Ha azt mondják, hogy kapuzárási pánik, ne csak középkorú férfiakra gondolj, hanem nőkre is, ugyanis minket sem feltétlenül kerül el!
Egyre többször találkozunk olyan párokkal, akik között nagy a korkülönbség. A szerelem kortalan, és némelyik ilyen kapcsolat tényleg túlnő minden várakozást. Mégis, míg az idősebb férfi esetében kapuzárási pánikot (tudományosabban életközépi válságként emlegetik) „diagnosztizálnak”, addig a fiatal nőnél megállapítják, hogy az apafigurát keresi az érett férfiban. A kapuzárási pánik kifejezés tehát leginkább pejoratív értelemben használt. Amikor az öregedés szele megcsapja az erősebb nem tagjait, olyanokat tehetnek, amit fiatalon sem csináltak: elkezdik habzsolni az életet, sokszor nem az életkoruknak megfelelően viselkednek, szeretnek a figyelem középpontjában lenni, és csakis a szex körül forog a gondolatuk. Ha ez esetükben azelőtt ismeretlen magatartásforma volt, akkor azonnal kapuzárási pániknak titulálják.
Egy kapu bezáródása egy újabb kapu nyitására ad lehetőséget – mondják az optimisták. Ám ez a kifejezés azt jelzi, hogy az életnek egy bizonyos szakasza befejeződik, jöhet a következő. Csakhogy ami a pánikot okozza: a középkor után az öregség jön. Ezzel nehéz szembesülni, és még nehezebb elfogadni. Sokan érzik úgy, hogy elvesztegették az életüket, még számos dolgot nem próbáltak ki.
Nem csak a férfiakat sújtja
Ahogy a menopauzát csakis nőkre jellemzőként tartják számon, úgy a kapuzárási pánik a férfiaké, márpedig mindkettő jelentkezhet minkét nem esetében.
Főleg azoknál a középkorú nőknél jelenik meg a kapuzárási pánik, akik a magánéletben és a munkában sem találják meg igazán önmagukat. Ezt a bizonytalanságot csak tetézik a korral járó változások, így felerősödhet a céltalanság, az értéktelenség érzése.
A nők életét rendszerint a család, a gyerekek nevelése, gondozása, a háztartás rendben tartása és a munka teszi ki. Amint a gyerekek felnőnek és kirepülnek a családi fészekből, egyszerre megszűnik az otthoni zsongás, üressé válik a ház, és magány, unalom, félelem kezd el uralkodni. Az aktív munkavégzés némileg tudja tompítani mindezt, de hazaérve a hiábavalóság érzése hatalmasodhat el az emberen. Még rosszabb a helyzet, ha a magánéletben is gondok vannak! Amint a két szülő magára marad, az addig elfojtott érzelmek, gondok a felszínre törnek, és nem ritka, hogy ebben az életszakaszban úgy döntenek a párok, hogy külön folytatják az útjukat.
A nők általánosságban véve több területen zsonglőrködnek, és a napi stressz általános. Egy tanulmány szerint mégsem ez okozza a pánikhangulatot, hanem azt maguk a stresszorok váltják ki. Mindez iskolázottságtól függően jelen van a középkorú nők életében.
Miben különbözik a férfiak által megélt kapuzárási pániktól?
A középkorú pasik megijednek a korral járó fizikai változásoktól és félni kezdenek a betegségektől, haláltól. Rettegnek attól, hogy elveszítik vonzerejüket, csökkenni fog libidójuk. Úgy érezhetik, hogy eddigi társuk, életük csak visszatartja őket igazi céljaik megvalósításában, sőt a párválasztásuk rossz döntés volt, és a házasság egyre nyomasztóbbá válik.
A női kapuzárási pánik esetében nemcsak a korral járó, a külsőségekben beállt változások okozzák a gondot, hanem:
- hirtelen megnövekedik az énidő lehetősége, és nem tudják azt érdemben kihasználni, mert azelőtt minden idejüket a gyerekekre, a családra fordították.
- az eddig is létező célok most előtérbe kerülhetnek, és hirtelen megfontolatlan döntéshozást eredményezhet, amely komolyan megtépázhatja a nőket érzelmileg és/vagy akár anyagilag is.
- fiatalokhoz hasonló módon igyekeznek élni, de akár öltözködni is.
- eluralkodik a félelem amiatt, hogy kiürül a ház.
A már fent említett tanulmányból az is kiderül, hogy az életközepi válságot a munka és a magánélet minősége is befolyásolja. Azok, akik fiatalon nem ragadtak bele egy állásba, hanem mertek váltani, változtatni, a korral járó változásokat is jobban kezelik. Akik azonban fiatalon éltek át válást, komoly szakítást, nagyobb eséllyel tapasztalják magukon azt, amit kapuzárási pániknak neveznek.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
