A szülők számára az egyik legfélelmetesebb, ha gyermekeik nyílt színen, nagyobb tömeg előtt vetik bele magukat abba a hisztibe, ami végeláthatatlannak tűnik és nem is tudják, hogyan kezeljék azt.
Valószínű, hogy mindenki látott már a boltban üvöltöző, netalán a padlón fekvő, toporzékoló gyermeket, aki ezzel a viselkedéssel szeretne valamit kicsikarni szüleiből. Akár egy csoki megtagadása képes világraszóló hisztit kiváltani a kicsikből.
Te is láttál már ilyet? Mit gondoltál a szituációról? Erre a válasz is elég egyéni lehet, ugyanis máshogy értékelik a látottakat és hallottakat azok, akik megéltek hasonló szituációt saját gyermekükkel és máshogy azok, akiknek még nincs gyermekük. Sőt az idő múlásával, az idősebb korosztály talán már nem is emlékszik arra, hogy valaha az ők gyermekük hisztizett volna.
Már a kisbabák is képesek eszeveszett sírásba kezdeni. Ez a hiszti előszobája. A kicsik hisztije leginkább a biztonság hiányából fakadó. Ha minden igénye ki van elégítve, nem beteg és mégis sír, akkor a legtöbb esetben csak azt szeretné a tudtunkra adni, hogy nem akar egyedül lenni.
A kicsit nagyobb gyerekek már próbálgatják a határokat, felfedezik a világot és ha ebben a szülő gátolni próbálja, kitör a hiszti. A gyerekek agyában ugyanis még nem fejlődött ki az a terület, amely az önkontrollt szabályozná. Sőt az egy hosszabb ideig tartó folyamat. Ha hisztibe kezd a gyerkőc, akkor is van megoldás a problémás helyzetre. A hisztik legjava nem is a határ feszegetéséből alakul ki, hanem valós érzelmeket él meg és arra reagál így. Az éhség, a szomjúság, a fáradtság, a biztonságérzet hiánya is hisztihez vezethet. Ebben az esetben szó sincs arról, hogy a szülőt manipulálni, vezetni szeretné a gyerkőc, pusztán így éli meg az érzelmeit. Ebben az esetben a szülő nagyon hatékonyan tudja kezelni a kicsik ilyenfajta viselkedését.
Szép szavak és szeretet
Ha a hisztire dühvel reagálunk, akkor azzal csak ártunk. A nyugtató helyzetmegoldás sokkal célravezetőbb. Ehhez a szülő számára is nagy önkontrollra van szükség. Néhány mély lélegzetvétel után uralkodjunk magunk felett, guggoljunk le a kicsihez, hogy érezze a közelséget, az egyenrangúságot. Bármennyire nem úgy tűnik, a gyerekek ilyenkor nyugtatásra, szeretetre és ölelésre vágynak. A szülő haragos reakciója csak tovább fokozza a gyermek felindultságát.
Értsd meg, beszéljétek meg
Nemcsak lehajolni szükséges, de az is, hogy megértsük mi zajlik a gyerekekben. A más gyerekekkel való közös játék, egy új hely, új játékok használata olyan nagy visszatartó erők lehetnek, amelytől a gyerekek nem akarnak megválni. Ez természetesen nem maradhat örökre így, ezért a szülők ennek véget vetnek és ilyenkor kezdődik a hiszti. Nyugtassuk meg őt arról, hogy átérezzük a problémáját. Miután már kezd csihadni a hiszti, arról is érdemes beszélni, hogy mi történt, hogyan nem illik viselkedni. Van más megoldás is.
Az a hiszti, amellyel már irányítani, elérni szeretne valamit, tudatos cselekvés. Ha ilyen helyzetben mindig eléri a gyerkőc a célját, azzal csak megerősítjük abban, hogy ez a viselkedés helyes. Éppen ezért mutassuk magunkat nyugodtnak, de ne mutassunk egyetértést és pláne ne együttérzést. Előbb vagy utóbb rá fog jönni, hogy nem éri el a célját és felhagy a hisztivel. Ha a szülő ebben a helyzetben még humoránál is tud maradni, akkor azzal is lehet oldani ezt a viselkedést.