A szarkazmus egy úgynevezett Agresszív humortípus, melynek már a neve is sokatmondó: a negatív humortípus a társaságra irányul. Az Agresszív humorú ember a nevetségessé tevés eszközével igyekszik sakkban tartani környezetét és célja a (rejtett) manipuláció. Mások érzéseire való tekintet nélkül süti el kíméletlen vicceit.
Ebbe a kategóriába tartoznak a szarkazmus, a szexista és a rasszista viccek egyaránt. Aki efféle humorral rendelkezik, az hajlamos az ellenségességre és a neuroticizmusra, nem jellemző azonban rá sem az elfogadás, sem a lelkiismeretesség, kapcsolataival pedig elégedetlen. Legalábbis Carlson és Peterson összefoglaló munkája szerint, amelynek készítése során a kutatópáros végigjárta a humor közel háromezer éves történetét, és leszögezték, hogy mint megannyi más téren a kutatók között, arról sincsen konszenzus, hogy mi is a humor.
A szarkazmus a kommunikáció egyik formája, amelynek célja a szó szerint elhangzott dolgok ellenkezőjének közvetítése. Leggyakrabban kritizálásra használjuk, ám ritkábban az is előfordulhat, hogy dicséretnek szánjuk, ha mondjuk partnerünk a rossz munkahelyi teljesítményére panaszkodik, noha valójában mindenki elégedett vele. De mondhatjuk például egy barátunknak is, hogy „Igen, tényleg nagyon rossz vagy”, ha elégedetlenkedik az aktuális sporteredményével, amivel pedig első helyezést ért el. Lényeg a lényeg, a szarkazmus egyaránt használható jó és rossz célokra.
A szarkazmus szerepe az emberi kapcsolatokban
Dr. Bernard Golden düh- és indulatkezeléssel foglalkozó szakember, a Psychology Today szerzője rengetegszer megtapasztalta munkája során, hogy ahol kialakul egy konfliktushelyzet, ott általában a szarkazmus is jelen van. Mivel a veszekedés során elhangzó kijelentések többnyire a humor és a harag kombinációján alapulnak, dr. Golden gyakran úgy emlegeti a szarkazmust, mint egy félig humorral, félig haraggal teletöltött csésze. Az évek során azonban rájött, hogy a humor és a düh százalékos aránya egyénenként és helyzetenként változhat. Szarkazmussal élhetünk úgy a személyes kapcsolatainkban, mint a munkahelyünkön: valaki csak ritkán szarkasztikus, míg másoknál majdhogynem minden beszélgetést átitat. A szarkazmus által többféle célt is elérhetünk, így például oldhatjuk a feszült helyzetet, de ez akár a verbális agresszió eszköze is lehet. Az eddigi kutatások alátámasztják azt az elképzelést, miszerint a harag és a szarkazmus két egymással összefüggő jelenség. Ezen túlmenően a szarkazmus gyakori használata nárcisztikus személyiséget takarhat.
A szarkazmust gyakran a harag passzív-agresszív formájának tekintik, amelyet jellemzően olyan egyén alkalmazhat, aki nehezen birkózik meg a harag vagy a mögötte meghúzódó érzések közvetlenebb kifejezésével. Gyakran előfordul, hogy amikor a szarkazmus „célpontja” szembesíti tettével a támadót, ő hitetlenkedő hangon védekezően csupán ennyit mond: „csak vicceltem”. Bizonyos mértékig ez a válasz a gaslighting kifejezésének tekinthető, ami azt sugallja, hogy a probléma nem magával a harag érzetével van, hanem annak kifejezésével.
A szarkazmus felismerése
Ha személyesen vagy videón keresztül szeretnénk megfigyelni a szarkazmus jeleit, akkor koncentráljunk a beszélő hangnemére, arckifejezésére és a kommunikáció ütemére. A kutatások azt sugallják, hogy a szájmozgás segít leginkább megkülönböztetni a szarkazmust a nem szarkazmustól. A szarkazmus észlelése az írott párbeszédben azonban már jóval nagyobb kihívást jelenthet. A közösségi média robbanásszerű terjedésével megnövekedett azoknak a tanulmányoknak a száma is, amelyek megpróbálják felismerni az írott szarkazmust. Mindez a kontextus és a nyelv alapos tanulmányozását, valamint összetett algoritmusok kidolgozását igényli.
Kollektivizmus, individualizmus és szarkazmus
Felmérések szerint a férfiak gyakrabban szarkasztikusak, mint a nők, ami talán azt tükrözi, hogy előbbiek hajlamosak leplezni érzéseiket. Szintén kutatások derítettek fényt arra, hogy a férfiak jellemzően a férfiakkal való kommunikációjuk során élnek a szarkazmussal, ezzel szemben a nők gyakrabban szarkasztikusak akkor, ha férfiakkal érintkeznek, mint amikor más nőkkel. Míg a kollektivista egyének (vagyis akik a csoportkohéziót részesítik előnyben az egyéni törekvésekkel szemben), kevésbé szarkasztikusak, mint az individualisták, akik inkább saját függetlenségüket és szabadságukat helyezik előtérbe. Hasonlóképpen, egy 344 felnőtt bevonásával végzett kutatás azt találta, hogy az egyesült államokbeli és mexikói válaszadók – mindkét nemzetiségben az individualisták voltak többségben – gyakrabban viselkedtek szarkasztikusan, mint a kínaiak, ahol inkább a kollektivizmus jellemzi a mindennapokat. Érdekesség, hogy a megkérdezettek mindhárom országból úgy nyilatkoztak, hogy szarkazmust használnak azért, hogy „viccesek legyenek”, és hogy jól szórakozzanak a barátaikkal.
Szarkazmus a személyes kapcsolatokban
Amikor a szarkazmusban nagyobb szerepet kap a düh, mint a humor, érdemes közelebbről megvizsgálni a motivációnkat. Képtelenek vagyunk beismerni, hogy dühösek vagyunk? Ilyen esetben a szarkazmus valójában egyfajta védekezési mód valódi érzéseink elfedésére, ami alááshatja hitelességünket még a legintimebb kapcsolatainkban is. A szakember eddigi pályafutása alatt gyakran megfigyelte, hogyan tükrözi a szarkazmus azt a mögöttes haragot, amely gyakran valamilyen sérelemhez kapcsolódik. És bár pillanatnyilag jó érzés lehet, de valójában fokozza a megbántottságot a felekben. Feszültséget kelt és aláássa az áldozat bizalmát, mivel elősegítheti az elszakadás és az árulás érzését. Sokszor nehéz szembesülni azzal, ha párunk haragszik ránk, de még nagyobb kihívást jelent, ha ezt a haragot tagadja. Ezért ilyen esetben fontos, hogy hallgatás helyett hívjuk fel párunk figyelmét bántó viselkedésére, mert ennek elmulasztása tovább ronthatja az asszertív kommunikációt, valamint táplálhatja az elszigeteltség érzését, ami még több haragot gerejszt.
Mikor profitálhatunk belőle?
Egy 2015-ös tanulmány mutatott rá először, hogy a szarkazmus nem csupán együtt jár az intelligenciával, de kifejezetten jó hatással is van rá. Sőt, egy kísérletsorozat során az is bebizonyosodott, hogy a szarkazmusból megfogalmazója és befogadója egyaránt profitál. A kutatók szerint ennek oka, hogy a szarkazmus beindítja a kreativitást, mivel absztrakt gondolkodásra készteti az elkövetőt és az áldozatot is: át kell hidalniuk a látszólagos és a valódi jelentés között húzódó szakadékot, ami serkenti a magasabb szintű kognitív folyamatokat, és segít újszerű megoldásokat találni a problémákra. Emellett a tanulmány kiemeli, hogy a szarkazmus konfliktushelyzeteket generálhat, emiatt nem tanácsos olyan közegben élni vele, ahol könnyen sértődést okozhat. A szarkazmus jellegéből adódik egyébként, hogy szóban könnyebben feldolgozható, mert a megfelelő hangsúlyozás a legárulkodóbb jele. Írásban sokszor inkább sértő megjegyzésként sülhetnek el ezek a mondatok.
Regionális különbségek a szarkazmus használatában
A szarkazmushasználat kulturális különbségeit vizsgáló egyik tanulmányban 208 főiskolai hallgató vett részt, néhányan New York állam felső részén, mások pedig a Tennessee állambeli Memphis Egyetemről. Kiderült, hogy az északiak gyakrabban használtak szarkazmust, mint a déliek. Ezenkívül az északi csoport nagyobb valószínűséggel tekintette humorosnak a szarkazmust. A kísérlet során a résztvevőket arra kérték, hogy olvassanak fel különböző, kitalált forgatókönyveket két személy között, az utolsó mondat helyét azonban üresen hagyták. Ezt az önkénteseknek kellett kitölteniük.
A szakember szerint noha a szarkazmus szerves része magánéleti és munkahelyi kapcsolatainknak, fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy a szarkasztikus személy legtöbbször jóindulatúbbnak értékelheti a szarkazmus hatását, mint aki kapja. Bár egy őszinte bizalmon alapuló kapcsolatban valószínűleg könnyebben beszélünk a szarkazmus által okozott sérelmeinkről, ám ha az egyik fél túl gyakran szarkasztikus, a problémák pedig feldolgozatlanok maradnak, akkor a szarkazmus csak alááshatja az egészséges kapcsolathoz elengedhetetlen bizalmat.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
