Rengeteg kisfiú és kislány vágyik egy saját háziállatra, amitől a szülők a legtöbb esetben ódzkodnak, hiszen „úgyis nekünk kell majd gondoskodni róla”- ennek nem kell feltétlenül így lennie.
Legyen-e most vagy majd ha nagyobb lesz a gyerek? Milyen állatot válasszunk? Mi lesz, ha mégsem tud vele törődni? – kezdenek el sorjázni a kérdések a szülő fejében, amikor csemetéjük előáll az ötlettel, miszerint ő is szeretne egy háziállatot otthonra.
Miért jó a kisállat?
A feltett kérdésre könnyű rávágni az elsőként felmerülő választ, és nekem is ez lesz most az aduászom: a felelősségre való tanítás. Hiszen ha már kicsi kortól kezdve hozzászokik a gondolathoz, hogy van, amiről/akiről neki kell gondoskodnia, odafigyelnie rá és vállalni a következményeket, az előnyösen hathat életének további éveire is. Azonban egy kisállat további pozitív hatásokkal jár, ami a mentális és fizikai egészséget illeti. A szociális készségek kibontakozását nagyban segíti a háziállattal való játék és együttélés, hiszen rajtuk „gyakorolhatják” érzelmeik kifejezését. Például egy nagyon zárkózott kisgyerek is megnyílhat kutyája közelében, ez pedig segít abban, hogy később a társas csoportjaiban is hasonlóképp tegyen. Az érzelmi támogatás mellett egyfajta biztonságérzetet is nyújtanak a hobbiállatok, hiszen a gyerek napjainak szerves részét képezi az etetésük, a velük való játék iskola vagy óvoda után. A biztonságérzet pedig – nem meglepő módon – fontos ahhoz, hogy kiegyensúlyozott felnőtt válhasson belőlük. Nemcsak biztonságra van azonban szüksége egy embernek ahhoz, hogy boldog legyen, hanem szeretetre is. Márpedig az állatok, legfőképp a kutya a feltétel nélküli szeretetéről híres, és arról, hogy úgy fogad el minket, ahogy vagyunk. Egy kisgyereknek pedig fontos, hogy elfogadják, és ha a szülein kívül ott van egy másik társ is, az rosszat biztos, hogy nem tehet. Utolsóként pedig az aktív életmódra való nevelés jutott eszembe, bár ez is leginkább a kutyával kapcsolatban mondható el, hiszen egy gekkót nem igazán kell sétáltatni.
Hogyan kezdjünk bele a kisállat-vásárlásba?
Mindenekelőtt üljünk le családilag, és beszéljük át a következő kérdéseket:
- Kinek a felelőssége lesz az etetés, sétáltatás, az állat és helyének rendben tartása, a kellékek beszerzése?
- Mi fér bele a család költségvetésébe hosszútávon?
- Elfér-e egyáltalán fizikailag az állat a lakásban?
- Kinek mi a véleménye az új jövevényről?
- Ki fog róla gondoskodni, ha például elmegyünk nyaralni?
Ha kedvező és kompromisszumos válaszokat sikerült alkotni, jöhet a következő lépés.
Melyiket válasszuk?
A választáskor figyelembe kell venni csemeténk életkorát, mozgásigényét, szociális készségeit, na és persze az otthonunk méretét és a költségvetésünket is. Ne válasszunk vizslakölyköt, ha senki sem sétáltatná és nincs kertes házunk, mert nem fogja jól érezni magát nálunk. Hiába vágyik egy extrém háziállatra a gyerek, ha a család másik tagja fél vagy viszolyog tőle, és a csemete sem tudná gondját viselni. Szeretnénk egy kiskutyát, de apu tüsszög tőle? Nehéz feladat, vagy válasszunk hipoallergén típust, vagy pedig keressünk egy másik állatfajtát. Van néhány „gyerekbarátabbnak” mondható állat, a puhábbak közül ilyen a hörcsög, a tengerimalac, a törpenyúl, a macska egyes barátságos kutyafajták – golden retriever, labrador, uszkár, ír szerre, újfundlandi juhászkutya – , de jó ötlet lehet a szakállas agáma is, ha nem a dögönyözés a cél.