Az utóbbi évek méltán egyik leginkább Instagram-kompatibilis helyszínévé nőtte ki magát az olasz Campania tartomány ékszeresdoboza, Amalfi-part, amely a Sorrento és Salerno között kanyargó szerpentinjeivel, lépten-nyomon felbukkanó citromfáival és elképesztő kilátásával ejti rabul az utazók szívét. Idén nyáron négy napot töltöttem az öböl különböző városaiban, ennek apropóján szubjektív útinaplóval készültem hasonszőrű turisták számára praktikus információkkal, egyenesen a citromtermesztés szívéből.
Amalfi-part, te csodás! – Gyorstalpaló kezdőknek
Az olaszok által Costiera Amalfitanaként emlegetett partszakasz Nápolytól körülbelül egyórányira, délre található a Salernói-öböl északi részén. Nem véletlen, hogy a terület 1997 óta az UNESCO világörökség része, hiszen a 10. században itt jött létre Olaszország első tengeri köztársasága, de a látvány miatt talán nem meglepő, hogy már a római császárok is szívesen jártak ide kikapcsolódni.
Az öböl elhelyezkedése miatt első körben Nápolyba érdemes utazni, majd onnan többféle lehetőség áll rendelkezésünkre: busszal vagy vonattal is meg tudjuk közelíteni a partközeli városokat, így például Maiori, Minori vagy épp Salerno településeit. Mivel az Amalfi-part rendkívül felkapott az elmúlt években, érdemes a felsorolt három városka valamelyikében megszállni, mivel egyrészt ezek a turisták számára leginkább megfizethető desztinációk, másrészt hajóval könnyedén megközelíthető mindhárom irányból a citromtermesztés fellegvára, Amalfi.
Amalfi
A fentiekből kifolyólag magunk is úgy döntöttünk, hogy komppal közelítjük meg Amalfit Salernói rbnb-szállásunk felől. A hajó naponta minimum tízszer megteszi a nagyjából tizenöt kilométeres távolságot, így nem kell attól tartanunk, hogy ottragadunk az öbölben. Átlagosan 10 Euró/fő árral érdemes számolni egyirányba, amely persze eltérő lehet attól függően, melyik hónapban látogatunk el a tartomány felkapott településeire.
A hajóút nagyjából félórát vesz igénybe, majd a szárazföldre érve elképesztő forgatagra érdemes számítani ezen a helyen: az egykori kereskedelmi központ ugyanis hemzseg a turistáktól. A csinosan feldíszített butikok mellett érdemes egy-egy megállót beiktatni a városka gasztro-csücskeiben is: különösen ajánlom a citromos sorbet-et kínáló fagyizókat, az édesség ugyanis a település egyik specialitása, de nem érdemes megfeledkezni a házi süteményeket és habos eszpresszót kínáló kávézókról sem.
Kulturális szempontból egy cicomás katedrális, a Cattedrale Sant’Andrea Apostoli uralja a város főterét: mindenképp érdemes útba ejteni a 9. században épült csodás látványosságot. Ha művelődés helyett a nagy forróságban inkább a fürdésben „merülnénk el”, érdemes a színes napágyakkal teli Marina Grandét vagy Santa Crocét felkeresni: míg az előbbi desztináció élettelibb, addig a Santa Crocén nyugalomra lelhetünk a lüktető forgatag után.
Ravello
„Ha már lúd, legyen kövér” – szól a mondás, s milyen igaz! Ha már Amalfin járunk, érdemes a helyi buszjáratot igénybe venni, hogy eljussunk a 365 méter magasságban található Ravellóba. A városka egyébként nem csak a 21. századi turisták egyik kedvenc desztinációja, hiszen anno Jackie Kennedy, Giovanni Boccaccio, Greta Garbo és Richard Wagner is szívesen tért vissza időről időre a településre.
Nem véletlen, hogy a zeneszerző tiszteletére 1932 óta itt rendezik meg minden évben a Wagner, más néven Ravello zenei fesztivált, ahol nem csak az andalító muzsika, hanem az elképesztő kilátás is hozzátesz az összművészeti élményhez: Ravellót ebből kifolyólag a citta della musica, azaz a zene városa címkével is illetik. Ravellót egyébként a 12.-13. században a Rufolo család virágoztatta fel, nekik köszönhető a helyi székesegyház létrejötte, emellett a család korábbi otthona, a Villa Rufolo is látogatható a mai napig.
Capri
A Nápolyi-öböl nem csak egy, hanem mindjárt három szigettel büszkélkedhet: Capri, Ischia és Procida a délolasz életérzés különböző szeleteit jelenítik meg. Míg Capri a legismertebb a három desztináció közül, addig Ischia fekete homokos tengerpartja egészen egyedülálló látványosság Európában, Procida pedig egy, még kevésbé felfedezett gyöngyszemnek számít a vidéken. Mindhárom sziget elérhető komppal a szárazföldről, de ezesetben nem érdemes lekésni a hajót, mivel az kevesebbszer jár a szigetek és a partvidék között, mint Amalfi esetében.
Akárcsak Amalfin, úgy Caprin is érdemes óriási turistadömpingre számítani, amelyet némelyest enyhítenek a város elegáns butikjai, hangulatos kávézói és a szűk, kacskaringós utcácskákban megbúvó éttermei. Caprin is – akárcsak Amalfin – érvényes az, hogy az olaszok kiszolgálása első osztályú: a legkisebb kávézóba is betérve mosolygós arcokkal találjuk szembe magunkat.
Ha a gasztronómiai élvezetek helyett inkább a természeti csodák érdekelnek minket, érdemes felkeresni a Kék Barlangot, vagy Grotta Azzurát: a kikötőben ezernyi hajós várja, hogy az ő „vízi taxijukat” válasszuk a kiránduláshoz. Persze fürdőhelyekben sincs hiány, sőt, sziget révén különböző stílusú strandokból válogathatunk: a városnézésből visszatérve a legegyszerűbb, ha a Spiaggia di Marina Grandén csobbanunk egyet, de ha exkluzívabb élményre vágyunk, keressük fel hajóval az Il Riccio strandot a Kék Barlangnál, vagy csobbanjuk egyet a Spiaggia di Punta Carenán. Egyikben sem fogunk csalódni!
Positano
„Három a magyar igazság” – mondjuk, s Campania tartományban valóban így történt. Harmadik napunkat Positanóban töltöttük, s a család egyöntetűen ennek a városnak szavazta a legtöbb pontot a „kinek mi tetszett a legjobban” versenyben. Positano ugyanis sokkal kisebb és – a szó nemes értelmében – egyszerűbb település, mint Amalfi vagy Capri, ám annál látványosabb: a lila murvafürttel befuttatott utcák rabul ejtik az embert! Akárcsak az előző két desztinációnál, úgy Positanóban is érdemes beülni a kávézókba egy-egy hűsítő Aperol Spritzre, a városka butikjaiban pedig szebbnél szebb lenvászon ruhákkal bővülhet gardróbunk.
Persze strandok tekintetében sem marad el a település a többitől: közvetlenül a város lábánál terül el a Spiaggia Grande, amelyet a város legjobb éttermei és pubjai vesznek körül. A Spiaggia di Fornillo nagyobb és jelentősen békésebb helyszín, bár az előzőhöz hasonlóan ez is zsúfolásig telik emberrel főszezonban.
Nem áltatom magam azzal, hogy az Amalfi-part minden szegletét láttam, hiszen repüléssel együtt négy nap vajmi kevés ahhoz, hogy ilyen kijelentésekkel éljek. Egy biztos: Campania tartomány nem csak egy, hanem „több misét is megér”, hiszen az elképesztő látványvilág mellett olyan életérzést kínál, amelyet csak Olaszországban érzékelhet az ember: ez pedig maga a lüktető élet.
Ez is érdekelhet:
Egy utazás megszervezésekor általában többféle aspektust kell szem előtt tartanunk. A család különböző tagjainak preferenciái sokszor nehezen összeegyeztethetők, saját tapasztalat, hogy a kultúra versus strand kérdés általában nagy dilemmát okoz az úticél kiválasztásakor. A feleknek illik törekedni az egészséges kompromisszumra, ám akkor járunk a legjobban, ha sikerül olyan desztinációt találnunk, ami ötvözi a kettőt. Többek között ezért lehet Málta kiváló választás!
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
