Sokféle fogalom, eltérő használati módok, de akkor pirosítót vagy bronzosítót használjunk inkább? Tisztázzuk hát az arc pirosításával és bronzosításával kapcsolatos kérdéseket!
Az alapozó után a pirosító és bronzosító kérdése foglalkoztatja talán leginkább a hölgyeket a sminkelés kapcsán. Kell mindkettő? Egyáltalán melyiket hova kell tenni? Fontos leszögezni, hogy ezen termékek alkalmazását nagyban meghatározzák a trendek.
Míg az egyik évben azt olvashattuk egy női magazinban, hogy a pirosító az orcán, az arc „almácskáin” sugározza igazán azt az üdeséget, amire hivatott, addig a legfrissebb magazinokat lapozgatva és sminkes videókat nézegetve nagyobb eséllyel találkozunk azzal az elgondolással, hogy a pirosítónak semmi helye nincs az orcákon, de annál több van a járomcsonton. Akkor hát hol itt az igazság? A trendek változnak, nincs egyetemes igazság, ám ebben a cikkben most mégis arra törekszem, hogy egy viszonylag trendfüggetlen iránymutatást nyújtsak a témában.
Pirosító és bronzosító – a színválasztás
A legfontosabb különbség, hogy a pirosító feladata az, hogy üdévé varázsolja az arcunkat, a bronzosítóé pedig nemes egyszerűséggel az, hogy bronzos hatást/színt kölcsönözzön nekünk.
A pirosító ideális árnyalata sokféle lehet, az is támpontot adhat a megfelelő szín kiválasztásában, hogy milyen színtípusok vagyunk. Így választhatunk hidegebb színű pirosítót (rózsaszínt, mályvát, pinkes árnyalatot) hideg színtípus esetén (tél és nyár), vagy melegebb színűt (barack, korall, lazac vagy akár tégla színt is), ha egy színtanácsadás során az derül ki, hogy valamelyik meleg színtípus a miénk (tavasz és ősz).
Ugyanakkor nem feltétlenül kell ehhez kötnünk a választást. A saját tapasztalatom az, hogy vannak olyan univerzálisnak mondható pirosítók, amik szinte mindegyik színtípuson jól mutatnak. Ezek olyan színek, amik minden körülmények között frissességet, üdeséget sugároznak. Ilyesmi lehet pl. egy rózsaszínes-barackos árnyalat.
Az, hogy egy szín jól áll-e, csak kipróbálás után tudjuk megmondani. Ezért a pirosító választásnál is arra szoktam buzdítani minden hölgyet, hogy bátran nyúljanak bele ujjal a boltokban található teszterekbe, és a járomcsontra vagy az orcára vigyenek fel egy kis színt, hogy kiderüljön, hogy is mutat az adott termék. Célszerű alapozott arcon tennünk mindezt, egyszerűen csak azért, mert egy sminkeletlen, natúr, esetleg kipirosodott bőrön nem fogjuk tudni lemérni, hogy mit tud az épp kipróbált termék. Ugyanez egyébként mindennapi használat esetén is igaz: alapozó nélkül nem mutat jól sem a pirosító, sem a bronzosító, egészen egyszerűen azért, mert nem tudnak kiemelkedni egy kevésbé egységes bőrképből.
A bronzosító általában valamilyen barnás, narancsos, vöröses árnyalat. Léteznek hidegebb és melegebb barna színárnyalatok a piacon, vagyis a választásunkat itt is meghatározhatja a színtípusunk, ugyanakkor a bronzosító esetében is létezik egy közös metszet a színtípusok között: a melegebb barna árnyalatok többnyire jól mutatnak hideg típusokon is.
Mindkét termék esetében választhatunk fényes és matt verziót is, függően attól, hogy melyik tetszik nekünk jobban, de a megfontolás alapja lehet az is, hogy a szárazabb, vízhiányos bőrön igencsak jól mutatnak a fényesebb verziók, az orcákon is zsírosodó bőrnek viszont érdemes óvatosan bánnia a fényes termékekkel. Bronzosító esetén világos bőrhöz értelemszerűen világosabb árnyalatot érdemes választani, de ezen termék és a pirosító esetén is kulcsfontosságú, hogy egy termék mennyire pigmentált. Vagyis: hányszor kell körbe-körbe forgatnunk a pirosító ecsetünket ahhoz, hogy végre valami anyagot felvegyen, és látszódjon is arcunkon, hogy mi volt a célunk.
A pigmentáltságot könnyen ellenőrizhetjük a boltban, vásárlás előtt: ha belenyúlunk a teszter termékbe, és kipróbáljuk a színt a kézfejünkön, akkor pontosan ugyanazt kell látnunk, mint a tégelyben, nem pedig a termék halovány mását. Egy kevéssé pigmentált termékkel több idő és energia dolgozni, mint egy megfelelő színpigmentet tartalmazó társával.
Pirosító és bronzosító – mit hova?
Leválva a korábban emlegetett trendekről: a pirosító szépen mutat a járomcsonton, amit a fültőtől indítva egészen az orcáig vihetünk fel, törekedve arra, hogy magára a csontra kerüljön (ne alá, és ne a szemünk alatti részre, ahol a fránya szem alatti karikák is megbújnak). Amennyiben az arcformád nem kerek, akkor bátran mehet az orcákra is (én magam nagyon kedvelem a napcsókolta hatást, amit ilyenkor kapunk). A kevesebb néha több, de ha úgy érzed, hogy véletlenül túlzásba estél, akkor egy kis púder sokat tud tompítani, ha túlbecsültük a felvitt mennyiséget.
A bronzosító – ahogy mondani szoktam – egy „emelettel” lejjebb megy, vagyis a járomcsont alá, szintén fültőtől, kb a csont végéig, vagyis az orca kezdetéig. Akkor végeztünk jó munkát, ha a két szín nagyjából egybemosódik, vagyis nem élnek külön életet (nem jelenik meg két jól elhatárolt csík az arcunkon). Általános szabály, hogyha egy képzeletbeli vonalat rajzolunk a fülcimpa teteje és a száj sarka között, az egyfajta STOP táblaként szolgálhat nekünk. Ez alá egyik termékkel se menjünk, mert akkor optikailag egészen más hatást érünk el.
Gyakori tévhit, hogy a bronzosító és a kontúr termékek ugyanazok. Míg az előbbi az arc színezését szolgálja, elvehetetlen, hogy egy picit formáz is, de ettől nem érdemes nagy eredményt várni. Arcformázásra a kontúrozás szolgál, amiről majd egy későbbi cikkben bővebben visszatérünk. Nagy kontúrpaletták helyett hétköznapra amúgy is inkább egy szép bronzosító javasolt már csak az egyszerűség, és az időhatékonyság kedvéért.
A pirosító és a bronzosító tehát jó barátok, használhatjuk őket együtt, de külön is. Érdemes kipróbálnod magadon, hogy tudd, melyik az, ami tetszik magadon. Minden nyár slágere a bronzosító, így ha még eddig nem próbáltad, akkor bizony itt a remek alkalom, bronzosításra fel!
Borítókép forrása: Unsplash.com
