Az élet igencsak le tudja foglalni az embert, különösen nőként. A negyvenes éveink elején a karrierépítés, a gyerek vagy épp a családalapítás kérdése éppúgy jelen lehet, miközben különös tüneteket is tapasztalhatunk magunkon. Menopauza vagy kimerültség csupán?
Van, amikor minden összeáll. Helyünkön vagyunk a munkában, anyaként, nőként, és egyszer csak beüt a krach: perimenopauza, vagy ahhoz nagyon hasonló tünetek a negyvenes éveink elején. Nem vagyunk egyedül ezzel, sőt!
Olvasónk, Dóra 42 éves. Egy nemzetközi cég HR-vezetője, két kisgyerek anyukája. Boldog a munkahelyén, de imádja az anyaságot, éppen ezért azon gondolkodnak a férjével, hogy harmadik babával gyarapítják kis családjukat. Igen ám, csakhogy Dóri belül bizonytalan, merthogy gyakran érzi magát fáradtnak, felébred éjszakánként, sokszor indokolatlanul elsírja magát, és a megbeszéléseken is elkalandoznak a gondolatai. Nem tudja, hogyan bírná egy újabb kisbaba mellett, annak ellenére, hogy nagyon vágyik rá.
Ilyen kettősségek játszódnak le benne, mert úgy érzi, nem bírná már úgy a tempót, mint annak idején. Fel sem merült benne, hogy nem gyengébb, hanem hormonális változások állnak a háttérben.
Menopauza, amikor nem számítunk rá
Dóri története nem egyedi, hiszen számos, a negyvenes évei elején járó nő érez hasonlóan. Pontosan akkor, amikor a karrier a csúcsra ér, a gyerekek is jól vannak, vagy épp itt lenne az ideje a régóta halogatott családalapításnak. A stressz természetesen jelen van vagy a munka vagy a család, vagy esetleg a sikertelen próbálkozások miatt. Igencsak intenzív életszakasz ez egy nő életében, hiszen szakmailag bizonyítani akarunk, meg akarjuk teremteni az anyagi stabilitást, ugyanakkor párkapcsolati egyensúlyra törekszünk, és a családra is figyelünk, legyen az kisebb vagy nagyobb gyerek, netán idős, gondozásra szoruló szülő. Ez az úgynevezett szendvicsgeneráció, amelynek igencsak nehéz a helyzete, nem csoda hát az állandó kimerültség és fáradtság érzése.
Erre jön rá az esetleges hormonális ingadozás is, ami bár messze még a menopauza, bizony már a harmincas éveink végén elkezdődhet. A perimenopauza első jele a menstruáció megváltozása és a hőhullámok megjelenése, ezek mellé pedig az alvásminőség romlása, amihez koncentrációs nehézségek, hangulatingadozás és az önbizalom megingása társulnak, mind a hormonok játéka miatt. S hogy mi okozza a bizonytalanságot? Az, hogy ezek a tünetek nagyon hasonlítanak a túlterheltségre, amit a karrier és a család egyben tartása okoz, és sokszor arra sincs energiánk, hogy belegondoljunk: talán máshonnan fúj a szél. Egy vezető beosztású pozícióban lévő nő – például a fent említett Dóri – esetében ez meglehetősen ijesztő lehet, hiszen az állandó fáradtság és koncentrációhiány megkérdőjelezi az emberben a saját képességeit, és felmerül a kérdés: alkalmas vagyok én minderre?
A társadalmi elvárások és a biológia küzdelme
A perimenopauza – akárcsak maga a menopauza – biológiai folyamat, és nem lehet tenni ellene. Nem hiba hát, amit ki kellene küszöbölni. A mai társadalmunkban a nők azonban elpusztíthatatlan terminátorok, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy fáradtak vagy betegek legyenek. Mindig mindenben száz százalékban kell teljesíteni, és jelen kell lenni, mert sokszor nincs más, aki megcsinálná helyettünk – gondoljuk.
Míg mi tennénk a dolgunkat, a testünk is teszi a saját dolgát: változik. A hormonrendszer a harmincas évek végén átalakulásba kezd, és hullámzik, ami hatással van az idegrendszerre és a hangulatra is, melyet nőként úgy érzünk, nem engedhetünk meg magunknak, annak ellenére, hogy semmi befolyásunk nincsen arra, ami velünk történik.
Ha jönne a baba
A negyvenes évek eleje általában még egy kérdést vet fel: legyen-e baba. Akár egy utolsó, akár egy első. A kérdés jogos, hiszen az utolsó években vagyunk, amikor módunk van gyermeket világra hozni, ám a hormonális változások nem a mi oldalunkon állnak.
Számos kérdést kell megválaszolnunk ebben az időszakban: mit szeretnénk magunktól, az élettől, kik vagyunk mi? Anyák, házi- vagy üzletasszonyok. Esetleg mind egy személyben? Ez sem lehetetlen, még akkor sem, ha a hormonjaink játszadoznak velünk.
A perimenopauza létező jelenség, még akkor is, ha nem sokat beszélünk róla, ám ez nem jelenti azt, hogy sikertelenek lennénk bármiben. Fontos, hogy beszéljünk róla, ha aggaszt bennünket, és konzultáljunk orvosunkkal, hiszen van mód a tünetek enyhítésére. Éljünk a lehetőséggel, és mindenekelőtt fogadjuk el: ez nem betegség, hanem állapot.