A mai napon debütál A korona című sorozat ötödik évada, amely a brit királyi család egyik legnehezebb időszakát, a kilencvenes éveket veszi górcső alá. A harminc évvel ezelőtti események központjában két nő: Lady Diana Spencer és anyósa, II. Erzsébet királynő ellentmondásos kapcsolata áll, így a széria apropóján utánajártunk, mit érdemes tudni kettejük viszonyáról. Valóban olyanok voltak ők, mint a nappal és az éjszaka, vagy épp hasonlóságuk okozta közöttük a legtöbb súrlódást?
Ritkán látni a történelemben olyan ellentmondásos kapcsolatot, mint Lady Diana Spencer és anyósa, a szeptemberben elhunyt II. Erzsébet királynő viszonya. Dianáról köztudott, hogy vehemens, szókimondó személyiséggel áldotta meg a sors, míg a huszonéves korában uralkodóvá avanzsált Erzsébet – feltehetően a rá nehezedő tehertől – a „csendes kommunikáció” híve volt, azaz ritkán (szinte soha nem) szólalt meg személyes kérdésekben.
Noha mindketten a média kereszttüzében élték le életük nagy részét, a fentiek miatt legfőképpen Diana Spencer határozta meg a kapcsolatukról kialakított narratívát, hiszen anyósa kizárólag egy alkalommal, ex-menye tragikus halála után beszélt Dianáról a róla szóló gyászbeszédében. Ebből kifolyólag a történészek és a királyi család szakértői is csak apró mozaikokból igyekeznek összerakni e két nő történetét, általuk viszont, hacsak egy pillantásnyira is, de betekintést nyerünk ellentmondásos kapcsolatukba.
Diana Spencer és II. Erzsébet – A kezdetek
Erzsébet és Diana családjának sorsa már sok-sok évvel azelőtt összefonódott, hogy a két nő egyáltalán létezett volna: Diana apja VI. György király, majd később a királynő lovagjaként szolgált, nagyanyja pedig Erzsébet édesanyjának az udvarhölgyeként tevékenykedett az udvarban. Ennek köszönhető, hogy Károly herceg (mára III. Károly) Diana nővérével kezdett randizni, így Spencerék althorpi birtokán pillantotta meg először Dianát 1977-ben.
A királynő és Diana nem sokkal később, a királyi család balmorali rezidenciáján találkoztak, ezt az eseményt egyébként A koronában is felidézték a „Balmoral teszt” című részben. Valószínűleg már a kezdetek kezdetén félreértések sorozata indult meg a két nő között: fiatal kora révén Diana mindenben igyekezett „a cég” kedvére tenni, csúnyán szólva úgy ugrált, ahogy ők fütyültek. (Ennek ékes példája, hogy Dianáról köztudott volt: igazi városi lány, aki nem szívleli a vidéket, mégis elment vadászni jövendőbeli apósával, hogy megpuhítsa őt.)
Ebből kifolyólag Károly szülei hamar megkedvelték a lányt, s erős nyomást helyeztek a(z akkor már csaknem harminc) éves fiúkra, miszerint itt az ideje megházasodni. Dianának azonban csakhamar rá kellett jönnie, hogy a királyi család sem feltétlenül olyan, amilyennek ő Balmoralban megismerte: az esküvő előtt meglepve tapasztalta, hogy semmiféle támogatást nem kapott az udvar főképp nőtagjaitól, már ami a megfelelő beilleszkedést és protokollokat illeti. A királynő álláspontját persze nem ismerjük, így a történészek csak találgatni tudnak aziránt, vajon hogy élte meg ezt az időszakot:
Lehetséges, hogy úgy gondolta, megtett mindent, amit csak a szerepe és az uralkodói státusza megengedett. Megint csak ott tartunk, hogy egyedül Diana verzióját hallottuk a történtekről
– mondja Arianne Chernock, a Bostoni Egyetem brit történelem- és monarchiaszakos professzora.
Házasságkötés és válás egy szempillantás alatt
A Time magazin feljegyzései szerint a királynő szentül meg volt győződve róla, hogy Diana Spencer a médiával szemben is képes lesz állni a sarat, hiszen az eljegyzést követően jócskán felélénkült iránta a közérdeklődés, amit Diana egyébként valóban jól (el)viselt, legalábbis a külső szemlélő számára úgy tűnhetett.
A walesi hercegné későbbi nyilatkozatai szerint azonban az esküvőig senki nem volt a segítségére abban, hogyan kezelje a sajtót, s legfőképp: hogyan védje meg magát a sokszor zaklatásig fajuló érdeklődőktől. (A szemfüles olvasók érzékelhetnek némi áthallást Diana és Meghan Markle sorsa között, hiszen utóbbi ugyanezeket az érveket hozta fel a királyi család ellen a hírhedt Oprah-interjúban.)
Erzsébet azonban bízott abban, hogy az esküvőt követően Diana megtalálja majd a helyét „a cégben”. Ingrid Seward The Queen&Di című, 1981-ben megjelent könyvében egy idézetet hoz a királynő egy barátjának küldött leveléből, amelyben Erzsébet azt írja:
Bízom benne, hogy Diana a vártnál kisebb tehernek fogja majd találni új szerepét.
A világraszóló esküvő után Diana valóban igyekezett megtalálni a helyét a királyi családban, első hivatalos szereplése (a monacói hercegné, Grace Kelly temetése) kiválóan sikerült, s innentől kezdve megkezdődött Diana tündöklése. Ez eleinte ugyan kapóra jött a királyi családnak (a népszerűségi indexük nem volt épp a csúcson a nyolcvanas évek közepén), azonban hamar rá kellett jönniük, hogy Diana „ellopja a show-t”, most már minden esemény „róla szólt”. Furcsamód egyfajta rivalizálás kezdődött Diana és a középkorú Erzsébet között. Utóbbi nehezen viselte, hogy a közös megjelenések alkalmával szépségénél fogva Diana, s nem ő van már az események középpontjában, míg Diana nyilvánvalóan élvezte a felé irányuló szeretetet, pláne úgy, hogy otthon nélkülözte azt: köztudott, férje ebben az időszakban is kapcsolatot tartott fent szeretőjével, Camilla Parker-Bowles-szal.
Nagyrészt ez vezetett Diana és Károly 1992-es válásához, amelyet furcsa módon a királynő is támogatott, méghozzá egy, a palota által írt sajtóközleményben:
A helyzet mérlegelése után a királynő, Edinburgh hercegének támogatásával levelet írt a walesi hercegnek és hercegnének, s biztosította őket abbéli támogatásáról, miszerint részükről is elfogadott a korai válás. A walesi herceg is ezt a nézetet vallja, s ezt tudatta már a walesi hercegnével is. A királynő és Edinburgh hercege továbbra is mindent megtesznek, hogy segítsék és támogassák a párt, különösképp gyermekeiket ebben a nehéz időszakban
A kijelentés kapcsán érdemes megjegyezni, hogy míg a királynő erősen ellenezte húga, Margit hercegnő házasságát az elvált Peter Townsenddel az ötvenes években, s később fiának, Károlynak is megtiltotta, hogy elvegye Kamillát ugyanezen okból kifolyólag, a kilencvenes évek elejére már inkább szerettei lelki egészsége állhatott döntései fókuszában, hiszen, mint ahogy azt megtapasztalta, egyik megvétózott történet sem alakult a fényesen.
Diana halála és az utózöngék
A királyi családnak nem sok ideje volt felocsúdni a válásból, hiszen 1997-ben Diana Spencer halálos balesetet szenvedett az őt üldöző lesifotósok miatt. Ugyan akkoriban sokan bírálták a királynőt azért, mert a halálhírt követően Skóciában maradt unokáival, Vilmossal és Harry-vel, később mindketten hálával adóztak a nagymamájuknak ezért a lépésért:
Mindössze arról van szó, hogy szerette volna megvédeni az unokáit. Hálás vagyok, hogy megadta nekünk a gyászolás lehetőségét, hogy össze tudjuk gyűjteni a gondolatainkat, és távol legyünk mindenkitől.
Később Vilmos herceg is hasonlóképp nyilatkozott a királynőről:
A királynő csaknem kettészakadt a nagyszülői és a királynői teendők között, de ő minket választott, s ezért végtelenül hálás vagyok neki.
Diana temetése előtt egy nappal a királynő végül visszatért a Buckingham Palotába, és (tőle szokatlan és egyedülálló módon) egy beszédben emlékezett meg ex-menyéről. Ugyan a rossz nyelvek szerint mindezt az akkori miniszterelnök, Tony Blair tanácsára tette, mégis érdemes belátni, hogy képes volt nagyvonalúságot gyakorolni unokái édesanyja felé, s ha más nem, ez mindenképp nemes lélekről árulkodik.
II. Erzsébet és Diana Spencer kapcsolata nem volt konfliktusoktól mentes, ugyanakkor a már említett történész, Chernock szerint a királynő Diana hatására a későbbiekben igyekezett spontánabb és picit érzelgősebb lenni, már amennyire tőle telt, s ez nemcsak a királyi család, hanem a nemzetközösség javára is vált hosszú távon.
