Az alvástudomány képviselői szerint az alvás során felvett testhelyzetünk árulkodik személyiségükről: míg a hanyatt fekve alvók általában extrovertáltak, addig a magzatpózban pihenők érzelmes, családcentrikus emberek. Vajon mi mindent mond el rólunk kedvenc alvási pozíciónk?
Az alvási pózok ugyanannyira árulkodhatnak személyiségünkről, mint a zene, amit hallgatunk vagy kedvenc ruháink, színeink, ne adj’isten a kézfogásunk. Az alvástudomány szakértői szerint viszont míg muzsikaválasztásunk vagy öltözködésmódunk tudatos döntés eredménye, addig az alvás közben tudattalanul felvett pozíció megmutathatja igazi valónkat.
Freud és a tudattalan
Talán nem túlzás azt állítani, hogy az egyik legismertebb és legtöbbször felemlegetett pszichológiai elmélet az osztrák zseni, Sigmund Freud nevéhez fűződik, aki három szintre bontotta fel az emberi elmét. Teóriáját általában egy jéghegy segítségével ábrázolják a szakkönyvek: a jéghegy csúcsán a tudatos én helyezkedik el, ebbe a régióba tartozik minden, amit saját akaratunkból kifolyólag cselekszünk.
Freud a jéghegy víz alatti részét további két részre osztotta: a tudatelőttes szinten azon tudásunk, viselkedéseink, érzelmeink és emlékeink találhatók meg, amelyet könnyen elő tudunk hívni a tudatos mezőbe. Ezt a szakaszt egyébként a tudat előszobájaként is emlegetik, hiszen az itt lévő dolgok könnyedén bekerülhetnek gondolataink fókuszába.
A jéghegy láthatatlan, harmadik része már bőven a felszín alatt helyezkedik el: ezt tudattalannak nevezik. A tudattalanban olyan gondolatainkat raktározzuk, amelyek folyamatosan hatást gyakorolnak ránk, ugyanakkor csak a felszín alatt dolgoznak bennünk, ilyen módon fejtik ki a hatásukat. Freud ide sorolta az „állatias önkielégítési” folyamatokat, így az örömszerzést, az étkezést és a szexuális vágyakat. Az osztrák pszichológus anno úgy vélte, hogy az álmaink a tudattalanba száműzött vágyaink visszatükröződései.
Mi fán terem az alvástudomány?
Az alvástudomány szakértői azóta persze tovább vitték Freud hagyatékát, s az utóbbi időben a népszerű álomkutatás helyett egy egyszerűbb, felszíni jelenséget, az alvás pozíciót is vizsgálni kezdték. Kutatásaik során arra voltak kíváncsiak, vajon van-e kapcsolat az alváskor felvett testhelyzetünk és személyiségünk között, s a tudományterület neves szakértői, így Samuel Dunkell és Chris Idzikowsk amellett, hogy megállapították, igenis létezik ilyen összefüggés, el is különítették a különböző alváspozíciók személyiségspecifikus jellemzőit.
A háton fekvő pozíció
A kutatók vizsgálatai kimutatták, hogy a hanyatt fekve alvó emberek jellemzően napközben is a pozícióra jellemző, méltóságos jellegű viselkedésjegyeket mutatnak. Ezek az emberek általában szeretnek a figyelem és a társaság középpontjában lenni. Optimista egyéniségek, akik szívesen veszik a hasonló gondolkodású emberek társaságát. Magas elvárásokat támasztanak magukkal és másokkal szemben is, de képesek felülemelkedni az esetleges kicsinyességeken.
A hanyatt fekve alvó emberek nem szeretik mézes-mázas köntösbe öltöztetni véleményüket, inkább a szemünkbe mondják az igazságot, még akkor is, ha az olykor fájdalmas. Általában rendkívül sokat és kitartóan dolgoznak céljaik elérése érdekében. Strukturáltan élik az életüket, sikervezérelt gondolkodásmód jellemző rájuk.
Chris Idzikowsk további három csoportot különített el a háton alvók között: a katona, a tengeri csillag és a csillagvizsgáló pozíciót. (Míg a katona testhelyzetben egyenes karokkal és lábakkal fekszik a delikvens, addig a tengeri csillag alakzatra kinyújtott karok, szétdobott lábak a jellemzők. A csillagvizsgáló helyzetben alvók általában mindkét kezüket a tarkójuk alá gyűrve sodródnak a tudatalatti tengerén.)
A katona helyzetben alvók általában csendes típusú emberek, akik szigorú szabályok szerint élik mindennapjaikat, ellenben a tengeri csillagokkal, akik jellemzően jó hallgatóságnak számítanak, nagyra értékelik a barátság erejét és nem szeretnek a figyelem középpontjában lenni, ugyanakkor rendkívül empatikusak és támogatók a közeli hozzátartozóikkal szemben.
A csillagvizsgáló pozícióban alvó emberekre a kicsattanó optimizmus a jellemző, emellett nagyon hűségesek szeretteikhez, barátaikhoz, családtagjaikhoz. Nagyrészt gondtalan lelkületű emberek ők, akik vidám, pozitív hozzáállással élik az életüket.
Alvás oldalt fekve
Az oldalt fekve alvók általában nyugodt, könnyed, jókedvű társasági emberek. Ritka, hogy sajnálkoznak a múlton, inkább izgatottan várják a jövőt. Rendkívül alkalmazkodók, így nem ingatja meg őket az sem, ha kicsúszik a lábuk alól a talaj. Jellemzően mindenben a pozitívumot keresik. Tisztában vannak önmagukkal, jó és rossz tulajdonságaikkal is, így nem könnyű őket megbántani. Gyakran csalnak mosolyt környezetük arcára, a nehézségek dacára is.
Idzikowsk kutató az alap oldalfekvő helyzetet ebben az esetben is aprólékosan differenciálta: azok az emberek, akik oldalt fekve, kinyújtott karral alszanak, általában szoros kapcsolatra vágynak valakivel, de legbelül tartanak attól, hogy ezt soha nem fogják elérni. Hajlamosak néha a dolgok túlkombinálására, de mivel nyitottak az új tapasztalatokra és kíváncsi a természetük, ez felülírja az agyalást. Csak nagy sokára változtatják meg a fejükben kialakított képet valakiről, alapvető gyanakvás jellemzi őket az ismeretlenekkel szemben. Általában lassan hozzák meg döntéseiket, de mivel mindent számításba vesznek a döntésfolyamatban, ezért kitartanak azok mellett.
A magzatpóz
A magzatpóz helyzetben való alvásról a már említett Samuel Dunkell alváskutató fogalmazta meg elsők között a véleményét 1970-ben közölt munkájában. Megfigyelte, hogy azok az emberek, akik ebben a helyzetben alszanak, érzelmesek a mindennapokban, emellett jellemző rájuk, hogy nehezen tudják élvezni az életet: gyakran stresszesek, feszültek. Dunkell szerint ezek az emberek jellemzően félénkek egy új helyzetben, környezetben vagy társaságban, s általában szükségük van legalább egy biztos pontra maguk körül, hogy el tudjanak lazulni.
A magzatpózban alvók jellegzetesen védelemre és dédelgetésre vágynak, illetve megértést és törődést keresnek minden társas kapcsolatukban. Zárkózott személyiségek ők, akik nehezen bíznak meg embertársaikban. A magzatpózban alvók számára fontosak a családtagjaik, illetve a neveltetésükben szerepet játszó egyéb személyek: jellemzően ebben a közegben érzik magukat a legkomfortosabban. Egyfajta művészi hajlam is megmutatkozhat a mindennapjaikban: tánccal, festéssel, írással, rajzolással fejezik ki mély érzelmi világukat.
A hason fekvő testhelyzet
A hason fekve alvó emberek erős akaratú, kockázatvállaló, kalandor, jókedvű, problémamegoldó személyiségek, akik jellemzően jó vezetők is egyben. Társaságkedvelő személyekről van szó, akik igyekeznek kerülni a konfrontációt. Nem erősségük a kritikák kezelése: kellemetlenül érzik magukat, ha másoktól hallanak negatívumokat. Dunkell szerint azok az emberek, akik hason alszanak, gyakran mutatnak kényszeres viselkedésmintákat, emellett sokat szoronganak, s jellemző rájuk egyfajta rideg merevség.
Akárcsak a háton alvás, úgy a hason fekvés esetében is létezik egy plusz változat: Idzikowsk alváskutató szabadesésnek, vagy ejtőernyős pozíciónak nevezte el azt a testhelyzetet, ha valaki úgy alszik, hogy a kezei körülölelik a párnát kívülről, a fejét pedig oldalra fordítja. Az így pihenő emberek általában játékos, szabadszellemű személyiségjegyekkel bírnak, és mindig kalandra vágynak. Nagydumások ők, akik pimasz jellemükkel gyakran felhívják magunkra a figyelmet.
Önmagunk megismerésének megannyi útja lehet: kezdve a vallási, spirituális gyakorlatoktól az ezotérián át a pszichológiáig. Az alvási pozícióhoz hasonló tulajdonságok realizálása segítségünkre lehet abban, hogy egy fokkal jobban kitisztuljon a kép arról, kik is vagyunk valójában.
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix