A gyerekek testalkata és önképe folyamatosan változik, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy mit hallanak otthon akár szüleiktől, akár a közeli hozzátartozóktól. Utóbbiak esetén pedig sajnos gyakori, hogy egyszerűen nem értik, mekkora sebeket ejthetnek megjegyzéseikkel. Hogy milyenekkel? Például ezzel: „Nahát, milyen szépen kikerekedtél!”, „Nagyon sovány vagy, eszel te rendesen? Mi lesz, ha emiatt csúfolni fognak?”
Tény és való, a gyerek mindenképp kap majd valamilyen megjegyzést a külsejére, és nem is állítjuk, hogy azok mindegyike rossz szándékú lesz. Viszont tény, hogy amit mantraszerűen hajtogatnak a rokonok, az megmarad bennük. Jobb esetben „csak” úgy, hogy sokat szomorkodik mondjuk amiatt, hogy a nagyszülei szerint mindig túl sovány lesz. Rosszabb esetben torzul az önképe, emiatt megpróbál mindent megtenni a megfelelés érdekében, és evészavaros lesz.
Szóval a kérdés adott: hogyan értessük meg a családtagokkal, hogy köszönjük szépen, de mi pozitív önképet szeretnénk kialakítani a gyerekünkben? Mert ha így folytatják, akkor minden visszafelé fog elsülni. Ebben segítenek a Parents magazin által megkérdezett szakértők.
Komoly lelki sebeket ejthet a túl sok kritika
Van abban valami abszurd, hogy miközben minden nagy- és dédszülő, valamint nagynéni és nagybácsi arra vágyik, hogy a család legkisebb tagja egészséges legyen, mégis megbetegíthetik anélkül, hogy észrevennék. Virginia Sole-Smith táplálkozási zavarokkal és testszégyenítéssel foglalkozó író szerint a gyerekek nagyon könnyen problémaforrásnak látják a saját testüket a folytonos piszkálódás miatt: azt hiszik, hogy a növekedés és a hízás elítélendő dolog, emiatt próbálják megszerezni az irányítást a folyamatok felett.
Ha pedig egy, még önmagát kereső fiatal szinte folyton negatív visszajelzést kap a külsejéről, akkor akár rossz szokásokat is kialakíthat. Éheztetheti magát, vagy épp ellenkezőleg, hirtelen túl sokat eszik, mert azt szeretné, hogy olyan „aranyos” vagy „szép vékony” legyen, amilyennek környezete látni szeretné. Christy Harrison dietetikus, táplálkozási tanácsadó szerint árt a gyereknek, ha túlzottan a kinézetére és az ezzel összefüggő evésre és testmozgásra helyeződik át a hangsúly.
Miért szólnak be valójában a rokonok?
Könnyű lenne azt mondani, hogy rosszindulatból, de gyakran valójában nem ez a helyzet. Sokaknál azért kerül állandóan terítékre a gyerek külseje, mert a rokonok nem ismerik őt annyira, hogy bármi másról kérdezhessék. Így hát arra reflektálnak, amit látnak. Csakhogy ezen nagyon könnyű változtatni: célszerű ilyenkor a gyerek hobbijaira irányítani a figyelmet, mert ezzel áthidalhatjuk a generációk közt tátongó szakadékot, ami többnyire kínos szótlanságban nyilvánul meg- a családtagok ezt szeretnék elkerülni felületes, a külsőt érintő megjegyzésekkel.
Jó, jó, de hogyan teremthetsz egyensúlyt?
Érthető, hogy szülőként nehéz türelmesnek maradni ebben a helyzetben, hiszen kicsi az esély rá, hogy a rokonok egyetlen kérésre felhagynak a célozgatással. Ugyanakkor, ha elhangzik a testalkatra vonatkozó negatívum, nem kell szótlanul ülnünk, reagáljunk rá. Ne kezdjünk vitába, egyszerűen mondjuk azt, hogy mi bízunk a gyerek egészséges fejlődésében. Vagy kérdezzünk vissza, hogy nagymama-nagypapa milyen testalkatú volt gyerekkorában, és hogyan élte meg azt az időszakot. A nosztalgiázás teljesen új mederbe terelheti a beszélgetést.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix