Velencére nem véletlenül mondják azt, hogy ,,egyszer látni kell!” A kis szűk utcák, a piciny hidak és a felettünk tornyosuló történelmi épületek mind-mind hívogatnak, és ha egyszer járt ott az ember, többé nem ereszti. Velence azonban több titkot is rejt, amit talán csak a helyiek ismernek!
Velence számos történet ihletője, legyen szó könyvről vagy filmről. A lagúnák városa nem véletlenül ihleti meg a történetmesélőket, hiszen a kanálisok és szűk utcák rengeteg izgalmat kínálnak. Rengeteg útikönyv szól Velencéről, amik számos hasznos információt tartalmaznak az utazóknak, sok dologgal azonban helyben szembesülünk, vagy kérdésekkel fejünkben távozunk az Adria királynőjétől. Gyűjtésünkben olyan érdekességeket szedtünk össze, amiket nem feltétlenül tud az odalátogató.
,,Tönkre téve”
Velence története 421-re nyúlik vissza, ugyanis ekkor tették le a San Giacomo di Rialto templom alapkövét. Ez a templom később leégett, így mindent újra kellett kezdeni. A város egy sártengerben úszó lagúna volt, ezért fák tönkjeiből készítettek alapot a majdani városnak. A közel tízmillió vörösfenyő több méter mélyen áll az iszapos talajban, ami ideális közeget biztosít, így védve meg őket a rothadástól.
Szűkösen
Mivel nemhogy autók, még biciklik sem járhatnak a városban, az utcák meglehetősen keskenyek. Van azonban egy, ami a többinél is szűkebb: a Calletta Varisco a világ legkeskenyebb utcája a maga 53 centiméteres szélességével, úgyhogy nem mindenkinek ajánlott, hogy keresztülmenjen rajta.
Csáó!
A sokak által használt ,,csáó”, vagyis „ciao” köszönés velencei eredetű. Régebben a helyiek úgy köszöntötték egymást, hogy ,,s-ciavo vostro”, azaz ,,szolgád vagyok”. Ebből töredeztek le idővel a betűk, és egyszerűsödött le ciaóra.
Gondolád?
Az ember nem gondolná, de a gondolák nem véletlenül feketék. Törvény írja elő ugyanis, hogy ilyen színnel fessék be jellegzetes hajóikat a gondolások. Ennek az az oka, hogy a helyi törvényszék így akarta egyenlővé tenni a vállalkozók esélyeit a piacon. Ennek ellenére a tulajdonosok igyekszenek feldobni a hajók belsejét, úgyhogy korántsem ugyanolyanok ezek a vízi járművek. Könnyed szerkezetük ellenére nagyjából 600 kilót nyomnak a gondolák, és 11 méter hosszúak. Nagyjából négyszáz olyan ember van a városban, aki képes irányítani őket, és évente csupán legfeljebb négyen csatlakozhatnak e különleges pozíciót betöltők közé.
A holtak szigete
Felmerül a kérdés, hogy egy cölöpökön álló szigeten hová temetik a holtakat. Velencéhez több kisebb sziget is tartozik, ezek közül az egyik San Michele szigete. Egészen 1806-ig Velence templomaiban helyezték örök nyugalomra az elhunytakat, ám egy rendelet értelmében új helyet kellett keresni a temetkezésekhez. Végül San Cristoforo szigetén alakították ki a temetőt, melyet a legendák szerint Bonaparte Napóleon nevezett ki. Ez később terjeszkedett, így csatolták hozzá San Michele-t. Idővel San Cristoforo megszűnt létezni, ma már csak a történelemkönyvek jegyzik egykori létezését. 1813-ra egyesítették a szigeteket, és felszentelték az oda épített templomot és kápolnát is.
A temető több hírességnek is nyughelyéül szolgál, így többek közt Christian Doppler fizikusnak, Ezra Pound költőnek és Helenio Herrera futballistának is.
A sziget a ,,helyi járattal”, a vaporettóval látogatható, ám mivel szent hely, fényképezni nem lehet, csak csendben sétálni és emlékezni.
Az elátkozott ház
Velence minden egyes épületében lehet gyönyörködni, ám nem tudhatjuk, mi bújik meg a falak mögött! A Ca’Dario nevű épület 1847-ben épült, és már ekkortól jegyzik a hozzá köthető különös eseteket. A tulajdonosok az ingatlan megvétele után rendre elhaláloztak, olykor gyanús körülmények közt. Az egyik ilyen történet a The Who egykori gitárosához, John Entwistle-hez kötődik, aki az épület kibérlése után egy héttel veszítette életét szívinfarktusban.
Tudj meg még többet Velencéről!
Ha pont ide készülsz, akkor gyakorlati információkra is szükséged lehet! Ebből a cikkünkből kiderül, hogy hogyan lehet megközelíteni a várost, hogy pontosan mire készülhetünk, ha odalátogatunk. Megtudhatjuk, hogyan kell utazni a szigetek között, és hogy mit érdemes feltétlenül megnézni ezen a cölöpökre épült ékszerdobozban.
Nyitókép forrása: Shutterstock / Puzzlepix
