A válaszkész nevelés egyre nagyobb figyelmet kap. De mit jelent ez a módszer és, hogyan kell alkalmazni a gyakorlatban?
A válaszkész nevelés módszerét talán már évtizedek óta alkalmazzák egyes szülők, ám csak nemrégiben lett a módszer tudatosan is megfogalmazva. A legtöbb szülő a legjobbat akarja a babájának és mindent megtesz azért, hogy a kisbaba harmóniában és boldogságban nőjön fel. Úgy, ahogy minden ember, úgy minden picibaba is más és más, egyedi módon reagálnak mindenre és soha nem is szabad összehasonlítani őket.
A válaszkész nevelés száz százalékban a babára és az ő igényeire helyezi a hangsúlyt, hiszen csak az ő jelzéseire reagálunk és minden esetben kielégítjük az ő vágyait. Azzal, hogy az ő igényeit vesszük alapul biztonságot és kiszámíthatóságot adunk neki, ez pedig a kötődés kialakítása és a biztonság megteremtése szempontjából nagyon fontos.
A válaszkész nevelés nem az elkényeztetésről szól, hanem arról, hogy biztonságot adunk a babának, azt erősítjük meg benne, hogy gondoskodunk róla, odafigyelünk rá, azt adjuk neki, amire aktuálisan a leginkább szüksége van.
Amikor egy kisbaba megszületik a szülők – főként az anya teljes életritmusa megváltozik, a válaszkész nevelési módszer pedig arra teszi a hangsúlyt, hogy mindenki a kis jövevényhez alkalmazkodjon és a szülők ne akarják a bébit belekényszeríteni az ők addigi életük ütemébe. Nem a babát tanítjuk meg a mi életritmusunkhoz hanem mi, szülők teljes mértékben alkalmazkodunk az újszülött igényeihez. Tehát ha a picikének nehéz napja van és csak ölelgetésre, szeretgetésre vágyik, akkor semmiképpen sem kell elmenni vele a legnyüzsgőbb plázába.
A válaszkész nevelés azt hirdeti, hogy külső elvárások nélkül nem egy álltalunk kialakított rutinba akarjuk a bébit belepréselni, hanem elfogadjuk azt, hogy neki megvan a saját ritmusa és mi ehhez alkalmazkodunk. Azt adjuk neki amire neki igénye van, mindig az adott szituációra reagálunk, válaszolunk.
Egyesek azért nem értenek egyet az irányzattal mert attól félnek, hogy a kisbaba „matricagyerekké” változik és egész életében elválaszthatatlanul hozzá lesz tapadva a szülőhöz. Ez viszont nem igaz. A válaszkész nevelés nem az elkényeztetésről szól, hanem arról, hogy biztonságot adunk a babának, azt erősítjük meg benne, hogy gondoskodunk róla, odafigyelünk rá, azt adjuk neki, amire aktuálisan a leginkább szüksége van. Ezzel pedig mélyül az ősbizalom és a szülő – gyermek közötti intim bensőséges kapcsolat.
A válaszkész nevelés alapelvei
Az újszülöttek és csecsemők életében két sarkalatos pont van a nap folyamán. Az egyik az alvás a másik az evés. A válaszkész nevelés íratlan első alapelve, hogy az igény szerinti szoptatást hirdeti. Tehát a baba akkor és annyi ideig szopizhat amikor, és amíg ő szeretne. Alvás tekintetében is a rugalmasság kerül előtérbe, kényszerítés és egyedül hagyás mentesen elfogadjuk azt is, ha a kisbaba mellettünk, testközelben szeretne aludni és nem ragaszkodunk ahhoz, hogy csak a saját szobájában és ágyában egyedül aludjon.
A válaszkész nevelés ellenzi az alvástréninget és a sírni hagyást is. Ha a kisbaba sírással jelzi, hogy valami nem komfortos számára mindenképpen fel kell venni és meg kell őt nyugtatni. A síró babát mindig vegyük föl, öleljük magunkhoz és igyekezzünk kitalálni, hogy mi zaklatta fel. A bőr-bőr kontakt és a testközelség kimondottan nagy szerepet kap a válaszkész nevelésben. Egy-egy ölelés, simi és puszi számtalan kedvező fiziológiai hatást indít el a kisbaba és az anya szervezetében is.
Mindezek mellett a válaszkész nevelési forma fontosnak tartja, hogy a kisbaba magának alakítsa ki a napi ritmusát, ne tegyük őt bele kényszeres helyzetekbe, és a fejlődését illetően sem sürgeti őt, és soha nem hasonlítja másokhoz. Hiszen minden kisbaba egyedi és megismételhetetlen.
Nyitókép forrása: Getty Images
