„Hadd örüljön!” „Hadd legyen gyerek!” „Ráér majd még az életben a pénzzel foglalkozni…” – mondjuk sokan elszoruló torokkal, amikor látjuk utódunk szemében a ragyogást a vadiúj csillámpóniját ölelve. De ha zsebpénz helyett inkább mindent megadunk, azzal éppen a legfontosabb dolgot vesszük el tőle: a pénzügyileg stabil felnőttkort!
Könnyen jött pénz könnyen megy
Jó lenne (?), ha az életben mindenkinek járna egy feneketlen zsák, tele vaskos bankókkal, hogy amikor gondolunk egyet, nyakló nélkül lehessen szórni. Nos, lényegében ez történik abban a helyzetben, amikor gyermekünk – akár kérés, és mindenféle kontroll nélkül – szabadon költheti a sok munkával megkeresett filléreinket. Ebből pedig csak azt tanulja meg, hogy bármikor, bármennyi pénz a rendelkezésére áll – aztán felnőttkorában jön a túlköltekezés és a kopp, hogy hol van az a bizonyos zsák?!
Vagy épp az ellenkezője történik…
…és egy fagyit sem tud szorongás nélkül megvenni magának az immár felnőtt gyermekünk, és hét lakat alatt kuporgatja pénzét – egész egyszerűen azért, mert nem tanult meg bánni vele. Nem tudja, hogy ossza be, és hogyan éljen belőle úgy, hogy jusson és maradjon is. Ezért inkább biztosra megy: a sárga csekken és kaján kívül nem költ semmire!
A döntésektől mentse őket az ég!
És ez az előző két „prototípusra” egyformán vonatkozik: mert vagy túl könnyen, csípőből mondja majd rá mindenre az áment, vagy az agyalással eltöltött hosszú éjszakák után is remegő térdekkel fog állni a boltban két póló fölött, hogy melyiket vegye meg. A reális mérlegelés ismeretlen fogalom lesz számukra.
Rajtunk áll, hogy halat adunk vagy hálót!
Az, aki kisgyermekkorától a teljes anyagi biztonságra van szocializálva, sokkal kevésbé lesz életképes, ha egyszer beüt a krach. Nem lesznek eszközök a kezében, amivel kihúzhatja saját magát a pácból. Így vagy tanácstalanul fog otthon kuporogni a sarokban, vagy csak külső segítséggel tudja majd megoldani a felmerülő anyagi problémáit.
Tehát a válasz egyértelmű: kapjon zsebpénzt a gyerek!
Hogyan? Mennyit? Miért cserébe? Mikortól? – számos kérdés merül fel az zsebpénzzel kapcsolatosan a szülőben. Ahány család, annyi szokás, de általánosságban elmondható, hogy akkor érdemes elkezdenünk zsebpénzt adni gyermekünknek, amikor már tud számolni. A zsebpénz mennyiségére sincs kőbevésett szabály. Próbáljuk meg reálisan kiszámolni, hogy mennyi költőpénzre van szüksége, és aszerint kapja meg heti, vagy havi rendszerességgel a járandóságát – a hangsúly az összeg és az időtáv tekintetében is rendszerességen van. Ez fedezi az aprócseprő, mindennapi kiadásait, viszont ha csemeténk szemet vetett egy új Barbie babára, annak árát némi extra házimunkával megkeresheti. Ezzel kapcsolatban eltérőek a nézetek, hiszen anyának sem honorálja senki, hogy kimossa a család szennyesét. Állítsunk fel előre egyértelmű szabályokat: a saját szobájának rendben tartása a kötelessége, melyért nem jár ellenjuttatás. Viszont ha a hétvégi barátnőzés helyett inkább átvállalja tőlünk a mosogatást, azt jutalmazzuk meg egy kis bónusszal.
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix