A gimnáziumi nyelvórák felülírhatatlan tanulsága, hogy míg van, akinek az idegennyelv-tanulás a sikerélmények forrása, addig mások kín-keservvel szenvedik végig az ismétlődő negyvenöt perceket. Valóban létezik a nyelvérzéknek nevezett szuperképesség, vagy ez inkább azoknak a kifogása, akik nem tudnak elsajátítani egy idegennyelvet?
Rekorderek régen és most
Körülbelül a bábeli zűrzavar óta izgatja az embereket a kérdés: vajon létezik-e nyelvérzék, mi a sikeres nyelvtanulás nyitja? Egészen biztosan sokat tanulhatnák a témáról, ha lehetőségünk lenne meginterjúvolni a libériai származású Ziad Fazah-ot, aki összesen 59 nyelven beszél, ezzel ő jelenleg a világ legtöbb nyelven beszélő embere. Fazah képességeit egyébként egyszer megpróbálták tesztelni egy spanyol televíziós adásban, az némileg balul sült el: nem derült ki egyértelműen, mennyire jól tud kommunikálni bizonyos nyelveken, de mivel azóta sem akadt kihívója, így továbbra is ő napjaink aranyérmese. Fazah tudása viszont eltörpül a történelem nagyjai mellett, hiszen az 1774-ben született Giuseppe Caspar Mezzofanti bíboros 38 nyelven és negyven dialektuson tudott megnyilvánulni, míg a tizedik században a muszlim Al-Farabiról az a hír járta, hogy hetven nyelven kommunikált.
Hazánknak sem kell szégyenkeznie a tekintetben, hiszen a pécsi születésű Lomb Kató országunk (és egyébként a világ) egyik első szinkrontolmácsaként több mint 20 nyelvet tanult meg autodidakta módon, s kiválóan megélt belőle. Beszélt többek között németül, angolul és franciául, de nem állt tőle távol a latin sem, amelyet szerves vegytan tanulmányainak köszönhetett. A 20. század eseményei aztán az orosz felé sodorták, ennek a nyelvnek köszönhetően orosz tolmácsként kezdett el tevékenykedni a budapesti Városházán 1945-ben. Munkája során elkezdett érdeklődni a román iránt, majd jöttek sorban a szláv nyelvek, de egy nyelvtanfolyamnak köszönhetően még kínaiul is megtanult. Összesen 22 nyelven értett, ebből pedig 16-tal pénzt is tudott keresni. Vallotta, hogy ha rendszeresen és módszeresen foglalkozik egy nyelvvel, s saját maga logikázza ki egy-egy szó jelentését, sokkal többre megy, mint ha szavakat magolna egy szótár füzetből.
Nyelvtanulás kontra nyelvérzék
Lomb Kató hozzáállása a témához minimum elgondolkodtató, hiszen, ha valaki egy világégés alatt képes volt el elhagyott orosz könyvből megtanulni egy nyelvet (egy Balatonszárszón nyaraló fehérorosz család pont abban a szállodában szállt meg, amiben ő a férjével. A külföldiek után szobát kitakarító asszony a szemétbe dobott egy vastag, orosz könyvet, erre csapott rá Lomb Kató, s ebből tanult meg oroszul), minimum furcsa, hogy a mai világban valaki azt állítja, képtelen elsajátítani legalább az alapokat. „Sokszor az a helyzet, hogy nem is a nyelvérzék hiánya miatt nem tud úgy haladni a nyelvtanuló, ahogy szeretne, hanem a rosszul megválasztott módszer miatt” – mondja Juba-Nagy Ágnes, a Don’t Panic nyelviskola hálózati vezetője. „Azt sem szabad elfelejteni, hogy mi az illető célja a nyelvvel: ha a folyékony beszédet tűzte ki maga elé, akkor egy szótanuló applikációval ezt biztosan nem fogja elérni. Tapasztalatom szerint annak, akinek tényleg klasszikus értelemben véve alacsonyabb szinten van a nyelvérzéke, minimum két-háromszor több időt vesz igénybe az adott szint elérése.”
Ez persze nem jelenti azt, hogy képtelen lenne elsajátítani a nyelvet, mindössze arról van szó, hogy nem megfelelő módszert választott a kitűzött cél érdekében. „Mindenkinek meg kell találnia azt a tanulási stratégiát, ami nála jól működik. Én például képtelen voltam a szavakat a klasszikus szótárfüzetből megtanulni, viszont az önálló szókártyákkal sokkal nagyobb sikereket értem el. Ha például az illetőnek az a célja, hogy egy állásinterjún folyékonyan tudjon beszélni, és úgy jön be a nyelviskolába, hogy ő a barátaival sem beszél élő szóban, csak írásban, akkor borítékolható, hogy háromszor annyi ideig tart majd a felkészülés az alkalomra.” Szumma-szummárum: érdemes összeegyeztetni a kitűzött célokat a saját képességeinkkel és beállítottságunkkal, hogy ne érjen minket csalódás az út végén, amikor azzal takarózunk: nekem nincs nyelvérzékem.
Milyen a nyelvtanuló, ha magyar?
Globálisan régóta tartja magát az a hit, hogy a magyar az egyik legnehezebben megtanulható nyelv a világon. Érdekes kérdés ennek a felvetésnek a fordítottja: vajon fordítva is így van? Azaz, mivel nagyon más a nyelvünk, ez azt is jelenti, hogy a magyarok eleve nehezebben tanulnak nyelvet?
„Ez is egy szélesebb körben elterjedt tévhit, amivel leplezhetjük az alacsonyabb nyelvi kompetenciánkat” – mondja Juba-Nagy Ágnes. – „Annyira egyszerű rásütni egy magyar anyanyelvűre ezt, hiszen prekoncepcióink alapján egy hollandnak csak ki kell cserélgetnie a holland szavakat a német megfelelőjére és már tud is németül. De ez nem így van. A magyar diákok semmivel sem tanulnak nehezebben nyelveket, mint bármilyen más anyanyelvű diák, hiszen sokan sikeresen beszélik olyan országok nyelvét, ahol sohasem jártak.”
Az Eurostat utoljára 2016-ra vonatkozóan tett közzé egy önbevalláson alapuló adatsort az uniós államokban élők nyelvismeretéről: eszerint a 25 és 64 év közötti magyarok 57,6 százaléka nem beszélt semmilyen idegennyelvet hat évvel ezelőtt, ezzel pedig csak Romániát (64,2) és az akkor még EU-tag Nagy-Britanniát (65,4) előztük meg a sorban. Azóta sajnos nem tudjuk, mennyit javult, vagy ne adj’ Isten romlott hazánk helyezése Uniós szinten, viszont a szakemberek egyértelműen rámutatnak: a koronavírus-járvány hosszú, karanténban töltött hónapjai a legtöbbeknél nemhogy előre lendítették volna a nyelvtanulást, sokkal inkább hátráltatták azt.
Klasszikus módszerek helyett kísérletezzünk!
A számok láttán felmerül a dilemma: vajon mivel tudnánk elősegíteni a sikeres nyelvtanulást? „Sokat jelent, ha valaki korán elkezd ismerkedni egy nyelvvel. Ha erre nincs lehetősége, akkor viszont az is hasznos, ha minél több nyelvtanulási stratégiát próbál ki. Gondoljunk csak vissza a középiskolai nyelvórákra. Ilyenkor általában azt a képet látjuk magunk előtt, ahogy a tanár áll a tábla előtt és hevesen magyarázza a nyelvtani jelenségeket. Pedig nyelvet tanulni beszélgetve is lehet, méghozzá úgy, hogy észre sem vesszük, hogy nyelvet tanulunk, hanem az idegennyelvet használjuk mintegy eszközként arra, hogy megértessük magunkat egy-egy furcsa szituációban. Hiszen erre használnánk a nyelvet nap mint nap.”
A kommersz stratégiák mellett viszont érdemes új módszereket is kipróbálnunk, hiszen előfordulhat, hogy a vizuális, vagy auditív típusú tanulók gyorsabban haladnak ilyen módon. „Érdemes lehet egy jegyzetfüzettel leülni filmet nézni, maximum egy azonos nyelvű feliratot bekapcsolni hozzá. Válogassunk ki minden fimből legfeljebb öt új, nekünk tetsző kifejezést, de ne a magyar jelentésével, hanem a szituáció körülírásával, amiben használták.” Hasonlóan nagy sikereket érhetünk el az asszociációs szótanulással, vagy mnemonikával is. „Válasszunk egy, a megtanulandó szóhoz hasonló hangzású kulcsszót. Emlékezetetőül képet is alkothatunk a kulcsszó és a megtanulandó szó jelentéséből. Például az angol curtain szó megjegyzése: körtemintás függöny felidézésével történjen.”
A szakértő szerint az is hasznos lehet, ha a háttér tévézést, vagy rádiózást a kívánt nyelven végezzük, de a 21. századra tekintettel az is célszerű lehet, ha minket érdeklő oldalakat követünk be a közösségi médiában, hiszen így olyan szavak ragadhatnak ránk, amelyeket a nyelvórákon sosem sajátítanánk el. Lomb Kató módszere egyébként a mai napig hatásos lehet: Juba-Nagy Ágnes is azt tanácsolja, ne féljünk az idegennyelvű, eleinte könnyedebb olvasmányoktól, hiszen a jól megválasztott szinttel fejlődik a szókincsünk, és nem utolsó sorban megjön majd az önbizalmunk is.
A mai napig tartja magát az a mondás, miszerint: „ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy”. Juba-Nagy Ágnes szerint stratégiák ide vagy oda, a lényeg, hogy annyi időt és energiát szenteljük a tanulásra, amilyen eredményre vágyunk. „Minél többször találkozunk a nyelvvel, annál kevesebbszer kell arra hivatkoznunk, hogy nekünk nincs nyelvérzékünk. Csupán nem kevés energiát kell abba fektetnünk, hogy felülírjuk a megszokott módszereket és felülkerekedjünk félelmeinken.”
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
