Nők őszinte vallomásai arról, miért kezdték újra az exükkel

Az okok, amelyek széthúzzák, majd újra összehozzák a páros tagjait legalább olyan sokfélék, mint maguk az emberek. Az amerikai Marie Claire ezért felkért három nőt, meséljék el, ők miért döntöttek az újrakezdés mellett.

Bridget Chambers, író és életvezetési tanácsadó

„Ryan és én a gólyaévünk első napján, a chicagói Columbia Főiskolán találkoztunk, ahol egymással szemben laktunk. Még mindig emlékszem a beköltözés napjára, valamint a kollégiumi ajtómat díszítő fehér táblára firkantott meghívójára: van kedved átjönni?” Barátként kezdték, aztán lassacskán egymás legjobb barátai, és ezzel együtt elválaszthatatlanok lettek. Bridget korábban mindig úgy képzelte, hogy a szerelem egy nap majd villámcsapásként éri: jön egy őrülten helyes, intelligens fiú, akivel megbeszélheti az érzéseit. (Romantikus ábrándjaiért Nicholas Sparks regényeit okolta.) Ám végül egy chicagói, fülpiercinges, hosszú hajú srác csavarta el a fejét. „Ryan forrongó volt, egy kicsit kívülálló, és hihetetlenül kedves. Az összes <Miss Independent> és <Girl Power> könyv ellenére, amiket olvastam – és egy nap meg akartam írni –, beleszerettem. Méghozzá menthetetlenül.” Furcsa páros volt az övék, de elhitték, hogy egymásnak lettek teremtve. „Tudtam, hogy ő az a pasi, akivel örökké együtt szeretnék lenni attól a naptól kezdve, hogy ellógott a munkájából csak azért, hogy megnézze velem a Live with Regis and Kelly záróepizódját. Én megszállottan néztem a műsort, ami bár őt teljesen hidegen hagyta, viszont tudta, hogy mindez fontos nekem.”

Ekkor 19 évesek voltak, a romantikus történetre azonban hamarosan árnyék vetült: „Gyorsan megtanultuk, hogy fel kell nőnünk. A tökéletes pillanatok mellett rengeteg nehézségünk akadt, köztük egy szakítás, amely majdnem összetört minket.” 2008-ban, ahogy a diplomaosztónk egyre közeledett, tudtuk, hogy nem szeretnénk összeházasodni, de a való élet kezdete egyúttal azt is jelentette, hogy meg kellett hoznunk bizonyos személyes döntéseket. A szüleink arra tanítottak bennünket, hogy a saját útjainkat járjuk, büszkék legyünk teljesítményeinkre, karriert építsünk, ezért úgy éreztük, hogy lelkiismereti választás előtt állunk. Szakítunk, és azt kockáztatjuk, hogy elveszítjük egymást, vagy együtt maradunk, kockáztatva ezzel önmagunk elvesztését?” Végül úgy döntöttek, szünetet tartanak. Nem keresték egymást, és külön találkoztak a közös barátaikkal is. Bridget hamar ráeszmélt, hogy egy ilyen veszteség nagy bánattal jár; hirtelen jött és mindent áthatott. „Nemcsak a párodat veszíted el, hanem a közös életeteket is.”

Idővel azonban rájöttek, hogy nem kell választanuk a kapcsolat és az ambícióik elérése között. „Nagyon bátornak kellett lennünk ahhoz, hogy mindkettőt ápoljuk. Öt hónap után újra összejöttünk, randevúztunk, mígnem 2012-ben összeházasodtunk. Van egy francia mondás, tu me manques, aminek a szó szerinti fordítása: hiányzol. Ám valójában azt jelenti: hiányzol mellőlem. A külön töltött idő alatt mindketten ezt éreztük, csak különböző időben és más-más módon. Ezt az érzést egyikünk sem felejti el, és jelenleg is ez segít átvészelni az elkerülhetetlen kihívásokat. Rájöttem, hogy mindegy, milyen heggyel nézek szembe, a megmászása jobb Ryannel, mint nélküle. Megtanultam értékelni az időt, és bízni a megérzéseimben. És megtanultam, hogy néha az élet legfontosabb dolgai megérnek egy második próbát.”

Violette de Ayala, a Miami székhelyű FemCity alapítója és igazgatója

Violette és Stephen egy vakrandin ismerkedtek meg. Stephen bátyja a lány egyik legjobb középiskolai barátnőjével randizott, és azt gondolta, öccse és Violette tökéletes párt alkotnának. Az időzítés azonban sokáig nem klappolt, mert mindketten éppen valaki mással jártak, míg végül 1992-ben, a középiskolai ballagásukon megismerkedtek. „Alapvetően extrovertált beállítottságú, társaságkedvelő ember vagyok, a Stephennel való találkozáskor mégis elállt a szavam. Klisé, de szerelem volt első látásra. Bevallom, ez részben azért fordulhatott elő, mert Stephen hasonlított Jason Batemanre, a gyerekkori szerelmemre. Jóképű volt, vicces, különös és elegáns. A ballagásunk hétvégéjén ismertük meg egymást, majd egy héttel később több időt töltöttünk együtt, amikor ő és a testvére Raleigh-ből (ahol Stephen az Észak-Karolinai Állami Egyetemre járt) Miamiba utazott, ahol pedig én a Floridai Nemzetközi Egyetem hallgatója voltam. Annak ellenére, hogy megvolt közöttünk vonzalom, mindketten másokkal randevúztunk, és egyikünk sem gondolkodott távkapcsolatban.”

Violette pár hónappal később szakított barátjával. Bevallotta neki, hogy erős vonzalmat érez egy másik srác iránt, akivel nemrég találkozott, és emiatt igazságtalannak tűnt kapcsolatuk folytatása. „Másnap lesokkolt amikor megtudtam, hogy Stephen is szakított a barátnőjével. Néhány hét múlva felbukkant Miamiban, és összejöttünk, majd kapásból házasságról, mézeshetekről, és a közös életünkről beszélgettünk. Nem sokkal később összeházasodtunk.” Minden olyan gyorsan történt, hogy nem is volt lehetőségük felépíteni azokat a szilárd alapokat, amikre valójában egy házasságot építeni lehet, mindez pedig elkerülhetetlen feszültséghez vezetett közöttük. „Ingatlanokban utaztunk, én vállalkozást indítottam, ő főállású munka mellett felújította az otthonunkat. Az évek múlásával a szálak elkezdtek széthullani. Bár szerettük egymást, a kapcsolat nem volt egyensúlyban. Nem volt egészséges sem nekünk, sem a gyerekeinknek.”

2013-ban, húsz év együttlét után elváltak, de a gyerekeik kedvéért továbbra is együtt éltek. Violette elég sokat utazott a munkája miatt, plusz akkoriban Stephen is sok üzletet bonyolított Torontóban, így sokat ingázott. „Számunkra a gyerekek voltak a legfontosabbak, és az volt a célunk, hogy nekik stabil otthonunk legyen. Barátok voltunk, szívélyesek és tisztelettudóak, de az utazásaink miatt ritkán töltöttünk együtt időt.” Ekkor Stephennél képbe került egy másik nő, Violette pedig a saját önismeretére fordította az idejét. „A barátaimmal utaztam, eljutottam Európába és olyan bakancslistás helyekre, mint Machu Picchu és Dominika. Másfél évvel a válásunk után egy franciaországi utazás során jöttem rá, hogy hiányzik. Utólag kiderült, hogy én is hiányoztam neki.”

Amikor Violette visszaérkezett Miamiba, Stephen megjelent a repülőtéren, hogy felvegye, és megkérdezte, mit gondol arról, hogy újra megpróbálják. „Néhány hónapig titokban randevúztunk, és nem szóltunk senkinek. Hat hónap után rájöttünk, hogy szerelmesebbek vagyunk egymásba, mint valaha. Most már bejegyzett élettársak vagyunk, és megbeszéltük, hogy újra összeházasodunk. A barátaink többsége azt se tudja, hogy elváltunk.” Violette azóta sokkal békésebb, kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb, és tisztábban lát, Stephen pedig jobban koncentrál feleségére és a házasságukra. „Bár borzalmas volt, a válás mégis a legnagyobb áldás, ami történhetett velünk. Enélkül nem tartanánk ott, ahol most. Mintha mindketten felnőttünk volna a különidő alatt. Hálásak vagyunk, hogy útjaink visszavezettek minket egymáshoz.”

Anita Stoudmire, a richmondi Better Love mozgalom alapítója és tanácsadója

Anita és Dan hat éve kezdtek el randizni, Anita pedig egy percig sem titkolta, hogy szeretne ismét megházasodni. (14 éve vált el előző férjétől.) Dan szintén elvált férfiként élt, és bár neki körülbelül öt év elteltével sem sikerült mindent feldolgoznia és begyógyítani a sebeket, de beleegyezett a házasságba. Kapcsolatuk azonban két év alatt sem mozdult ebbe az irányba. „Mondtam neki, hogy ha nem szeretne megházasodni, vagy ha nem én vagyok az ember, akire vágyik, akkor tovább kell lépnem. Azt válaszolta, hogy nem biztos a dolgokban, ezért szakítottam vele.„

Anita ezután a munkájába és a gyereknevelésbe temetkezett – és rengeteg szakításról szóló podcastot meghallgatott – Dan pedig tette a saját dolgát. „Az első hónap volt a legnehezebb. Nem hívtuk, és nem is írtunk egymásnak, és egyáltalán, semmilyen módon nem érdeklődtünk a másik felől. Arra számítottam, hogy Dan harcolni fog értünk, de nem tette. Mindketten olyannyira megbántottak és csalódottak voltunk kapcsolatunk zátonyra futása miatt, hogy teljesen bezárkóztunk.” Három hónapnyi külön töltött idő után lassacskán jöttek az ünnepek. Dan legjobb barátja SMS-ben boldog hálaadást kívánt Anitának, amit ő nagyon furcsállt, hiszen sosem álltak egymáshoz igazán közel. Aztán észrevette, hogy Dan kedveli a Facebook-fotóit. „Továbbra is figyelmen kívül hagytam a gesztusokat, egészen addig, amíg egy nap karácsony környékén rám írt. Azt mondta, látta, hogy kirándulni voltam, és örül, hogy jól érzem magam. Lassan elkezdtünk üzeneteket váltani, és végül úgy döntöttünk, találkozunk egy beszélgetés erejéig.

Hiányoztak egymásnak, és együtt akartak lenni, de házasság nélkül Anita ezt továbbra sem szerette volna. Dan bevalotta, fél attól, hogy újabb hibát követ el. „Így hát úgy döntöttünk, közös nevezőt keresünk. Párterapeutához fordultunk, egészen pontosan egy házaspár terapeutához, akik segítettek nekünk túljutni a nehézségeken, és minden olyan beszélgetésen, ami szükséges volt ahhoz, hogy oltár elé állhassunk.” A szakításuk megadta számukra a lehetőséget, hogy meglássák, mi az, amit értékeltek és szerettek egymásban. „Lehetőségem volt átgondolni, mi az igazán fontos az életemben, és hálát adni azért, amim van. A külön töltött időt arra használtam, hogy vállalkozást alapítsak, és olyan barátságokat ápoljak, amelyekkel évek óta nem foglalkoztam. Mindezek miatt most sokkal nagyobb érzelmi biztonságban érzem magam. Dannek szintén lehetősége volt hátradőlni, és elgondolkodni a szakításunkban játszott szerepén. Dolgozik a múltbeli sérelmek gyógyításán, hogy egy következő szintre léphessen a kapcsolatunkban.”

Anita szerint a szakítás időnként egy szükséges figyelmeztetés a feleknek, egy lehetőség arra, hogy átgondolják, mi az övék, és mi az, ami nem. „Meg kell nyomnunk az újraindítás gombot, és végre kell hajtanunk néhány szükséges változtatást az életvitelünkön. Ezelőtt soha nem jöttem újra össze egyik exemmel sem, szóval nyilvánvalóan volt valami nagyon különleges ebben a férfiban.”

Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix (A cikkben szereplő fotók illusztrációk.)