Szőrös kérdés: leszedni vagy fent hagyni?

A MET gála minden évben tartogat valamiféle különlegességet. Általában a téma, vagy a sztárok ruhái keltik a legnagyobb feltűnést, ám idén a pop ikon Madonna lánya, Lourdes Leon - pontosabban az ő hónaljszőre - volt az este egyik legnagyobb látványossága. Villantása apropóján utánajártunk annak, vajon mióta divat a hónaljszőr eltűntetése, és vajon mennyire a társadalmi nyomás szüli a csupasz nőképet?

Noha Lourdes provokatív – a figyelmet a hónaljára iránytó – mozdulata úttörőnek tűnik, mégsem ő az első a sztárok között, aki napjainkban a természetes megjelenés  híve. Első gyermeke megszületése után Ashley Graham is foglalkozott a kérdéssel a postpartum regeneráció kapcsán:  a modell a szülés után fizikai nehézségekbe ütközött, amikor le akarta borotválni nemi szervét és lábát, ezzel összefüggésben került elő a téma közösségmiédia-oldalán. 

A Korona című nagy sikerű Netflix sorozat sztárja, Emma Corrin is posztolt már egy szelfit magáról és felemelt karja alól kivillanó hónaljszőréről, de még a hibátlan idomairól ismert modell Emily Ratajkowski is mutatkozott már így a kamera előtt. 

A fent említett sztárok Instagram oldalukon posztolt képeikkel igyekeznek felhívni a figyelmet a természetességre, ezen belül is a testpozitív mozgalomnak erre az ágára. A figyelemfelhívás nyomán felmerülhet bennünk a kérdés: mióta elvárás a nők csupaszsága? 

Történelem, szőrmentén

A hónaljszőr mellett demonstrálók egyik legütősebb érve, hogy a történelem legnagyobb része során a nők nem tudtak és nem is akartak megszabadulni szőrzetüktől, hiszen az fontos védelmi funkciót látott el a kosz és a vele járó fertőzések, valamint a fizikai behatások ellen. 

Való igaz, az antik korban, de még később, a középkor és a reneszánsz idején is csak a gazdagok kiváltsága volt a szőrzet eltűntetése. Csupán az 1920-as években vált „kötelezővé” az átlagos nők számára is a csupasz hónalj, miután divatba jött a karrész nélküli ruha. Ettől fogva – a ’20-as, ’30-as években – kimondott-kimondatlan szabály volt, hogy a nőknek csupasz hónaljjal illik megjelenni házon kívül. 

Mindez az ’50-es, ’60-as években kezdett megkopni, miután a kor egyik legnagyobb női stílusikonja, Sophia Loren több rendezvényen is szőrös hónaljjal jelent meg, ezzel újra divatba hozva a természetesség ilyesfajta megnyilvánulását. Hozzá kell tennünk, hogy ebben az időszakban sem volt még a borotván kívül olyan eszköz, amely ne lett volna veszélyes vagy ártalmas a szőrzet eltüntetésére. Loren polgárpukkasztó akciói tehát akár a megfelelő eszköz hiányából is fakadhattak.

A ’60-as évek hippi korszakában amellett, hogy a nők öltözködését, élethez való hozzáállását is a természetesség jellemezte, a szőr egyfajta beintésként is szolgált a társadalmi elvárásoknak. A ’90-es évekre viszont eldőlni látszott a dilemma, amikor is Pamela Anderson (teste, idomai és csupaszsága) a Baywatch-ban meghódította az egész világot . 

Szőrén-szálás újra divatba jön?

Lourdes Leon, Ashley Graham, Emma Corrin és Emily Ratajkowski esetében viszont nehéz eldönteni, mi volt előbb, a tyúk vagy a januhairy mozgalom? 

januhairy mozgalmat 2019 januárjában két egyetemista diáklány indította azzal a céllal, hogy normalizálják a szőrzetről alkotott fals társadalmi képet. Ezzel együtt egy új divatirányzat is született, melynek megfelelően a lányok színes festékkel festik be hónaljszőrüket, ami így a táskához hasonló kiegészítőként szolgál a hétköznapok során.  

A társadalmi nyomáson kívül szőrzetünk pillanatnyi hosszát egyéb tényezők is befolyásolhatják. Százával láthatók olyasfajta mémek a közösségimédia-oldalakon, amelyeken a nők a nyár elmúltával fellélegeznek, hogy végre nem kell párnaponta átesniük a szőrtelenítés fájdalmas, de minimum kellemetlen procedúráján. Emellett a hónaljszőr-divat alakulását befolyásolhatja a pandémia is, hiszen az itthon töltött órák számával egyenes arányosan nőtt a két gyantázás között eltelt időszak hossza is. Noha azt gondolhatnánk, a hónaljszőr téma csak egy újabb feminista magamutogatás, az ügynek nem csak a társadalmi, hanem gazdasági és környezetvédelmi háttere is jelentős. A gyantázás mára dollármilliós  iparággá nőtte ki magát , s a Business Wire szerint a globális gyantapiac 2027-re megközelítheti az évi 17 milliárd dollárt. Ennek nagy részét (27%) jelenleg az amerikai piac teszi ki, míg Kína 12,2%-ot tudhat magáénak. 

A gyantázásra szakosodott szépségszalonok több mint 7 tonna gyantát termelhetnek egy év alatt, ez körülbelül két víziló súlyával egyenértékű. A probléma nem feltétlenül a mennyiséggel van, hanem sokkal inkább azzal, hogy a gyanta lebomlási ideje igen hosszú, újrafelhasználása pedig egyelőre nem lehetséges. 

Noha a Szex és New York Samanthája szerint nem illik böfögnünk, pukiznunk és illetlen helyeken szőrt növesztenünk, ez sokakat nem hat meg, a szőrrel foglalkozó művészeket pedig végképp  nem érdekli. Hazánkban Simon Zsuzsa fotóművész foglalkozik a női szőrzet témájával. A képein szereplő múzsák hónaljszőrzetét gyakran glitterek, Swarovski kristályok, vagy épp szivárványszínű matricák fedik. A lényeg az érzékenyítés, egyúttal a rigid szépségideál újradefiniálása. 

Talán a legnagyobb probléma a kérdésben az, hogy a toleranciát csak távolról ismerő kultúránkban vég nélkül ítélkezünk a női testképről, tökéletes vagy épp tökéletlen ideálokról, de a megfelelő méretekről és szőrről is ádáz vitákat folytatunk. Lehetséges, hogy a kérdés nem a gyantázz-ne gyantázz kettőssel kezdődik. Talán sok-sok év után itt lenne az ideje, hogy a 21. században a társadalom felhagyjon a kérdésekkel. 

Borítókép forrása: Northfoto

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Ami nincs az nem fájhat? Dehogynem. Tudj meg többet a babák fogzásáról!