„Ragaszkodom ahhoz, amit a szüleim tanítottak nekem: ha csinálsz valamit, csináld jól” – mondta egy interjúban a születésnapos színész. Michael Fassbender eddigi karrierjére és életére visszatekintve úgy tűnik, igazán megfogadta ezt a tanácsot.
Michael Fassbender olyan karakterek eljátszásával szerezte meg ismertségét, akik egyáltalán nincsenek békében önmagukkal. A 2008-as Éhségben a republikánus rabot, Bobby Sandset alakította, aki az 1981-es ír éhségsztrájk idején a börtönben is szolidaritást vállalt a tiltakozókkal és nem volt hajlandó enni. A rendező Steve McQueen később A szégyentelen főszerepét is neki adta, amelyben egy szexfüggőt kellett eljátszania, ezt a 12 év rabszolgaság szadista ültetvényesének szerepe követte, de volt Mr. Rochester és Steve Jobs is. Az évek során megformált jellemekkel ellentétben Fassbender kiegyensúlyozott, következetes és kitartó.
„Az élet megy tovább: vagy veled, vagy nélküled. Sok-sok évnyi csalódáson vagyok már túl, meghallgatásokra jártam, visszautasítottak újra és újra. Az élet sokszor nem fair, ezt már korán, tizenévesen megtanultam – más gyerekek mindent megkaptak, én már 12-13 évesen dolgoztam nyaranta. Ez az élmény azonban megtanított arra, hogy megtartsam a hitem, vagyis inkább a szenvedélyem. Így sodródtam bele a színjátszásba is, tizennyolc éves koromban csupa szeretet és szenvedély hajtott, amikor a barátaimmal együtt megrendeztem a Kutyaszorítóban színpadi változatát.”
A születésnapos Michael Fassbender Heidelbergben, Németországban született, kétéves korában azonban édesanyja szülőföldjére, Írországba költöztek. Egy vadregényes környéken, a Killarney Nemzeti Park központjának számító településen nőtt fel, szülei éttermet üzemeltettek a városközpontban. Érdekes módon nem a brit tévécsatornák műsorait nézték kicsiként a nővérével, helyette amerikai sorozatok szóltak a nappaliban. Így vált a kedvencévé például Tom Selleck Magnumja és a Knight Rider is, édesanyjának köszönhetően pedig leginkább a hetvenes évek amerikai filmjei hatottak művészetére a legjobban – Serpico, A keresztapa, Kánikulai délután. A színészkedés aztán kamaszként jött, gyerekszínpad tagja volt, bábszínészkedett és improvizációs darabokban vett részt. Mielőtt legelőször megjelent volna a tévéképernyőn, csaposként dolgozott és kétkezi munkát is végzett, majd jött 2001-ben Az elit alakulat című háborús minisorozat egyik mellékszerepe.
A mozivásznakra spártai katonaként került fel a 300-ban, viszont igazán ismertté az Éhség tette Nagy-Britanniában, melyhez rengeteget fogyott, napi hatszáz kalóriánál többet nem is ehetett. “Nem gondoltam, hogy ennyi reklám szól az ételekről” – mesélte egy interjúban, amikor arról beszélt, hogy a napfényes Venice Beachen töltötte idejét a szerepre való készüléskor. Alakításáért BIFA-ban (Brit Független Filmdíjban) részesült.
Noha ekkor már a briteknél igencsak népszerű volt, Amerikában következő évben megjelent Becstelen brigantyk Archie Hicox hadnagyaként lett ismert, Tarantino második világháborús mozijában egy kézmozdulat buktatta le álcáját és egy pincekocsmában érte a szomorú (és a rendezőt ismerve nem meglepő módon) véres vég.
A 2010-es években aztán igencsak felpörgött a karrierje, felfigyelt rá a szakma, és gyors egymásutánban jelentek meg soron következő filmjei. Sok színésztársához hasonlóan ő sem maradt sokáig távol a filmes franchiseoktól, az X-Men: Az elsőkben ráosztották Magneto (Erik Lehnsherr) szerepét, ahol az eredetileg Ian McKellen által játszott karakter fiatalkori énjét alakította. Ugyan már az ezredforduló óta ismerte a fiatal X Professzort alakító James McAvoyt, a mutánsfilmek forgatása során lettek igazán jó barátok. Magneto szerepét egyébként összesen négyszer öltötte magára, legutóbb a sokat csúsztatott Sötét főnixben. Hugh Jackman (Wolverine), aki szintén több ízben játszott együtt vele, elmesélte, hogy mennyire nehezen lehetett kicsalogatni őt a lakókocsijából a felvételek alatt, annyira koncentrált a felkészülésre. Viszont volt egy konkrét dal, ami megtette hatását, ez volt a Blurred Lines – a trió elő is adott rá egy rögtönzött koreográfiát a The Graham Northon Showban.
David Cronenberg Veszélyes vágyában a pszichiáter Carl Jungot játszotta, de főszerepet kapott többek között a Prometheus című sci-fi horrorban, az Alien: Covenant-ben, A jogászban, a Macbethben, az Apple alapítójának életrajzi filmjében (Steve Jobs), és a népszerű videójátékadaptációban, az Assasin’s Creedben is. Utóbbiban egyszerre két karaktert játszott, sőt, produceri feladatokat is vállalt, a filmet pedig Spanyolországban forgatták, olyan díszletek között, ahol rengeteg spagettiwestern is forgott annak idején, így igazi jutalomjáték volt a számára.
A 12 év rabszolgaságban Edwin Eppsként láthattuk: az USA déli részén ültetvényt birtokló férfi beleszeret a Lupita Nyong’o által alakított rabszolgalányba, akit aztán megerőszakol. Fassbender játéka Oscar-jelölést ért, hiszen nem egy egysíkú gonosz karaktert láthattunk, hanem egy érzéseivel vívódó férfit, aki nem olyan értelmes, hogy ezeket helyén tudja kezelni. Így aztán megpróbálja elpusztítani vágyainak tárgyát, hátha megoldja ezzel helyzetét, hiszen közben tudja, az akkori társadalmi viszonyok és vélekedések szerint elfogadhatatlan, hogy egy fekete nőt szeressen.
„A rasszizmus akkoriban nem is létezett, az emberek nem értették volna a fogalmat, mert egyszerűen csak ez volt a norma. Itt ülünk, visszanézünk a történelemre, kijelentjük, hogy ez totális rasszizmus volt, pedig nem: csak a megszokott élet.”
– nyilatkozta a filmmel kapcsolatban.
Jo Nesbø norvég író Hóember című krimijét 2017-ben vitték vászonra, ebben ő játszotta Harry Hole nyomozót, de a film sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és mérsékelt sikert aratott a mozipénztáraknál. Egy ideig szünetet tartott, idén azonban több produkciót is sorol adatlapján az IMDB, amit érdemes várni: Next Goal Wins, Kung Fury 2, The Killer.
Magánélete
Elsőre azt gondolnánk, hogy hírességként ismerkedni megy, mint a karikacsapás – pedig sokszor épp az ellenkezője igaz. Arról, hogy hogyan hatott magánéletére a hírnév, Fassbender így mesélt: “Sokkal sikeresebb leszel abban, hogy hogyan beszélgess a nőkkel, hiszen sokuk szemében érdekesebbé válsz. Biztos vagyok benne, hogy mondjuk három évvel ezelőtt még az adott lány faképnél hagyott volna két mondat után. Emlékszem, hogy ültem egy lánnyal egy asztalnál, beszéltem, majd elhagyta a számat, hogy “Jó ég, most nagyon unalmas vagyok”, mire ő: “Dehogy, szerintem ez nagyon érdekes!” Én pedig azt feleltem: “Tudod mit? Öt éve még nem ezt mondtad volna”.”
A 2013-as Torontói Filmfesztivál táncparkettjén találkozott először Alicia Vikanderrel, majd egy évvel később közös projekt kapcsán keresztezték egymás útjait ismét. A Fény az óceán felettben egy első világháborús veteránt alakított, aki Ausztrália partjai mentén él feleségével egy világítótorony felügyelőjeként és hihetetlen módon vágynak egy saját gyerekre. A könnyfakasztóan romantikus mozi forgatása során az életben is egymásba szerettek, ám kapcsolatukat sokáig óvták a kíváncsi szemektől. Talán egy fokkal könnyebb dolguk volt, hogy Európához köti őket a legtöbb munka és persze a család is, mintha Hollywoodban éltek volna, és mivel korábban már mindketten randiztak színészkollégával, nem volt kérdés, hogy nem verik nagy dobra szerelmüket. Hiszen akkor még nem tudhatták, hogy csak egy futó kaland lesz, vagy valami több.
2016-ban végül a nyilvánosság elé álltak kapcsolatukkal, amikor együtt jelentek meg a Golden Globe-díjátadón, mely mindkettejük számára fontos esemény volt: Fassbendert a Steve Jobs, Alicia Vikandert az Ex Machina és A dán lány miatt jelölték díjakra. A következő évben összeházasodtak, tavaly ősszel pedig megérkezett a hír, hogy 2021 folyamán szülők lettek.
Egyáltalán nem tipikus celeb, két lábbal áll a földön, erről tanúskodik az alábbi megszólalása is: „Úgy bánj másokkal, ahogy veled szeretnéd, hogy bánjanak, tiszteld a többi embert. Légy őszinte, ne bonyolítsd túl a dolgokat és ne vedd túl komolyan saját magad.„
