Út Álomországba – tudnivalók a babák alvásáról

Az újdonsült szülők életében központi kérdéssé válik, hogy babájuk mennyit, és mikor eszik illetve alszik. Sok helyen még több infót lehet erről a témáról olvasni, így most igyekeztünk összegyűjteni a legalapvetőbb tanácsokat, tudnivalókat és tennivalókat.

A kicsik alvásigénye

Az ember élete során szakaszosan változik, hogy mekkora alvásmennyiségre van szüksége egészségének és energiaszintjének fenntartásához. Mind tudjuk, hogy ez a kisbabáknál a legtöbb, az amerikai Alvás Alapítvány (Sleep Foundation) szerint három hónapos korig ez napi 14-17 óra alvást jelent, négy és tizenegy hónapos kor között valamivel kevesebbet, 12-15 órát, az egy-két éves korú kicsik pedig 11-14 órát kell, hogy aludjanak. Amint láthatjuk, ezek nem percre pontosan kiszámolt értékek, hanem intervallumokat adnak meg a szakértők azért, mert természetesen senki sem egyforma, még az alvását illetően sem. Amellett, hogy idősödve egyre kevesebbet alszunk, a pihenésünk ritmusa is megváltozik. 

Az újszülötteknél tehát ahhoz, hogy “összehozzuk”ezt a mennyiséget, nemcsak az éjszakai, hanem a nappali lefektetésre is szükség van. Az első hetek a szunyókálás és az evés váltakozásával telnek, mert a kicsikre a szakaszos alvás jellemző. Mint sokszor, itt is figyelni kell arra, hogy ne aludjon se túl sokat napközben, sem pedig túl keveset – nehéz mindig egyensúlyozni, tudjuk… Probléma lehet, ha a baba nem kel fel nappal azért, hogy egyen, de ugyanúgy gond, ha nem piheni ki magát. Utóbbinak oka lehet, hogy nem elég fáradt, nem megfelelőek a körülmények (zaj, világos szoba), fogzik vagy más miatt nyűgös.

Babától függ, hogy a szülők pihenésében is kardinális kérdésként szereplő éjszakákat végigalusszák-e vagy sem, ez is egyedi jellegzetesség, ami hónapról hónapra változhat. Ahogy nőnek, a nappali szendergések száma (kezdetben három-négy) és hossza (fél-másfél óra) csökkenni fog, egyre több időt töltenek majd ébren, míg egyéves kor felett már csak egy délutáni alvásra van szükségük. Ezt pedig négy-ötévesen hagyják el teljesen, és már csak az éjszakai pihenés marad meg.

baba alvás
Forrás: Shutterstock/Puzzlepix

Mi az, hogy rossz alvó, és mit tehetünk ellene?

Mind szeretnénk törekedni arra, hogy az okosok és a tudósok által meghatározott értékeket teljesítve, zavartalanul, mintegy szabályozottan aludjon a babánk – de tudjuk, hogy ez nem lehetséges. Engedjük is el a görcsös kapaszkodást, persze ha nagyon kirívó esetről van szó, akkor érdemes a gyermekorvost vagy a védőnőt megkérdezni, aki szaktudásával kisegít majd minket aggodalmaink sűrűjéből.

Mit tehetünk, hogy jó alvó legyen a gyermek?

  • alakítsunk ki rutint – ha tudja, hogy este a játék és fürdetés után az alvás fog következni, előbb-utóbb megszokja, és rááll a szervezete
  • figyeljük a jelzéseket – ha fogzás, hasfájás, nyugtalanság miatt nem jön álom a szemére, orvosolni kell a problémát, és csak azután jöhet az alvás
  • legyenek megfelelő körülmények – száműzzük a zavaró tényezőket, a képernyőket, intenzív illatokat és erős fényeket a baba hálószobájából, és ne legyen túl magas a hőmérséklet sem, amikor eljön az este
  • legyen elkülönítve az éjszaka és a nappal – magától értetődő, de az otthonunk világosságának szabályozásával is sokat tehetünk azért, hogy beálljon a kicsi alvása

A babák alváspózai

Aranyosabbnál aranyosabb fotókat találunk szendergő babákról, ha bepötyögünk néhány keresőszót az interneten – vagy friss szülőként megnézzük a telefonunk galériáját. A cukiság-faktoron kívül a legbiztonságosabb póz – amíg nem tud magától megfordulni – a háton való alvás. Ilyenkor figyelhetjük meg, hogy sokszor a feje mellé emeli mindkét kezét – de vajon miért? Az úgynevezett Moro-reflexben keresendő a válasz, ami ébrenlét esetén a veszélyjelzéshez kapcsolódik. Ha úgy érzi, mintha leesne valahonnan, megfeszíti a törzsét és végtagjait tengericsillagként kitárja, üzenve édesanyjának, hogy vegye fel. Koponyájuk viszonylagos képlékenysége miatt amikor ébren van, akkor fontos, hogy a hasára helyezzük. Ez azért is lényeges , mert így erősödhetnek a hát-, nyak- és mellkasizmok.

Amikor mozgékonyabbá válik a csemeténk és már meg tud fordulni önállóan, megeshet, hogy “sült csirke-pózban” találjuk a kiságyban, vagyis a feneke a levegőben van, az arca közel a matrachoz és összehúzza a végtagjait. A póz hasonlatos ahhoz, mint amit az anyaméhben vett fel kilenc hónapon át, ezért erre is visszavezethető, de ugyanígy szokott kezdődni a mászás is. A baba nagyjából négy-öt hónapos korában lesz képes az átfordulásra, így ha addig tapasztaljuk ezt a pozíciót, fordítsuk őt a hátára a biztonságos alvásért.

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Ami nincs az nem fájhat? Dehogynem. Tudj meg többet a babák fogzásáról!