Míg általában a filmes szakma és a média le szokott borulni az olyan színészek előtt, akik a method acting, azaz teljes átlényegülés módszerével játsszák el karakterüket, érdemes szem előtt tartani, hogy ennek a fajta teljesítménynek borsos mentális ára van. Method acting: pro és kontra.
A method acting, magyarul a „teljes átlényegülés” egy (napjainkban) gyakran használt színészi technika. Eredetileg Konstantin Szergejevics Sztanyiszlavszkij orosz színész, rendezőnek tulajdonítják a létrejöttét, aki egyetlen mondatban megfogalmazta ennek a lényegét: mit tenne a színész, ha az adott jelenet valóságos lenne, s vele történne meg? Sztanyiszlavszkij módszerét aztán az New York-i Lee Strasberg fejlesztette tovább, aki az Actors Studio nevű színi tanodájában olyan hírességek „keresztapjaként” lett ismert, mint Al Pacino, Paul Newman vagy Marilyn Monroe. Strasberg két lépésben tanította a teljes átlényegülést: a színész az érzékszervi memóriáját használva hívjon elő memóriájából minden olyan eseményt, amelyet valaha megélt (ezt egy sor, általa kidolgozott gyakorlat segítségével érték el), majd a forgatókönyvet részletesen tanulmányozva fedezze fel az adott karakter háttértörténetét, amellyel könnyebben megérti a figurát, annak motivációit és céljait.
Ugyan a method acting több hollywoodi színésznek hozott már díjesőt, a felmagasztalás helyett – külső szemlélőként – nem árt figyelembe venni az igénybevétel mentális árát.
Mikkelsen: „A method acting egy hatalmas baromság”
Nemrég a Legendás állatok: Dumbledore titkai újdonsült Gellert Grindelwaldja, Mads Mikkelsen fakadt ki egy, a GQ-nak adott interjúban a témával kapcsolatban. A dán színészről senki nem állíthatja, hogy ne venné komolyan a szakmáját, hiszen a 2004-es Artúr király kedvéért elsajátította a lovaglás és kardozás művészetét, A lázadás kora: Michael Kohlhaas legendája című film miatt pedig megtanult franciául. A method actinget viszont „baromságnak tartja”.
„A felkészülésbe bele is lehet őrülni. Mit kezdesz magaddal, ha a film egyébként egy rakás szar? Mit érsz akkor az önsanyargatással? Lenyűgöz, hogy nem léptél ki a szerepedből? Az első pillanatban ki kellett volna lépned belőle! Könyörgöm, mégis, hogy készülsz fel egy sorozatgyilkos szerepére? Utána két évedbe fog telni, mire teljesen elengeded…?” – dühöngött a színész, aki inkább a médiát, semmint a szakmát hibáztatja a helytelen gyakorlatért.
„A média azt mondja rá, hogy úristen, teljesen átlényegült, szinte magára vette a karakterét, biztosan fantasztikus, adjunk neki díjat. Ez olyasfajta szóbeszédet indít el, amely pletykaként indul, aztán lavina lesz belőle.”
Mikkelsen kifakadása egyébként jogos, hiszen a method actingnek számos hátránya ismert már Hollywoodban. A módszer egyik legvaskalaposabb képviselője talán Daniel Day-Lewis, akinek extremitásokba hajló felkészülése nemcsak a színészt, hanem a stábot is rendre megviseli. Az Apám nevében című film kedvéért Lewis három napot töltött magánzárkában, víz nélkül, emellett arra kényszerítette a kollégáit, hogy öntsék le hideg vízzel minden alkalommal, amikor elhaladnak mellette, mindezt 50 kg mínusszal, amit a szerep kedvéért „dobott le”. A színész Az utolsó mohikán kedvéért egy teljes hónapot a dzsungelben élt egyedül, elmondása szerint megtanult vadászni, halászni és lenyúzni a bőrt az elejtett állatokról.
Egyik leghíresebb szerepe, A bal lábam agyi sérült Christy Brownja kedvéért hónapokig csak tolószékben volt hajlandó létezni, s itt is arra kényszerítette kollégáit, hogy etessék őt úgy, ahogyan filmbeli karakterét, Brownt is etetnék. Az már valószínűleg csak hab a tortán, hogy a forgatás alatt Lewis két bordáját is eltörte a hosszú ideig fenntartott, természetellenes testhelyzet miatt, így egy ideig le kellett állniuk a forgatással. Nem véletlen tehát, hogy a szerepei között általában kimarad 4-5 év, hiszen saját elmondása szerint ennyi időbe telik, mire mentálisan helyrezökken, mondhatni regenerálódik egy-egy szerepből.
Mikkelsen egyébként kollégájáról is megemlékezett az interjúban: elmondása szerint szívesen dolgozna együtt Daniel Day-Lewis-szal, de szerinte kollégája nem a method actingnek köszönhetően zseniális színész, hanem saját adottságai miatt.
A method acting képviselőit egyébként gyakran vádolják azzal, hogy azért élnek ezzel a színésztechnikával, mert képtelenek elválasztani saját érzelmeiket a játszott kataktertől. Ha így van, ez a következtetés érdekes kérdéseket vet fel, hiszen ebben az esetben nem kiválóan érvényesülő színésztechnikáról, hanem mentálisan gyenge előadókról cikkeznének a különböző médiumok…
Felejthetetlen karakterek, jóleső díjesők
Persze, azért ebben az esetben is érvényesül az a közhely, hogy a befektetett munka meghozza a gyümölcsét. Noha a method acting nem „mentális egészség barát” technika, kétségtelen, hogy olyasfajta realisztikus ábrázolásmóddal ruházza fel a színészeket, amellyel igen magas színvonalú performanszot tudnak nyújtani.
Ez történt például Robert De Niróval az 1976-os Taxisofőr kapcsán: De Niro ugyanis a film forgatása előtt kiváltotta a taxisengedélyt, és fél napokat töltött fuvarozással. Szerepéért végül Oscar-, BAFTA- és Golden Globe-díjra is jelölték. Az élet fricskája, hogy a film hatására (amelyben De Niro karaktere gyilkosságot készül elkövetni George Wallas demokrata elnökjelölt ellen) 1981-ben egy John Hinckley Jr. nevű férfi valódi merényletet kísérelt meg Ronald Reagan ellen: elmondása szerint hagyján, hogy a film inspirálta, de tettével imponálni akart a női főszereplő Jodie Fosternek. Valószínűleg ő is túl komolyan vette a (képzelt) szerepét…
Pályatársa, Jack Nicholson sem marad el tőle sokkal, hiszen a Száll a kakukk fészkére című film Randel McMurphyje miatt hónapokat töltött egy mentális betegekkel foglalkozó intézményben, ahol több csoportterápián is részt vett. Nicholson alakítása ebben az esetben már Oscar-díjat érdemelt.
Az elmúlt időszakban többek között Benedict Cumberbatch-ről derült ki, hogy A kutya karmai közt miatt hetekig nem fürdött és egy ranch-en élt, ahol birkákat herélt, hogy ezzel valódi, átélt élmények adják megformált karakterének magját. Erőfeszítése nem volt hiábavaló, hiszen a filmet 12 Oscar-díjra jelölték, más kérdés, hogy abból csak egyet tudott valódi szobrocskára váltani – a rendező, Jane Campion kapta a rangos elismerést.
Elmondható tehát, hogy a method acting, azaz a teljes átlényegülés metódusa hasznosnak bizonyulhat, ha Oscar-díjra hajt az ember, ugyanakkor érdemes meggondolni, vajon megéri-e ennyire eltávolodni a művészeknek saját személyiségüktől, hogy valaki más bőrébe bújjanak, netán levetkőztethetetlenül abban maradjanak, akár éveken át.
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
