4 káros viselkedésminta a párkapcsolatban: szakítással végződhetnek

A káros viselkedésminták és a Valentin-nap látszólag teljesen más lapra tartoznak, hiszen utóbbi a rózsák, a szív alakú bonbonok és a romantika ünnepe. Csakhogy amíg ez az alkalom múlandó, addig a párkapcsolat egész éves munkát és törődést igényel. És bár Valentin-nap elmúlt, még mindig nem késő megismernünk kapcsolatunk interakcióit.

John Gottman terapeuta és házasságszakértő évtizedek óta tanulmányozza a párkapcsolatok dinamikáját, és látszólag szinte teljes pontossággal megjósolja a válást még azoknál is, akik egyébként boldognak tűnnek. Hogyan? Gottman szerint mindez néhány káros viselkedésmintából fakad. Ha azonban megismerjük és megértjük, hogyan lehet ezeket kordában tartani, akkor kapcsolatunk kiegyensúlyozottabb lehet.

Káros viselkedésminták a párkapcsolatban

Kritika

Időnként mindannyian adunk visszajelzést partnerünknek, mint például: „Ha így beszélsz velem, ezzel megsérted az érzéseimet.” “Arra van szükségem, hogy mindketten vegyük ki a részünket a szülői és a háztartásvezetésből”. „Nem érzem magam biztonságban, amikor vezetés közben írsz üzenetet.” Az efféle kritikák teljesen jogosak, ám sajnos a kritizálás gyakran egyfajta erőfitogtatássá válik a felek között.

Ez a hétköznapokban úgy nyilvánul meg, hogy a pár egyik tagja úgy támadja partnere jellemét, hogy érzékenynek, hisztérikusnak vagy tisztességtelennek nevezi. Magyarán a megjelenését vagy az alapvető személyiségjellemzőit sértegeti. Rosszabb esetben minden idejét kritizálással tölti, miközben a pár másik tagja úgy érzi, megfullad. A kritika sértő lehet, noha sokan próbálnak úgy viselkedni, mintha csupán konstruktív visszajelzést adnának, ám valójában lassan, de biztosan megsemmisítik partnerük önérzetét.

A Folytonos Kritizalas Karos Viselkedesmintamak Szamit 1
A folytonos kritizálás a kapcsolat csendes gyilkosa (Fotó: Shutterstock/Puzzlepix)

Még akkor is, ha a kritika ésszerű és pozitív, Gottman szerint egy személynek húsz pozitív visszajelzésre van szüksége ahhoz, hogy elfogadjon egy negatívumot. De ha a kritika rosszindulatú, kiabálással jár, vagy alapjaiban aláássa párunk jellemét, akkor azt egyetlen dicséret sem képes ellensúlyozni. Ehelyett törekedjünk arra, hogy felismerjük – és hangoztassuk mindazon jó dolgokat, amiket társunk tesz, amiket szeretünk benne, és amik miatt büszkék vagyunk rá, majd figyeljük meg, hogyan változtatja meg ez a kapcsolatunkat.

Lenézés, megvetés

A düh emberi életünk teljesen hétköznapi velejárója, a megvetés azonban már ennek egy sötétebb formája. Ez az a típusú harag, amely alapvetően elutasítja a partner szükségleteit és emberségét. A szemforgatás a megvetés tipikus példája, ami egyértelműen azt az üzenetet közvetíti, hogy nem csupán arról van szó, hogy nem értünk egyet kedvesünkkel, de szerintünk arra is méltatlan, hogy meghallgassuk. Az alábbi helyzetek szintén a megvetés gyakori megnyilvánulásai:

  • Kigúnyolni valakit az érzelmei miatt.
  • A partner nem hajlandó megvigasztalni síró, vagy más módon szenvedő házastársát.
  • Zaklatás.
  • A partner szükségleteinek szándékos figyelmen kívül hagyása vagy kigúnyolása.
  • A partner önbizalmának aláásása.
  • A partner nyilvános megalázása, akár szándékosan, akár véletlenül.

A megvetés tehát a szerelem ellentéte. És bár ez a fajta káros viselkedésminta időnként még a szeretetteljes kapcsolatokban is kialakulhat, de annak folyamatos jelenléte egyértelműen lerombolja a párkapcsolatot.

Állandó védekezés

A védekező álláspont ugyancsak normális egy kapcsolatban, hiszen bárkinél előfordulhat, hogy partnere olyan kritikát fogalmaz meg, amelyet alapvetően igazságtalannak érez. Ám ha valaki ritkán fogad el bármilyen kritikát, és inkább azzal foglalkozik, hogy elmondja partnerének, miért téved, akkor az már káros. Ez a viselkedésminta ugyanis tönkreteszi a kapcsolati problémák megoldásának lehetőségét. Ennek az az oka, hogy amennyiben a pár egyik tagja szerint egy probléma valós, akkor az valós – függetlenül attól, hogy a pár másik tagja annak látja-e. Az állandóan védekező emberek azonban szisztematikusan figyelmen kívül hagyják partnereik szükségleteit. Ezt az alábbi jelekből ismerhetjük fel:

Az állandó Védekezés Szintén Egy Káros Viselkedésminta
Az állandó védekezés, a problémák áthárítása a partnerre egyértelműen káros viselkedésminta (Fotó: Shutterstock/Puzzlepix)
  • Az érintettek úgy gondolják, hogy partnerük túlságosan érzékeny vagy túlreagálja a dolgokat.
  • Szerintük, ha jó dolgokat tesznek társuk érdekében, az azt jelenti, hogy nekik semmin sem kell változtatniuk.
  • Az idő nagy részét azzal töltik, hogy elmondják párjuknak, miért téved annak megítélésében, hogy mit csinálnak rosszul.
  • Ritkán kérnek bocsánatot.
  • Azt hiszik, hogy kapcsolatukban a legtöbb probléma párjuk hibájából adódik.

Néhány stratégia a védekezés elkerülésére:

  • Tanuljuk meg, hogyan kell őszintén bocsánatot kérni. A terapeuta szerint egy jó bocsánatkérésben nem szerepel a „ha” szócska; ehelyett arra kell összpontosítanunk, hogy legközelebb mit szándékozunk jobban csinálni, és bizonyítanunk kell, hogy őszintén megértjük, hogyan hatott a viselkedésünk a párunkra.
  • Nyitott gondolkodással hallgassuk partnerünket. Feltételezzük, hogy ők a saját életük és szükségleteik szakértői.
  • Vegyük komolyan társunk szükségleteit még akkor is, ha eltérnek a miénktől.
  • Próbáljuk ki, hogy pár hétig mindent tiszteletben tartunk, amit párunk mond, anélkül, hogy védekező álláspontot vennék fel vagy vitatkoznánk. Nézzük meg, hogyan befolyásolja ez a kapcsolatot.
  • Tudatosítsuk magunkban, hogy a védekezés olyan negatív mintát indíthat el, amelyben partnerünk egy idő után nem kér többé változtatásokat, helyette megvetővé, haragossá, ellenségessé válik.

Köntörfalazás

Aki válaszolt már néma csenddel egy konfliktusos helyzetre, kiment a vita közepén vagy nem volt hajlandó beszélni egy problémáról, az valószínűleg sejti, hogy miről van szó: a köntörfalazás azt jelenti, hogy megtagadjuk a hosszú időn át tartó értelmes elköteleződést – hosszabb ideig, mint az a tíz vagy húsz perc, amelyre a szakember szerint szükség lehet, hogy megnyugodjunk egy veszekedés után. Az emberek gyakran azért köntörfalaznak, mert hiányoznak a konfliktusok megoldásához szükséges készségeik. Így ehelyett elmennek, azt remélve, hogy a probléma magától megszűnik. A hátrahagyott partner ettől annyira kétségbeeshet, hogy esetleg könyörög manipulatív partnerének. A köntörfalazó személy emiatt nemcsak visszatérhet, de biztatásnak veszi párja reakcióját arra, hogy folytassa ezt a káros viselkedésmintát.

A köntörfalazás alapjáraton két üzenetet közvetít a terapeuta szerint: először is, a köntörfalazó nem törődik a probléma megoldásával (vagy nem gondolja, hogy az megoldható). Másodszor, azt mondja párjának, hogy nem érdekli, ha a viselkedése miatt elhagyatottnak érzi magát. A hosszú távú köntörfalazás ennélfogva lehetetlenné teszi a kapcsolati problémák megoldását. Illetve tönkreteheti a ragaszkodást azáltal, hogy társunk elhagyottnak és figyelmen kívül hagyottnak érzi magát.

Párterápia A Káros Viselkedésminta Elhagyása érdekében
A párterápia segíthet, ha túlterheltnek vagy bizonytalannak érezzük magunkat a konfliktusok megoldásával kapcsolatban (Fotó: Shutterstock/Puzzlepix)

Köntörfalazás esetén érdemes kipróbálni ezeket a megküzdési stratégiákat:

  • Ha nem állunk készen vagy nem tudunk beszélni, biztosítsuk társunkat szeretetünkről és a beszélgetés iránti szándékunkról, majd jelöljünk ki egy konkrét időpontot erre.
  • Ha időre van szükségünk, hogy megnyugodjunk, szóljon a partnerünknek, majd tíz-húsz perc múlva térjünk vissza a beszélgetéshez. Ha ez tovább tart, az csak fokozza a feszültséget.
  • Gondoljuk át, hogy esetleg arról van-e szó, hogy a köntörfalazást egyfajta irányítási eszközként használjuk arra, hogy kedvesünket könyörgésre kényszerítsük.
  • Keressünk fel szakembert, ha túlterheltnek vagy bizonytalannak érezzük magunkat a konfliktusok megoldásával kapcsolatban.

Ha azért küzdünk, hogy jobb viselkedésmintákat alakítsunk ki kapcsolatunkban, akkor mindig jusson eszünkbe: nem vagyunk egyedül. A változás sosem könnyű, különösen, ha úgy érezzük, hogy párunk nem érzi a helyzet súlyát, vagy ha a neheztelés lehetetlenné teszi a múlt lezárását. A párterápia segíthet azonosítani, hogy mi a baj valójában – vagyis mik azok az alapvető viselkedési formák, amelyek finoman felfalják a kapcsolatunkat –, így könnyebben koncentrálhatunk a jóra és még többet megtudhatunk saját párkapcsolatunk dinamikájáról.

Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Elhunyt Haumann Péter, a Nemzet Színésze