhet, de írjunk listát indulás előtt. Gondoljuk át, mire van szükségünk az elkövetkező napokban-héten, mit szeretnénk főzni, és ehhez mérten vizsgáljuk meg a hűtő tartalmát. Jegyezzük fel a hiányzó dolgokat, számoljuk ki, mennyi fog belőlük fogyni a következő vásárlásig és igyekezzünk ehhez tartani magunkat. Ne menjünk soha éhesen vásárolni, mert akkor minden színes csomagolás és kecsegtető felirat érdekesebbnek fog hatni. Az akciós árukat is csak akkor vegyük meg, ha tényleg elfogyasztjuk aztán – hiszen nem spórolás három csomag wasabis chipset venni olcsóbban “most jobban megéri” címszó alatt, ha amúgy senki sem eszi a családban. Már a boltban érdemes figyelni a gyorsan romló ételekre, hogy azokból ne halmozzunk fel túl sokat.
Azzal is segíthetünk elkerülni az élelmiszerpazarlást, ha a rövid lejáratú termékek között válogatunk. Hiszen ezek még teljesen jók és fogyasztásra alkalmasak, viszont ha senki nem veszi meg őket, a szupermarket meg kell, hogy szabaduljon tőlük. Így ha úgyis joghurtot szerettünk volna másnap reggelizni, ugyanolyan jó lesz a két nap múlva lejáró sárga címkés, mint amelyiken öt nappal későbbi szavatossági idő van feltüntetve.
Az okos vásárláshoz kapcsolódik az úgynevezett meal-prep is, vagyis amikor vasárnap elkészítjük a következő hétköznapok ebédjeit, és azokat bedobozoljuk. Ha érdekel, hogy neked vajon menne-e, és mi kell hozzá, olvasd el cikkünket itt.
Otthon aztán az okos rendszerezéssel és tárolással segíthetünk csökkenteni az élelmiszerhulladék felhalmozódását, például úgy, ha gyakran ellenőrizzük a kamrapolcokat, a hűtő kis rekeszeit, a fagyasztót és a szekrényeket. Így egy megbújó csomag tészta sem maradhat elrejtve, és a paradicsompürés konzerveket is időben fel tudjuk használni.
Ha közeleg a lejárati idő, vagy már nem olyan friss az adott kenyér vagy gyümölcs, mint amilyen állapotában szívesen elfogyasztottuk volna, legyünk találékonyak. A kissé szikkadt zsömlékből, kenyerekből nagyon jó pirítós,melegszendvics vagy krémlevesbe való kenyérkocka válik, a péksütemények puhaságát úgy hozhatjuk vissza, ha betesszük őket egy pohár víz társaságában a mikróban egy fél percre. A fonnyadtabb gyümölcsök mehetnek a süteménybe vagy turmixoljuk össze őket és igyuk smoothie-ként. A maradékmentés címszóra rákeresve rengeteg fantáziadús receptet találhatunk a neten, melyek ötleteket adnak ahhoz, hogy mire használjuk fel az otthoni hozzávalókat ahelyett, hogy azok a szemetesben landolnának.
Nullára soha nem csökkenthetjük majd az élelmiszerpazarlást, óhatatlanul is kidobásra kerülnek majd dolgok, ezeket, ha lehet, igyekezzünk szelektíven tárolni, valamint a természetes eredetű anyagok mehetnek a komposztba – ha van ilyenünk. Összességében pedig nem árt az élelmiszerekhez való hozzáállásunkon is változtatni, gondoljuk át, mennyi munkaóra, fáradság és energia kellett ahhoz, hogy ezek a polcainkra kerülhessenek, ne dobáljuk ki őket fejvesztve, csak mert egy kicsit tökéletlenebbek, mint a megvásárláskor voltak.
