A romantika halott – mondják sokszor manapság, de tényleg elcserélnénk a mostani randizási szokásokat a száz évvel ezelőtti állapotokra?
Az idősebb generációtól sokszor halljuk, hogy amit ma randizásnak, udvarlásnak hívunk, az elég távol áll azoktól a szokásoktól, amik az ő fiatalkorukban voltak jelen. Ez persze nem véletlen, hiszen az évek múlásával és a világ változásával a személyes kapcsolatok is folyamatosan alakulnak, formálódnak. Illetve azt se felejtsük el, hogy az ismerkedési szokások szorosan kapcsolódnak az adott ország, népcsoport kultúrájához is, így akadnak különbségek egy amerikai, egy francia és egy magyar randi között.
A polgárosodás
A középső és felsőbb társadalmi rétegekben egészen a 19. századig a szülők és a társadalmi helyzet határozta meg, hogy ki kivel házasodik össze. Persze szerelem akkor is volt – különben miről íródtak volna a versek, drámák és regények ugye – azonban az érzelem nem volt meghatározó szempont a párválasztásnál, sokkal inkább a gazdasági okok vezéreltek.
Amikor elkezdődött a polgárosodás – elsőként Angliában, majd fokozatosan más országokban is -, az az élet minden részére hatással volt, így a házasság intézményére is. Míg azelőtt a család vagyonának megőrzése és annak növelése volt a célja az egybekelésnek, a polgárosodástól kezdve lassan elfogadottá vált, hogy szimpátia alapján válasszanak párt maguknak az emberek – legalábbis ami a felemelkedő polgári réteget illeti, mert az legfelsőbb rétegek még mindig ragaszkodtak a kényszerházasságokhoz. Ebben az időben alakult ki az udvarlás fogalma, mely egy kis engedmény volt a társadalom részéről, kvázi időt adtak a leendő házastársaknak, hogy megkedveljék, neadjisten megszeressék egymást, mielőtt végleg összekötik az életüket.
A szülők persze még mindig nagy szerepet játszottak ebben, legalábbis ami az alkalmak megteremtését, a gyerekeik prezentálását illette, erre például bálokat és más eseményeket szerveztek, fellendült a ruhaipar, még inkább fontossá vált a műveltség. Ha egy ifjúnak megtetszett egy eladósorban lévő lány, általában többszöri látogatást tett a családi otthonban, ahol fiatalok a szülők és testvérek jelenlétében igyekeztek elbeszélgetni, megismerni egymást, hátha a kölcsönös szimpátián túl is van bennük valami közös. Rengeteg ebben a korban játszódó filmben és sorozatban láthattunk ehhez hasonló jeleneteket, kezdve a Bridgertontól egészen a Büszkeség és balítéletig. Aztán, ha kedvezően alakultak a dolgok és a család is az áldását rá, következett az eljegyzés, majd pedig az esküvő.
A századforduló
A 20. század elejére a szórakozási lehetőségek tárháza igencsak kibővült, népszerűvé váltak a mulatók, bárok, éttermek, valamint az arisztokrácia rétege is eltűnőben volt, emiatt aztán az udvarlás is kikerült az otthonok falai közül. Az iparosodás következtében a vidékről a nagyvárosokban felköltöző, ott munkát vállaló fiatal lányok attól kezdve egyre kevésbé függtek a szüleiktől. Mivel azonban a bérelt lakásaik cseppet sem voltak alkalmasak az udvarlók fogadására, így a már említett szórakozóhelyek lettek a találkák helyszínei. Meghonosodott a randevú fogalma, ami franciául (rendez-vous) sima találkozást jelent, és csak később lett érzelmi töltete is. Ahogy azonban minden generáció rosszallóan figyeli az utána következők új szokásait, így az akkori, felsőbb osztályokba tartozó felnőttek és idősek sem nézték jó szemmel a nyilvános ismerkedést, azt, hogy a nőket ajándékokkal, virágokkal halmozzák el a férfiak, és sokan prostitúciót kiáltottak. Lassan aztán belátták, hogy nem tudják visszafordítani ezt a folyamatot, és utat engedtek az “új trendeknek”.
A húszas években terjedtek el a párkereső hirdetések a magazinok hasábjain, az udvarlási tanácsadók és műsoraik, valamint a szépségápolási és kozmetikai termékek népszerűsége is ekkor lőtt ki az egekbe. Ez volt a “dating and rating” vagyis „randizás és értékelés” kora is, amikor mindkét nem tagjai igyekeztek a tőlük telhető legjobb módon felhívni magukra a figyelmet – a férfiak az anyagi háttérre és annak megjelenítésére helyezték a hangsúlyt, addig a nők a külsejükre és ellenállhatatlanságukra. Utóbbiaknál nem volt ritka az udvaroltatás sem, amikor egymással versenyeztették az irántuk érdeklődő férfiakat, akik ezt akkor nem bánták annyira, mint manapság tennék. Az udvaroltatásnak prózai oka is volt, a világháború miatt a frontra induló katonák közül nem mindenki tért haza, így kvázi bebiztosították magukat a lányok.
A világháborúk után
Az ötvenes évektől kezdve lett divat a “járás”, vagyis a házasságot megelőző, ahhoz sokban hasonlító monogám kapcsolat, de ezt nem is kell magyaráznunk, hiszen ma is így van. Ekkor még azonban az esküvő előtt csak néhány hónapig jártak, manapság ez már évekre tolódott ki. Nagyjából ekkortájt robbant ki a szexuális forradalom is, ami újabb fordulatot hozott a kapcsolatok világába – azok már nem mindenáron a házasságot célozták meg. Az esküvő előtti szexuális együttlét ezidáig tabu volt – persze ettől függetlenül létezett – a hetvenes évektől kezdve, nagyrészt a fogamzásgátlók megjelenésének köszönhetően már nem számított szentségtörésnek. Sokan nem tudják, de ekkor alkották meg a “biológiai óra” kifejezést is a túl szabad életvitelt folytató nők miatt, azért, hogy minél hamarabbi gyermekvállalásra, családalapításra ösztönözzék őket. Érdekes módon a férfiaknál erről szó sem volt soha.
Mi a helyzet ma?
A kilencvenes évekre már egyáltalán nem volt ciki az egyéjszakás kaland, az ismerkedés is sokkal inkább szexközpontú lett, összehasonlítva az ötven-hatvan évvel azelőtti állapotokkal. Mára pedig a technológiai fejlődés újabb változásokat hozott a társkeresésbe, gondoljunk csak Tinderre és más alkalmazásokra, melyekkel a távolság már nem akadály, azonban más nehézségek azért adódnak.
Összességében érdekes végiggondolni, hogy míg ma a cél maga a randevúzás és a találkozó, száz évvel ezelőtt az sokkal inkább “csak” egy eszköz volt arra, hogy aztán házasság legyen a dologból. Azonban ma rengeteg tényező nehezíti a párkeresést és -választást a fiatalok számára, kezdve a média és a filmek által sugallt irreális elvárásoktól, miszerint létezik tökéletes szerelem, a már említett appokon át, amik miatt egyre kevesebb energiát fektetünk a randizásba, míg az elvárások nőnek. Az egyéjszakás kalandok divatja („hookup culture”) sem kedvez a hosszútávú kapcsolatoknak, és a közösségi média sokszor megnehezíti, megbonyolítja azokat – „Miért nem ír vissza rögtön, ha elolvasta? Miért lájkolja mások képeit? Tíz perce online volt, miért nem válaszol?„.
