A pszichológushoz járó emberek nagy százaléka azért kéri a szakember segítségét, hogy javíthasson a kapcsolatain – legyen ez szerelmi, baráti, kollegiális vagy rokoni szál. Nem véletlenül, hiszen kapcsolataink milyensége, ezen belül pedig érzelmi érettségünk nagyban meghatározza az életminőségünket is.
A családban felmerülő gondok gyakran azzal állnak összefüggésben, hogy az illető vagy illetők nem képesek határokat húzni, a házasságban adódó bajok nagy része azon alapszik, hogy nem találkoznak az elvárások és a valóság. A munkahelyi problémák jellemzően visszavezethetőek a kollégákkal való konfliktusokra, azok pedig, akik egyedül élnek, sokszor számolnak be egy sor múltbeli, kudarcba fulladt szerelemről. Bármi is a gond, a pszichológusok szerint egy közös vonás szinte mindig fellelhető bennük, és ez az érzelmi érettség hiánya.
Ki érett érzelmileg?
Olyan embereket jellemezhetünk ezzel a kifejezéssel, akik:
- teljes egészében felelősséget vállalnak azért, amit éreznek, cselekszenek vagy mondanak, egyszóval az egész életükért – ebbe bizony beletartoznak a hibák is
- képesek empátiával fordulni mások és saját maguk felé is
- őszinték, és elmondják az igazat akkor is, ha ez nehezükre esik
- nem félnek a sebezhetőségtől
- sikeresen húzzák meg a határaikat
Érzelmileg érettként viselkedni sokszor rendkívül nehéz, ne is tagadjuk. Hiszen azt jelenti, hogy olyankor is képesek vagyunk kontrollálni az érzéseinket és megfelelő módon kifejezni azokat, amikor elöntenek minket. Ahelyett, hogy arra fókuszálnánk, hogy mit nem tudunk befolyásolni, arra késztet minket, hogy inkább a kontrollálható dolgokra koncentráljunk. Emellett hozzátartozik az is, hogy nem félünk átvenni a teljes irányítást az életünk felett, még ha ehhez az is kell, hogy meghozzunk néhány nehéz, sokszor fájdalmas döntést – például elbúcsúzni olyan emberektől, akik nem a javunkat szolgálják. Az érzelmek kontrollja nem egyenlő azok elfojtásával, vagy az érzéketlenséggel, nem kell egyből stepfordi feleséggé (vagy férjjé) válnunk. Volt már, hogy dühödben elsírtad magad, vagy akaratod ellenére felemelted a hangod? Ez teljesen természetes, és egy bizonyos határon belül szükséges is. A kontroll elvesztéséről két esetben beszélhetünk: határtalan düh (rage), vagy a másik véglet, az összeomlás (collapse). Előbbinél az illető úgy érzi, hogy egy helyzetet csak úgy változtathat meg (például egy vitát úgy lendíthet előre), ha ő uralja, ezt pedig a másik elnyomásával, megrettentésével akarja elérni. Mint amikor egy vendég kiabál a pincérrel, a vevő a pénztárossal, a főnök a beosztottjával. Ne feledjük, a harag is fontos érzelem, de ha ez átcsap dühbe, őrjöngésbe, az már igencsak káros. Az összeomlásnál pedig pont az ellenkezője történik, nem vagyunk képesek feldolgozni, amit érzünk, és egyszer csak összecsapnak a hullámok.
Honnan tudjam, hogy érzelmileg érett vagyok-e?
Nincs köze a korhoz, lehet valaki 33 évesen is egy kamasz szintjén ilyen szempontból, és fordítva: sok huszonéves komolyabb döntéseket hoz, mint felnőttebb társai. De ami jó az egészben, hogy ez a képesség tanulható és fejleszthető, ha az embernek van rá indíttatása. Az alábbi kérdések megválaszolásával könnyűszerrel kideríthetjük, hogy ért-e már minket annyi hatás az életünk során, hogy érzelmileg éretté váltunk.
- Hogyan reagáltunk a legutóbbi stresszhelyzetre, mondjuk az irodában? Leordítottuk a munkatársunk fejét vagy inkább este elmentünk egyet kocogni, hogy kieresszük a fáradt gőzt?
- Hogy érint minket a hirtelen változás? A legjobb barátnőnk bejelenti, hogy előléptették, és babát vár – szívből gratulálunk neki és ünneplést szervezünk, vagy rosszul esik, hogy neki minden összejön, nekünk pedig “semmi”?
- Gyakran érezzük úgy, hogy mindenből elegünk van, és többet panaszkodunk, mint az átlag?
- Ha valami elromlik, kit hibáztatunk? Csakis magunkat, vagy kizárólag másokat – van-e középút?
Hogy néz ki ez a párkapcsolatban?
Egy emocionálisan érett személy párkapcsolatai sikeresebbnek bizonyulnak, mégpedig az alábbi jellemzők miatt:
- Nyílt kommunikáció a nehéz, megterhelő témákról – szexuális élet, pénzügyi gondok, egymás családjához való viszony vagy eltérő gondolkodás a politikáról? Nem kerülgetik a forró kását, hanem megbeszélik a különbözőségeiket is, asszertíven, türelemmel.
- Hagynak egymásnak teret – hiába akarnak a nap huszonnégy órájában együtt lenni, néha a legjobb társaságban is megcsömörlik az ember, és szüksége van egy kis énidőre anélkül, hogy ezt magyarázkodás követné
- Az érzelmeiket erőszak-, agressziómentesen fejezik ki – egy felmerülő probléma megvitatásában nem azt látják, hogy “Na, már megint belém akar kötni, neki semmi se jó”, hanem az jut eszükbe: “Örülök, hogy megosztja velem, remélem, tudok segíteni és változtatni a gondjainkon.”
- Nem a másiktól várják a megváltást – ha nem elégedett valaki az életével, nem várhatja a szerelmétől, hogy jobbá tegye azt, és most itt előhúznám az unásig ismételt, de attól még igaznak bizonyult mondást: Először magadat szeresd, hogy utána más is megszerethessen téged.
- Nem lehúzzák, hanem többé, jobbá teszik egymást.
- Teljesen természetes, hogy a kapcsolatukon kívül is van életük – egyikük sem kelt bűntudatot a másikban azért, mert annak vannak tőle független hobbijai, elfoglaltságai.