Nem is gondolnánk, mennyi mindent befolyásol későbbi életünk során az, ha újszülött és csecsemő korunkban biztonságos kötődés alakul ki az édesanyánkkal.
Egy kisbaba számára a legelső és legfontosabb kötelék az édesanyjához fűződik. Ő hozta a világra, elsősorban ő gondoskodik róla élete első éveiben (na meg persze később is, csak ez a gondoskodás átalakul), nem véletlen ezért, hogy mekkora hatással lesz személyiségére, társas kapcsolataira az, ha biztonságos kötődés alakul ki.
A kötődéselmélet
John Bowlby angol pszichoanalitikus volt az első, aki kialakította a saját kötődéselméletét. Szerinte az ember bioszociális ösztönnel születik, és ez az ösztön arra készteti, hogy szoros kapcsolatot alakítson ki azzal, aki őt gondozza – legtöbb esetben ez pedig az édesanyja.
Ez a kapcsolat mindkét fél számára örömteli, intim és kielégítő. A kötődés kialakításán túl annak fenntartása is fontos, hiszen ez segít majd a babát megvédeni a fenyegető veszélyforrásoktól. Bowlby elméletét ma kérdés nélkül elfogadjuk, azonban a tudós korában ez újdonságnak számított az akkor divatos „érdek-szeretet” elmélet szerint. Utóbbi lényege az volt, hogy a baba ahhoz fog kötődni, aki enni ad számára.
Mary Ainsworth, Bowlby egyik tanítványa dolgozta ki a 70-es években az Idegen helyzetnek nevezett eljárást, amivel a gyermek és gondozója közti kötődési kapcsolatokat vizsgálta. A tapasztaltak alapján hozta létre négy típusból álló kötődési skáláját, melyet aztán később a párkapcsolatokra is alkalmaztak. Ez volt a biztonságos kötődés, a szorongó-ellenáló kötődés, a szorongó-elkerülő kötődés és a dezorganizált kötődési típus.
A kötődés szakaszai Bowlby szerint
A baba első három éve meghatározó ebből a szempontból, hiszen a kötődés nem velünk született képesség, hanem külső hatások által alakul ki. A pszichoanalitikus professzor ezt a három évet további négy kisebb szakaszra bontotta:
- differenciálatlan szociabilitás – 2 hónapos korig, amikor a baba mindennek örül, amikor foglalkozunk vele
- differenciált szociabilitás – 2-6 hónapos kor között, amikor már fontos, hogy az elsődleges kötődési személyek legyenek a közelében
- személyes ragaszkodás – a második év végéig tart nagyjából, és ekkor a gyermek rendkívüli módon kötődik a gondozójához
- partnerség – a második év végétől a harmadik év végéig tart – nemcsak függ a számára fontos személyektől, hanem alakítja is a viselkedésüket
Miért fontos a baba egészséges kötődése?
Ha a gyermek élete első éveiben egészséges kapcsolatot alakít ki édesanyjával, vagyis támaszkodhat rá, amikor szüksége van rá, nem hagyják magára kritikus pillanatokban, felnőve is biztonságosan fog kötődni másokhoz. Egyrészt ki tudja majd fejezni érzelmeit és igényeit, másrészt mások érzelmeihez megfelelően tud majd viszonyulni és megállja a helyét önállóan is.
- Megtanul bízni – először anyában, később másokban
- Kialakul a „remény” képessége
- Ha egészséges a kötődés, a stresszel is könnyebben birkózik meg
- Később (például a szobatisztaságra való neveléskor) az önkontroll, majd és az akaraterő fejlődik
Ezekből következik, hogy ha nincs egészséges kapcsolat édesanya/gondozó és a baba között, akkor az személyiségfejlődési deficithez vezethet – elsősorban az gyermeknél, de az anyára is negatív hatással lehet.