2016 óta dolgozik self-love coach-ként – tréningeket tart, az elfoglalt, modern nőknek segít önbizalmukat erősíteni és a mindennapi stresszel megküzdeni. Kollár Annát kérdeztük munkájáról, kihívásairól és mindennapjairól.
Coloré: Hogy lettél coach?
Kollár Anna: Tizennyolc éves koromban olvastam először arról, hogy mi is az a life coach, és onnantól kezdve tudtam, hogy egyszer az szeretnék lenni. Ennek egy ága a self-love coach. Akkoriban még annyira új volt ez a szakma, hogy 35, vagy inkább 50 éves kor felett ajánlották, én viszont addig nem vártam. 21 éves koromtól kezdve dolgoztam azon, hogy a saját önismeretem, magabiztosságom rendben legyen, és amikor huszonhat-huszonhét évesen rájöttem, hogy már több velem egykorú coach-ot követek, akkor kezdtem el a képzést.
Mit csinál egy self-love coach?
Hat éve dolgozom ebben a szakmában, és ez idő alatt nagyon sokat változott a véleményem arról , hogy mit csinál egy self-love coach. Kezdetben a saját önismereti folyamatomból indultam ki. Amikor elkezdtem a saját elakadásaimon dolgozni, viszonylag hamar felismertem azt, hogy az úgynevezett önszeretet (self-love) kulcsmomentuma az egész lényünknek, a személyiségünknek, a fejlődésünknek, a hozzáállásunknak, a gondolkodásmódunknak, a múltunk feldolgozásának. Ezért kezdtem el használni a self-love coach kifejezést. Coachként abban tudlak segíteni, hogy jobban megszeresd önmagadat – legalábbis hat évvel ezelőtt ezt mondtam volna. Ma abban segítelek, hogy hogyan tudsz olyan szokásokat kialakítani az életedben, amik erősítik az önszeretetedet. Hogy felismerd a korlátokat, hogy eljuss A pontból B-be, visszanézve, tudatosítva, hogy mi történt a múltadban, a gyerekkorodban.
Miben vagy más, mint egy pszichológus?
A coach abban különbözik a pszichológustól, hogy előbbi előre megy. Ha eljössz hozzám, természetesen foglalkozunk gyermekkoroddal, a hitrendszereddel, azzal, hogy milyen korlátozó gondolataid vannak, hogyan szabotálod önmagad. Feltárjuk ezek, de nem kezdünk el visszamenni gyerekkorodba, a transzgenerációs sebek feldolgozásáig – az egy pszichológusnak a feladata.
Irányítottál már valakit pszichológushoz, mert olyan problémával érkezett, ami nem a te szakterületed?
Szerintem egy hiteles szakembernek, teljesen mindegy, hogy milyen területen van, ezeket nagyon pontosan kell látnia. Még el sem kezdődött a coach képzésünk, már kaptunk egy dokumentumot, hogy kikkel nem dolgozhatunk együtt: akik mentális zavarokkal, depresszióval küzdenek, de akár traumafeldolgozás vagy különféle betegségek is kizárják a közös munkát. Volt tehát erre példa, de nagyon jól ki tudják egészíteni egymást a különböző segítő ágak, főleg, ha mindenki tiszteletben tartja, hogy kinek mi a feladata.
Pályakép
Kollár Anna 2016 óta dolgozik self-love coach-ként, coach végzettségeit a New York-i Institute for Integrative Nutrition és a Berkeley Egyetem online képzésén szerezte. Előtte a Moholy Nagy Művészeti Egyetemen diplomázott design- és művészetmenedzsment mesterszakon. Tréningeket tart és a Self-Love Clubot vezeti, ahol az ő és az általa meghívott szakértők előadásain túl önismereti feladatokkal gazdagodhatnak azok az elfoglalt, modern nők, akik hatékonyan szeretnének dolgozni az önbizalmuk erősítésén és a mindennapi stressz menedzselésén. 2017-ben jelent meg könyve, a Modern Istennők Kézikönyve – Hogyan válaszd a szeretetet a félelem helyett, és éld álmaid életét?
Ahhoz, hogy elkezd a képzést és másoknak is tudj segíteni, először „kötelezően” rendben kell lenned önmagaddal?
Nem kötelező, de szerintem a legtöbben akkor indulnak el segítő irányba, ha már ők maguk is elfogadták a segítést. Az én képzésem egy egyéves, New York-i központú online tanfolyam volt, nemzetközi csapattal, ahol rengeteget tanultam a külföldi társaimtól is. Alapvetően a saját belső munkád része a coach képzésnek is. Voltak olyan csoportos coachingok, ahol kifejezetten velünk, a belsőnkkel foglalkoztak, de emellett azért érdemes volt és azóta is érdemes folyamatosan törődni a saját önismerettel.
Te milyen módszerekkel dolgozol?
A self-love-nak csomó módszere van, nálam az játszik központi szerepet, hogy hogyan alakítsunk ki egy olyan rutint, aminek minden nap része az, hogy gondoskodsz magadról, és hogy megszeretgeted önmagadat. Jelenleg nincsenek egyéni klienseim, és a csoportok helyett is inkább tréningeket tartok, mert most két és fél éves a kisfiam, így az időmet főleg neki szentelem. Ezért indítottam el a Self-Love Clubot. Sokan évente vesznek részt egy-egy háromnapos elvonuláson, vagy két-három havonta mennek el workshopokra. Én kéthetente jártam pszichológushoz, vagy épp havonta pszichodrámára, és a közötte lévő időszakokban hiányérzetem volt. A feladott házi feladatot megcsináltam fél óra alatt, de a fennmaradó napokban nem tudtam mihez kezdeni. Ezért 10-15 perces feladatokat kezdtem el összegyűjtögetni, először magamnak – ezeket adom most át a klubban, mellettem pedig meghívott szakértők is jelen vannak. A feladatokat az is be tudja építeni az életébe, aki nagyon elfoglalt. Rengeteg apró feladatom van, a meditáció a kedvencem, de már az is elég, ha csak naponta egy tízperces anyagot meghallgat az ember. Mellette folyamatosan vannak nagyobb tudásanyagok, úgynevezett „belső kihívások”, amelyekről minden nap emailben és posztban is beszélünk. Napi szinten hozza az önismeretet, és nem periodikus segítségről van szó.
Emellett a klub közösség szempontból is nagyon fontos: nem vagy egyedül, látod, hogy mások is hasonló helyzetben vannak.
Hiába halljuk mindenhonnan, hogy rendben van segítséget kérni, itthon még mindig nem merünk.
A Self-Love Club kifejezetten úgy van kitalálva, hogy ki tudja egészíteni az egyéni terápiát, coachingot, miközben folyamatosan szinten tart.
Fontos az önszeretet, de mit gondolsz a károsan túlzó body-positivityről és a toxikus optimizmusról?
Szerintem ez nagyon fontos téma, mert igen sokan átestek manapság a ló túloldalára. Essünk csak át, így fogjuk megtalálni később a középpontot, az egyensúlyt! Az egyik kedvenc témám az energiamenedzsment és az energia dualitása. Ez azt jelenti, hogy szuper a pozitív pszichológia eszközeit alkalmazni, de ott van mellette az árnyékmunka is. Ez a két szó két eltérő fogalomrendszerből származik, de jól árnyalja számomra a témát.
A pozitív pszichológia abban segít, hogy hogyan tudod magadból a legtöbbet kihozni. De mellette ugyanolyan fontos az is, hogy szembenézz azzal, milyen árnyékok – félelmek, fájdalmak, traumák – vannak benned. Mi az, amit nem teszel fel Instagramra („ma végigbőgtem a napot és nem volt kedvem kikelni az ágyból”), miközben ez is az ember része. A jing és jang ábrázolása ezért olyan találó, hiszen a feketében ott van a fehér és egyúttal a fehérben is a fekete.
Ez az egész „átesés”, „túllendülés” a valóságot tagadja és fedi el, ugyanolyan toxikus, mint a panasztársadalom.
Az egész teljességét kell meglátni, hogy nincs jó rossz nélkül és fordítva sem.
Az önszeretet szerintem nemtől független, a te célcsoportod pedig kizárólag a nők, miért alakult ez így?
Elsősorban Kollár Ágnes, anyukám miatt, akinek egy gyönyörű divatstúdiója van, és először a lelket öltözteti fel és aztán a testet. 9 éves koromtól aktívan beleláttam a munkájába, ezáltal a nők önbizalom hiányába és abba, hogy milyen sokat jelent egy külső, objektív vélemény. Illetve nem ugyanaz a nő és a férfi, a feminin és a maszkulin, máshogy vagyunk felépítve, akár csak ha a hormonális ingadozást vesszük. A női energiamenedzsment nagy hangsúlyt fektet a hangulatingadozásra, ami mélyen kapcsolódik a ciklikussághoz. Több előadást tartottam férfiaknak, de megfogadtam, hogy többet nem lesz vegyes közönség, mert egy férfi energia teljesen más, és lehet, hogy nem is értenék, miről beszélek. Az Anyaseb című könyv például nagyon sokat ír a patriarchális társadalomról, és arról, hogy a nők még mindig kevesebbnek vannak érzékeltetve, még akkor is, ha ez nincs kimondva. Innen pedig rengeteg minden fakad.
Sokan szenvednek önbizalomhiánytól a világban, te miben látod ennek az okát?
Valójában nem hiszem, hogy régebben több lett volna az önbizalma az embereknek, de anno nem volt tere, hogy ezzel foglalkozzanak. Elrendeltetett volt a hierarchia, az életfeladatok, a jövő. Most kinyílt a világ, és a fejlett társadalom eljutott oda, hogy ezzel tudatosan foglalkozzon.
De hogy miből fakad? Mivel a szüleink, az ő szüleik és azoknak a szüleik – persze más társadalmi berendezkedésben, de – nem voltak boldogok és magabiztosak, ezért nem tudták ezt átadni nekünk. Ha a szüleinknek gyerekként nem voltak kielégítve a szükségleteik, nem úgy szerették őket, ahogy kellett volna, nem támogatták vagy fogadták el, azt nagy eséllyel átadták nekünk a belső gyermeki énjükkel. Nagypapám kinevette volna, hogy mégis mi az a belső gyermek, most pedig felmegyünk az internetre és rengeteg mindent találunk róla, nekünk már sokkal könnyebb tanulnunk saját magunkról. Mivel már nagyobb a tudatosság ezen a téren az emberekben, amit ők nem tudtak meggyógyítani, mi megtehetjük. Ezért gondolom, hogy át kell esnünk a ló túloldalára, szóljon minden a body positivity-ről és társairól, mert eddig nagyon a másik oldalon voltunk. Igen, ez hoz magával negatív dolgokat, de tudatosságot is.
Mi vagyunk/lehetünk a változás generációja?
Szeretném azt hinni, hogy igen, de az biztos, hogy ha egyre többen dolgozunk rajta, a gyerekeinknek már jobb lesz ebből a szempontból. Más oldalról viszont nehezebb lesz, mert az internet miatt nemcsak egyfajta valóság létezik a számukra. Az egyik cikk azt írja, hogy éjt nappallá téve egyél tojást, a másik pedig azt, hogy ne egyél, mert ki tudja, mi van benne – mindennek megtalálod a bizonyítékát. Az információáradatban nekik sokkal nehezebb lesz megtalálni a valóságukat.
Mi az, amit tévesen gondolnak rólad, mint self-love coachról?
Még mindig ott tartunk, hogy sokan nem tudják, mi az a coach, mit csinál, kinek van rá szüksége. Negatív beszólást szerencsére ritkán kapok.
Mik voltak a mérföldkövek a karriered során és mit vársz a jövőtől?
Nagyon szeretek előre tervezni, de a kisfiam érkezése óta az elengedést is gyakorolnom kell. Nagy mérföldkő volt az első egyéni kliensem, aki bizalmat szavazott nekem, sosem fogom elfelejteni az első három embert sem, akik egyébként azóta is klubtagok. Rengeteg olyan nő van, akivel az utam elején találkoztam, és azóta kísérjük egymást. A klub elindulása is meghatározó volt, a könyvem megjelenése szintén. Nem tudom kihagyni a Forbes-megjelenést sem. Nagyon várom, hogy megírhassam a következő könyvemet.
