A hüvelyszárazság valóságos tabu, olyannyira, hogy talán még a barátnőinkkel sem beszélünk róla. Nem kell azonban ennek így lennie, hiszen meglehetősen gyakori probléma, és ami a legfontosabb: kezelhető!
A hüvelyszárazság nem tartozik a gyakori beszédtémák közé, pedig rengeteg nőt érint. Bár próbáljuk szőnyeg alá söpörni, sajnálatos módon, nem egy átmeneti apróság az életünkben, hanem egy olyan valami, ami rányomhatja a bélyegét a szexuális életünkre, mely hosszú távon a párkapcsolatunkra és az önbizalmunkra is hatással lehet.
Mi okozza a hüvelyszárazságot?
Mint számos mechanizmust az életünkben, a hüvely nedvességét is az ösztrogén befolyásolja. Az ösztrogénszint csökkenése jó pár dologra hatással van a női szervezet működésében, többek között a hüvelyszárazság kialakulására is. Szerencsére azonban az ösztrogén a legritkább esetben csökken csak úgy magától, de szülés után vagy szoptatáskor óhatatlan. Így járt egy olvasónk, Eszter is, aki harmincnégy éves korában, gyermeke születése után tapasztalta először, hogy az együttlétek fájdalmasak lehetnek. Hiába teltek a hónapok, a helyzet nem javult, és ugyan vágyott a férje érintésére, az égő érzés fájdalmassá tette a szeretkezést. Azt hitte, valami fizikai szinten változott meg a szülés után, de semmi fizikális probléma nem állt fenn, csupán a hormonjai nem rendeződtek még vissza.
Olyan is előfordulhat, hogy a hüvelyszárazság a negyvenes vagy ötvenes évek elején látszólag ok nélkül, valójában a menopauzához vezető hormonális változások miatt jelenik meg.
Mivel jár?
A hüvely természetes közege a nedvesség, és egészséges állapotában megfelelően rugalmasnak kell lennie; ezeket a tulajdonságokat az ösztrogén szabályozza. Amennyiben az ösztrogén szintje menopauza idején lecsökken vagy perimenopauza idején hullámzik, a hüvelyszárazságot a fájdalmas aktuson túl égő, viszkető érzés, valamint gyakori húgyúti fertőzés is kísérheti. Ezek miatt sok nő kerüli az intim együttléteket, így megóvva magukat a kellemetlenségektől és esetleges fájdalomtól. Az állapot következtében ugyanis a test összehúzza az izmokat, így még fájdalmasabbá téve az esetleges próbálkozásokat, mely egy idő után pszichés gátlást is eredményezhet. A menopauza esetében ráadásul a hormonok változása libidócsökkenést is okozhat, ami bár nehezíti, de el nem lehetetleníti a szexuális együttlétet.
Hogyan kezeljük?
A legfontosabb, hogy beszéljünk róla úgy a partnerünkkel, mint a nőgyógyászunkkal. Nem szabad szégyellni, hiszen ez egy állapot, amelyről nem tehetünk.
Az együttlétet megkönnyítik a víz- vagy szilikonbázisú síkosítók, a rendszeresen használt hüvelyi hidratálók pedig a hüvelyhám állapotát hivatottak helyreállítani, amely nem csak szexuális együttlét során hasznos. Főként menopauzában lehet szükség úgynevezett helyi ösztrogénkezelésre, melyhez krém, tabletta vagy gyűrű formájában juthatunk hozzá. Ezeket csak orvosi konzultációt követően lehet használni. Az intimtorna is hasznos lehet, hiszen a medencefenék izmainak erősítése segíthet a keringés javításában.
Fontos, hogy a nehézségek ellenére se mondjunk le az együttlétről. Merjük elmondani a párunknak, hogy problémánk van, hiszen a távolságtartással csupán elbizonytalanítjuk őt, együtt viszont könnyebb megoldást találni a problémára, és ne feledjük, van megoldás, csak tenni kell érte egy kicsit.