Nem hiszti és nem is ritka: a szülés utáni depresszió

Keveset beszélünk róla, pedig annál fontosabb téma, ami a kismamák körében nem ritka. Mi ez a pszichés állapot és mit tehetünk ellene?

A kisbaba születése után mindenki a felhők fölött jár, széles mosollyal az arcán pelenkáz, hiszen már kezdettől fogva tudja, hogyan is kell ellátni egy pár napos csöppséget – mármint így van ez a szappanoperákban és egyes filmekben. De tudjuk, hogy a valóság nem ilyen. A szülést követő napok, hetekben az újdonsült kismamák nagy százaléka tapasztal letargiát, instabilabb hangulatot, érzékenységet. Ez köszönhető a hormonoknak és persze az életében beállt hatalmas változásnak. Ha ez a testi-lelki állapot hosszabb ideig fennáll, akkor már szülés utáni, postpartum depresszióról van szó. Akivel nem történt ilyen vagy nem ismer(t) depresszióban szenvedő anyukát, annak a látóteréből jobbára kimarad ez az állapot, ami szomorú, mert nagyon fontos lenne róla beszélni. Fancsikai Eszter, aki Vegamama Banana néven vezeti Youtube-csatornáját már szentelt a témának egy videót az ő szemszögéből és tapasztalatai alapján.

Depresszió
Forrás: Shutterstock/Puzzlepix

Mit érdemes tudni róla?

A kismamák nagyjából tíz százalékát érinti a postpartum depresszió. A várandósság során nemcsak testünk változik meg, hanem a lelkünk is nagy tehernek van kitéve, így mire eljutunk a szülésig, nem csoda, ha kimerülünk. A szülés majd a gyógyulás fájdalmai, a babával kapcsolatos teendők miatti fáradtság és más dolgok is összeadódnak, és egyfajta magány, letargia, depresszió telepedhet az édesanyára. Ezt pedig nem igazán tudja elmagyarázni senkinek – még akkor sem, ha a lesújtó pillantások és a “rossz anya vagy” megjegyzések helyett támogató közeg veszi körül. Ezekhez társul még a szégyenérzet, hiszen azt várja egy friss anyukától a társadalom, hogy überboldog legyen és madarat lehessen vele fogatni, hogy néz már ki, hogy most rossz kedvem van?! Lelkileg tehát az édesanya – látszólag ok nélkül – mélypontra kerül, miközben újszülöttjével szeretne foglalkozni, ez az állapot azonban azt is megnehezíti.

Külső szemlélőként ezt úgy vehetjük észre, hogy az édesanya kedvetlennek, örömtelennek látszik, ha nem tudja ellátni a baba körüli feladatokat, ha kifejezi a már említett szégyenérzetet és bűntudatot. Az is figyelmeztető jel, ha emellett alvászavarai vannak, ingerlékenyebb és folyamatosan aggódik amiatt, hogy a gyermekkel valami rossz történik.

Mit tehetünk ellene?

A szülés utáni depresszió kiváltó okai közé sorolható a genetikai érintettség, vagyis ha a családban már volt példa mentális betegségekre, depresszióra. Ha maga az édesanya volt korábban depressziós, az is hajlamosító tényező. Emellett a túlzott stresszel járó élethelyzetek, a szorongás, a terhesség során átélt traumák is megnövelik az esélyét, de olyan tényezők is, mint az alacsony önértékelés, a párkapcsolati problémák, vagy az, ha bizonytalanok vagyunk a gyereknevelésben. Ezekre érdemes tehát odafigyelni, hogy felkészülhessünk, jobb esetben pedig a kialakulás esélyét csökkenthessük.

Fancsikai Eszter kihangsúlyozta a videójában, hogy egy dolog igaz mindegyik anyuka esetére: elmúlik. Elsősorban tehát ebbe érdemes kapaszkodni, még ha kilátástalannak is tűnik a helyzet. Szögezzük le magunkban, hogy nem vagyunk rossz édesanyák, és nem a mi hibánk, ami történik. Ne féljünk beszélni róla a családtagjainkkal, a párunkkal sem, hiszen ebben a helyzetben rájuk kell támaszkodnunk. A társas interakció pedig oldja a stresszt, így javíthat a hangulatunkon, ha olyan közösséghez csatlakozunk az interneten, akik átestek már szülés utáni depresszión. Ne felejtsünk el törődni magunkkal, ha lehet, szakítsunk időt a friss levegőn való tartózkodásra, kérjük a család segítségét abban, hogy el tudjunk szakadni a babás teendők mellől. Nézzünk meg egy filmet vagy együnk egy jó vacsorát – attól hogy, anyukák lettünk, nem szűnt meg az addigi személyiségünk. Ha úgy érezzük, nem tudunk megbirkózni a depresszióval és túl sok ideje tart, keressünk fel egy mentálhigiénés szakembert. De sose felejtsük el, hogy nem vagyunk egyedül!

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Mesék 30 felett – Miért szeretjük felnőttként is az animációs filmeket?