Jobb egy gyertyafényes esketés, mint egy izzadságfoltos – mondják az esküvői tanácsadók. Igaz, szentigaz. Az is, hogy a mi esküvőnket még sokáig fogjuk emlegetni, és nem csupán a hívatlan vendég: a hüvelygomba miatt…
Banánérlelő meleggel áldotta meg a nagy napunkat az ég. Olyan igazi, fülledt, párás, trópusi idővel, amelyben a legjobb lenne pálmalevél szoknyában, virágkoszorúval és mezítláb esküdni a tengerparti fövenybe süppedve. Nekünk ehhez képest az olvadozó bitumen, az öltöny és a biedermeier ruha jutott. Jó, én akartam látványos esküvőt, és én erőltettem, hogy gyalog menjünk otthonról a házasságkötő teremig, meg vissza – mert igenis szerettem volna, hogy az egész városka lássa, micsoda pasi köti be a fejemet.
Nem kis látványosság voltunk: az egész násznépről szakadt a víz a kánikulában, az idősebb nőrokonok kétségbeesetten integettek a legyezőikkel. Már amelyiküknek volt. Üdvözlőajándéknak nem kövirózsa, hanem vászonzsebkendő, papírcsákó vagy legyező kellett volna – de ki tudta ezt előre? Nem így képzeltük azokat a bizonyos forró pillanatokat… Szegény férjemen pukkadozva röhögtek a haverjai, hogy biztos az előlem titkolt kalandjai miatt verte ki a víz a boldogító igen kimondásakor, de a valóság ezzel szemben az, hogy egyszerűen pokoli meleg volt: nekem nem volt mi miatt izgulnom, de az én gerincem mentén is patakokban folyt az izzadság.
Az ember bizony nyűgös, ha éhes, szomjas vagy melege van, és nincs rosszabb egy nyűgösre hergelt násznépnél. Az anyám másodunokatestvére például azt sérelmezte, hogy milyen esküvő az, ahol nincs a szertartás után pálinka… Aztán valahonnan lett, le is ült János bátyám pulykavörösen hamarosan, de váltig állította, hogy semmi baja. Addigra már én is biztos tűzvörös voltam alul, legalábbis erre következtettem az erős viszketésből, amit odalent éreztem. Más sem hiányzik, mint hogy pont most, a tízkilós műselyem ruhában érjen a hüvelygomba – csak nem fogok abroncsostul, csokrostul, rózsasziromszórós koszorúslányostul megállni a patikánál, hogy ide nekem egy doboz Micovag Plus-t nászajándékba! (Pedig azt biztosan mindenki megemlegetné.)
A Micovag Plus engem már többször kimentett a pácból. Én ugyanis az a balszerencsés lélek vagyok, aki hajlamos a hüvelygombára – a hormonális fogamzásgátló és az inzulinrezisztencia kombinációja eleve esélyessé tesz a bajra. Az esküvő előtt közvetlenül számtalan alkalommal csillapítottam a stresszt egy kis édes ezzel-azzal, szóval a lelkem mélyén nem csodálkozom. Ilyen feltételek mellett könnyen felborul a hüvelyi pH, és könnyebben szaporodik el a Candida. Abban a pillanatban annyira nem is érdekelt maga a gomba, sokkal inkább a kúpban lévő kamillára vágytam, hogy múljon végre az égő viszketés. Persze ha már lúd, legyen kövér: azért a gomba is mehetne, szóval nem lenne ellenemre a Micovag Plus hüvelykúp pH-helyreállító hatása.
Szerencsére az én tüneményes sógornőm ismer, mint a rossz pénzt, és volt nála egy doboz Micovag hüvelykúp. A nászéjszakát már úgysem lehetett megmenteni, így technikai értelemben nem volt olyanunk – de nem is vágytunk rá. Míg szegény férjem megadta magát az elemeknek, én csendesen enyhítettem a kellemetlen viszketést. Habár a házasságunk némi önmegtartóztatással indult, nem bánom, hiszen végső soron teljesült, amire vágytam: egy darabig téma lesz az a pár közös, izzasztó nyitópillanat, amit az esküvőnkön megéltünk.
A KOCKÁZATOKRÓL OLVASSA EL A HASZNÁLATI ÚTMUTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT!