Gyerekkori körömrágás: mi okozza és mit tehetünk ellene?

Sok szülő küzd azzal a jelenséggel, hogy akármit csinál, a gyermek tövig, olykor véresre, gennyesre rágja és tépi a körmeit, legyen szó akár a kéz- vagy a lábujj körmeiről. Ugyan van közös megegyezés az okokat illetően, ez mégis gyermekenként különböző lehet.

A körömrágás, mint tünet

Sok gyerek küzd olyan gondokkal, mint a bepisilés, székletürítési problémák, dadogás vagy körömrágás. A legtöbb tünet szorongásból adódik, akár akkor is, ha a gyermek nem tudja megfogalmazni, csupán érzi a szülők közti ellentétet, netán az óvodában vannak beilleszkedési gondjai.

Általában négyéves kor körül alakul ki, legtöbb esetben olyan gyerekeknél, akik ezt megelőzően az ujjukat szopták, ám a felnőttek jelzései alapján tisztában vannak vele, hogy erről le kell szokniuk, így kényszermegoldásként találják meg a körmüket. Ez nem minden esetben van így, de a statisztikák szerint 20 körömrágó gyerekből 15 szopta az ujját. Legtöbb esetben a gyermek nem is tud róla, mit csinál, csak akkor, amikor a szülő idegesen figyelmezteti a rossz szokására. Ugyan a tevékenység nyugtatóan hat az azt művelőre, amellett, hogy nem szép a látványa és fertőzések melegágya is lehet, ez mindig valaminek a tünete. Vagyis, ha rászólunk gyermekünkre, azzal nem oldjuk meg a problémát.

Sok esetben ez a pótcselekvés felnőttkorban is megmarad. Egy 1990-es statisztika szerint az iskolás gyerekek 30-60%-a rágja a körmét, ami tízéves kortól jelentősen elkezd csökkenni. A felnőttkor elértével 20%-ra módosul az arány, míg a felnőttek 10%-a megtartja a rossz szokást, vagy annak valamely formáját.

Mi az oka?

Mint a legtöbb rossz szokás esetében – legyen az csokievés vagy dohányzás – a válasz itt is a biztonságra való igényben keresendő. A probléma jellemzően azért az óvodával együtt kezdődik, mert ekkor tűnik el valamelyest az életünkből a biztonságot jelentő édesanya, így keresnünk kell mást, ami csak a miénk, amit csak mi befolyásolunk és így meg is nyugtat bennünket. Ez akár akkor is kialakulhat, ha az anyai biztonság alapvetően hiányzik a gyermek életéből. A biztonságérzetre gyógyírként ható cselekvés akár olyan esetben is gyakori, amikor a gyermek teljesen ártatlan dolgoktól fél, így a sötétségtől, egy filmtől, de esetleges iskolai kudarcok is kiválthatják.

Sok gyerek stressz-levezetésére használja. Ha például a szülő megígér valamit, amit nem tart be és ez gyakran előfordul, a gyerek sokszor körmeinek tönkretételével vezeti le, fogadja el, hogy megint nem úgy történt, ahogy előre megbeszélték.

Azért, hogy ne okozzanak csalódást szüleiknek, a gyerekek sokszor megállják, hogy a kezükön rágják a körmöt, ezért áttérnek a bőrükre, ám mivel azt fogják tapasztalni, hogy ez sem járható út, úgy oldják meg, hogy arról a szülőnek kevésbé legyen tudomása, és a lábujjaikat kezdik el lebontani.

A körömrágás a lábujjakat is érintheti, ami komoly fertőzésveszéllyel járhat
A körömrágás a lábujjakat is érintheti, ami komoly fertőzésveszéllyel járhat/Kép forrása: Shutterstock/Puzzlepix

A cipő hordása elzárja a levegőt a nyílt sebtől, ezért nehezebben gyógyul és könnyebben el is fertőződik, úgyhogy a lábujjon történő körömrágás- vagy tépés sokkal nagyobb károkat okoz, mint a kéz ujjain. Esetenként olyan gennyes gyulladás alakulhat ki, amit csak az orvos tud megoldani a köröm teljes eltávolításával. Ennek ugyanakkor előnye is van: egy ilyen traumatikus, fájdalmas élmény elgondolkodtatja a gyermeket arról, hogy valóban megéri-e a tevékenység.

Mi a megoldás?

A különböző, rossz ízű körömlakkok megoldást jelenthetnek, egyrészt ízük miatt, másrészt azért, mert jó esetben a gyermek lakkozva szépnek látja a körmét, ezért nem tesz több kárt benne. Ezt fokozandó akár szépen festett körmöket mutathatunk csemeténknek, ezzel motiválva, hogy ilyen is lehetne, ha nem rágná le.

Hosszabb távon a társadalom visszajelzése is előnyt jelenthet, és a véres, letépett körmök iránt érzett szégyen nagyobb lesz, mint a tevékenység iránti vágy kielégítése, így sokszor magától is megoldódik a probléma.

Érdemes megfigyelni, hogy mikor kezdi el a gyerek rágni a körmét, mert ebből akár arra a helyzetre is lehet következtetni, ami előidézi azt. Rendkívül fontos, hogy éreztessük gyermekünkkel, hogy akkor is szeretjük, ha ezt teszi magával, és magyarázzuk el neki, hogy miért a saját érdeke, hogy felhagyjon ezzel a rossz szokással. Semmiképpen ne büntessük, ha körömrágáson kapjuk, ellenben ha szépen alakulnak a körmei, beígérhetünk érte jutalmat. Tudatosítsuk benne, hogy bármilyen gondja van, mindig elmondhatja nekünk, és semmit sem kell szégyellnie előttünk!

Beszéljünk gyermekünkkel a körömrágásról, de ne kérjük számon!
Beszéljünk gyermekünkkel a körömrágásról, de ne kérjük számon!/Kép forrása: Shutterstock/Puzzlepix

Ha bebizonyosodik, hogy a stressz levezetése mutatkozik meg ilyen formában, kereshetünk más eszközt rá: felajánlani valamilyen sport végzését, vagy közös programot, de akár a stresszlabda nyomogatása is ideiglenes megoldást jelenthet.

Ha mindent megteszünk, és semmi nem hat, akkor érdemes megfontolni egy pszichológussal való beszélgetést, hiszen ezáltal olyan élmények, indulatok, történések kerülhetnek napvilágra, amikre mi álmainkban nem gondoltunk, hogy gondot okozhatnak.

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Így épít a nemet mondás művészete – 3. rész