Mrs. Harris Párizsba megy, és bebizonyítja, hogy igenis, érdemes nagyot álmodni, mert lehetetlen nem létezik. Az ötvenes években játszódó, felnőtteknek szóló Hamupipőke-sztori könnyen átcsaphatott volna giccsbe, de alkotógárda ügyesen lavírozott, s végül egy kedves és szerethető produkció lett a végeredmény.
A film elején még nehezen tudtuk elképzelni, hogy Mrs. Harris Párizsba megy: a történet az 50-es években indul, Londonban, ahol Ada Harris (Lesley Manville) még mindig a II. világháborúban eltűnt férjét várja haza, és közben rendületlenül takarít a megélhetésért. Tehetős családoknál rak rendet az „atomtámadások” után, padlót súrol, port töröl, és a munkaadói el sem tudnák képzelni, hogy mit csinálnának a precíz és diszkrét bejárónő nélkül.
Noha főszereplőnk mindig mosolyog, a vászonról süt a melankólia, Mrs. Harris ugyanis céltalanul éli a takarítónők szürke hétköznapjait. Ám egy napon egyik tehetős család szekrényében rábukkan egy gyönyörű Dior ruhára, és az élete újra értelmet nyer: elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, egyszer az életben ő is vesz magának egy ilyen haute couture csodát. „500 font” – próbálja asszonya visszahúzni a realitás talajára az álmodozó Mrs. Harris-t, és ha ez nem tűnne olyan csillagászati összegnek, akkor most átszámoljuk: mai árfolyamon ez több, mint 10 ezer fontot, azaz közel ötmillió forintot tenne ki. Mrs. Harris célja pedig megkeresni ezt az összeget, bármi áron.
Még többet dolgozik, spórol, lottózik, sportfogadást köt, és akárcsak a mesékben, mindig és mindenhol mellé szegül a szerencse, ezzel együtt pedig szépen gyarapszik a ruhára szánt összeg. És végül, de nem utolsósorban, minden rosszban van valami jó: amikor közlik vele, hogy férje többé már biztosan nem fog hazatérni, egyúttal azt is megtudja, hogy éveken át kellett volna kapnia az özvegyi nyugdíjat, ami az évek során felgyűlt, így most szép összeg üti a markát.
Mrs. Harris Párizsba megy
Mrs. Harrisnek több se kell, repülőre ül és nekivág élete nagy kalandjának. Párizsba repül, s meg sem áll a Dior divatházig, ahol viszont egyáltalán nem várják tárt karokkal. Szembesül a párizsi elit arroganciájával, kénytelen elviselni a megaláztatást, tudomásul venni, hogy ő „egy senki”, s az ő pénze nem ugyanannyit ér, mint a felső tízezeré. Mi pedig teljes szívünkből szurkolunk neki – még akkor is, ha tudjuk, ez az egész csak egy 20. századi Hamupipőke-sztori -, mert szeretnénk, ha ennyi érzelmi hullámvasút és megpróbáltatás után Mrs. Harris végre elnyerné jól megérdemelt jutalmát, mint a főhős a népmesékben.
Noha Mrs. Harris csak egyetlen napra akart Párizsba utazni (fun fact: a párizsi jelenetek egy részét Budapesten forgatták), az események végül úgy alakulnak, hogy egy egész hétig kénytelen maradni, s ez idő alatt számos meglepő és mulatságos, időnként pedig egészen romantikus történetnek lesz a részese.
A mellékszereplők is jól kidolgozottak, s bár van, amelyikük csak egy-egy epizód erejéig tűnik fel a vásznon, e rövid idő alatt mégis tudjuk szeretni vagy éppen utálni őket. Külön dicséret – stílszerűen úgy is fogalmazhatnánk, hogy „Bravó!” – Lucas Bravónak, akit az Emily Párizsban szépfiújaként ismerhettünk meg, s akinek a népszerű Netflix-sorozat farvizén gyönyörűen sikerült beeveznie a nagyobb kaliberű produkciókba.
Nemrégiben egy másik romkomban is (Beugró a Paradicsomba) láthattuk George Clooney és Julia Roberts oldalán, most pedig a Dior kicsit félszeg, kicsit szerelmes könyvelőjét alakítja. Nagyrészt neki köszönheti Mrs. Harris, hogy betekintést nyerhet a divatház kulisszái mögé, a haute couture rejtelmes világába, s végül is a Dior is neki köszönheti a cég életében bekövetkezett változásokat – legalábbis a filmvásznon.
Hosszú utat járunk be a főhősünkkel, nemcsak térben és időben, hanem lelkileg is – vágyak és álmok, öröm és bánat, naivitás és bölcsesség, szeretet és szerelem, s megannyi más érzés kavarog bennünk két óra alatt, s ha pontosan tudjuk is, hogy ez színtiszta mese, be kell látnunk: több Mrs. Harris-re és még több ilyen szívmelengető, felemelő, inspiráló emberi történetre van szüksége a világnak. Amellett, hogy szórakoztat, arra is ráébreszt, hogy nem elég álmodozni, hanem küzdeni is kell az álmaink megvalósításáért, mert ha mi magunk nem alakítjuk a sorsunkat, az magától bizony nem fog alakulni.
Reméljük, a rendező-forgatókönyvíró-producer Anthony Fabian nem áll meg Mrs. Harris párizsi Dior történeténél, hiszen a filmet Paul Gallico amerikai író regénye alapján készítette, aki további könyveket is írt a címszereplővel a középpontban: az ő képzeletében Mrs. Harris például New Yorkba és Moszkvába is ellátogat, és még a politikába is belekóstol. Hajrá, Mrs. Harris, mi Önre szavazunk!
Borítókép forrása: Port.hu / UIP-Duna Film