Megtalálni a tökéletes ruhát nem egyszerű feladat. A műveletet befolyásolja pénztárcánk jelenlegi állapota, a kínálat minősége, valamint életmódunk is. Újabban viszont a nagymamánk gardróbjának egykori kincsei talán nagyobb csábítóerővel bírnak, mint a vadiúj darabok. Miért hordunk vintage ruhákat, és mit jelent ez a divatiparra nézve?
A koronavírus-járvány több tekintetben is átalakította életünket, ezzel együtt a környezetvédelemmel kapcsolatos hozzáállásunkat. Ugyan a fenntarthatóság kérdése már 2020 előtt kezdett gyökeret verni az emberek fejében, a tavalyi év még a legszkeptikusabbak számára is gondolatformáló erővel bírt.
A vezető iparágak közül a divat sem maradhat le ebben a tekintetben. A mai vásárlók már nem elégszenek meg a tökéletes szabással vagy a virító színekkel, fontos, hogy a márka kiálljon valami mellett, legyen az egy társadalmi kérdés vagy a fenntarthatóság.
Pont az ökológiai lábnyom méretének csökkentése az egyik célja a vintage, magyarul klasszikus vagy retró viseletnek. A Business Insider cikke szerint a használtruha-piac jelenleg 30 milliárd dollárt ér, s a szakértők 2024-re további 18%-os növekedést jósolnak az ágazatnak. A piac körülbelül negyedét a viszonteladói ruházat teszi ki. A cikk kiemeli a Z-generációs fiatalok szerepét a használtruha-piac robbanásszerű növekedésében: a Poshmark és Depop nevű alkalmazások segítségével a fiatalok könnyen adják-veszik a másodkézből származó ruhadarabokat.
Aki lemarad, kimarad
Természetesen a nagy ruházati cégek bolondok lennének kihagyni ezt a kiválóan jövedelmező lehetőséget.
A Levi’s például az első olyan farmergyártó cég, ami 2020 októberében visszavásárlási programot hozott létre. Célcsoportjuk a tudatos vásárló, aki gyakran a „hányszor fogom ezt a darabot felvenni” kérdés alapján dönt a fogyasztás mellett, vagy épp ellene. Ha az ember megunta farmerét (vagy rosszabb esetben kihízta a hosszú karanténidőszak alatt), visszaviheti az üzletbe, majd a ruhadarabot leadva ajándékkártyára tesz szert, ami minden bizonnyal jól jön a következő vásárláskor. A használt ruhadarab a Levi’s Secondhand online áruházába kerül, ahol alacsonyabb áron újra kiárusítják, így lényegében bezárul a farmer használatának körforgása.
A márka ezzel a módszerrel lényegében biztosítja a fogyasztó nyugodt lelkiismeretét, hiszen az nyomon követheti a farmer útját a vásárlás pillanatától a végfelhasználásig. A cég szerint egy nadrág ilyen típusú újrahasznosításával nyolcvan százaléknyi szén-dioxid kibocsátást és több mint fél kilónyi szemetet spórolnak meg.
Még inkább ráfeküdt a vintage őrületre a milánói Miu Miu márka, amely ugyancsak a Levi’s-szel együttműködve hozott létre 80, kizárólag újrahasznosított anyagokból készült egyedi ruhadarabot. Az Upcycled névre hallgató kollekció az 1930-as és 1970-es évek gyakori elemeit veszi alapul. A strasszokkal, gyöngyökkel, kövekkel díszített összeállításoknak a Netflix Korona című sorozatából ismert Emma Corrinne a nagykövete.
Utánozás, majom szokás
Ha már szóba került a korona: természetesen az ismert emberek, sztárok hozzáállása is sokat nyom a latba, ha öltözködésről van szó.
A brit királyi család napjait követők (köztük jómagam is) örömmel üdvözölték Beatrice hercegnő tavalyi esküvőiruha-választását. II. Erzsébet királynő unokája egy vintage ruhában ment férjhez, amit nagymamája gardróbjából választott. Az anno Norman Hartnell által tervezett ruhát a királynő többször is viselte a ’60-as években. II. Erzsébet öltöztetője és bizalmasa, Angela Kelly, valamint Stewart Parvin hónapokon keresztül alakították a ruhát Beatrice alakjára.
Nem csak az öltözet, a kiegészítők is kölcsönzöttek voltak a nagy napon: a hercegnő ugyanazt a tiarát (Mária királyné gyémánt „fringe” tiaráját) viselte, amit II. Erzsébet a saját esküvőjén. Katalin hercegné Alexander McQuenn kreációja, valamint Meghan Markle Givenchy ruhája után Beatrice kreatívan hasznosította újra az egyébként kifogástalan állapotban lévő öltözetet, és szabatta át saját ízlésére.
Beatrice hercegnő választása tökéletes példája a vintage öltözködés esszenciájának: az édesanyánk, nagymamánk szekrényében megtalálható darabokra valószínűleg jobban vigyázunk, hiszen a tárgyaknak ebben az esetben eszmei értékük is van.
Emellett az elődök iránti tisztelet is alkalmas ok lehet arra, hogy vintage mellett tegyük le a voksunkat. Zendaya az idei BET díjkiosztóra egy olyan Versace ruhában érkezett, amit Beyoncé a szólóénekesi karriejének kezdetén, a Crazy in lovecímű szám 2003-as debütálásakor viselt. Ugyan a ruhaköltemény némi átalakításon esett át (a miniből maxi ruhát készítettek), ugyanolyan tökéletesen állt a fiatal színésznőn, mint bálványán.
A vintage ruhák lehetőséget adnak az egyedi megjelenésre, önkifejezésre. A hetvenes években Kate Moss lényegében folytatta azt a tradíciót, amit a kifutókon megszokott. A BBC cikke szerint Yves Saint Laurent gyakran édesanyja ’40-es években készült ruháinak újragondolt változatában küldte a kifutóra modelljeit. A milliókat érő kreációkat a bolhapiacról szerzett kiegészítőkkel dobta fel, Kate Moss pedig nemcsak munka közben, hanem a hétköznapok során is folytatta ezt a tradíciót. Moss ezzel a húzásával némileg meggyöngítette azt a fajta felfogást, hogy minden ruhának újnak, drágának, elérhetetlennek kell lennie.
Tény és való, hogy a vintage ruhák beszerzése nem egyszerű feladat, ugyanakkor a vadászat izgalma, és az egymásra találás öröme kárpótolják a vásárlót a lejárt kilométerekért és kitartásáért.
A vintage öltözködés lényegében lehetőséget ad egy áttekinthetőbb, fenntarthatóbb divatipar létrehozására. A környezettudatosság mellett pedig olyan ruhákkal gazdagodhat ruhatárunk, amik nem csak tárgyként lógnak gardróbunkban, hanem esetleg egy konkrét élmény, szívünknek kedves személy kapcsolódik hozzá. Mi másról szólna az öltözködés, ha nem erről?
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
