Február elseje a Tisza Élővilágának Emléknapja. Ennek apropóján öt olyan érdekességet mutatunk, amit nem biztos, hogy tudtál Magyarország második legnagyobb folyójáról.
2000. január 31-én volt a tiszai cianidszennyezés, ami a csernobili atomrobbanás óta a legnagyobb környezeti katasztrófa volt Kelet-Európában. 2000. január 30-án egy nagybányai bányavállalatból több százezer köbméter cianid tartalmú szennyvíz került a Lápos folyóba, innen a Szamosba, majd végül a Tiszába. A halálos anyag rendkívüli pusztítást végzett a folyók élővilágában. 2000 júniusa óta február elsején emlékezünk meg a tragikus eseményről, s emlékezünk meg azokról az élőlényekről, melyek a mérgezés áldozatául estek.
Az alábbiakban öt olyan érdekességet tudhattok meg a Tiszáról, amely talán újdonsággal szolgálhat.
A Tisza
A folyó neve még a Krisztus előtti időkből származik. Becslések szerint a hatodik század környékén a mai Szeged területén különböző népcsoportok éltek. Ők az ismeretlen víznek nem adtak külön nevet, csupán ,,tijah”-ként hivatkoztak rá (ejtsd: tidzah), ami folyót jelentett, az idők során ez módosult a mai ismert formájára.
,,Nyári napnak alkonyúlatánál…”
Arra bizonyára sokunk emlékszik az iskolából, hogy Gróf Széchenyi István nevéhez fűződik a Tisza szabályozása, ám hogy a szabályozás mit is jelent, korántsem ennyire emlékezetes. A folyó eredetileg 1419 kilométer hosszan szelte át az országot. Útja nem volt egyenes, rengeteg kanyar és mellékág jellemezte, így a kiöntési időszakban, tavasztól nyárig sok-sok területet lepett el vízzel. A gróf utasításai szerint 1846 augusztusának végén kezdték meg a szabályozási munkálatokat, melyet a Pó folyót is szabályozó mérnök, Pietro Paleocapa vezetett. A sokáig tartó munka befejeztével ismert vizünk hossza 962 kilométerre csökkent, melynek köszönhetően több új meder és holtág született. Ez a folyási idején is meglátszik: míg régebben két hónap alatt ért a folyó a Szamostól Szegedig, ma már legfeljebb két hét alatt megteszi ezt az utat.
,,Megállék a kanyargó Tiszánál”
Itt található a Tisza-tó is, ami 1988-ig Kiskörei víztározó néven volt ismert. Ennek oka az, hogy a mesterséges tavat azzal a céllal hozták létre, hogy egyenletes vízhozamot biztosítson a Kiskörei Vízerőműnek. Ma már az egyik legnépszerűbb turistacélpont az országban, hiszen 1975-ös létrehozása óta saját ökológiája alakult ki, így rendkívül népszerű a fürdőzők körében. Itt található a Tisza-tavi madárrezervátum is, mely szigorúan védett, és csak csónakkal lehet megközelíteni. A rezervátum karbantartói nagyon nagy figyelmet szentelnek az itt élő madaraknak, így a költési időszakban a terület nem látogatható. Olyan szárnyasoknak ad otthont a Tisza-tó, mint a szürke gém, a kis kócsag, a bakcsó, a kanalasgém vagy a kerecsensólyom.
,,Ott, hol a kis Túr siet beléje”
Nemcsak az itt található tó alkalmas fürdésre, hanem maga a folyó is! Több strandolásra kialakított partszakasz van, így a Körös-torok, amit az ,,alföldi tengerként” is szoktak emlegetni. Ha a folyó vízállása alacsony, a homokos part már-már tengerpartra emlékeztet. Olcsvaapáti területén is kialakított partszakasz várja a fürdeni vágyókat. A falutól csupán egy kilométerre fekszik az üdülőövezet, ahol a stand is található, ehhez azonban át kell kelnünk a Túr folyón, de megéri, hiszen fürdés mellett horgászásra és vízi sportokra is kiválóan alkalmas a víz ezen területe. A tőserdei szabadstand is rendelkezésünkre áll, ami a Holt-Tisza hídjánál terül el. Itt nem csak strandolhatunk, hanem egy Makovecz Imre tervezte kilátóból is csodálhatjuk a lenyűgöző tájat, valamint csónaktúrán is részt vehetünk.
,,Mint a gyermek anyja kebelére”
Nem felejthetjük ki a felsorolásból a kérészeket sem, azaz más néven a tiszavirágokat. Ugyan rendkívül sok egyede volt Európa-szerte, a huszadik század elején teljesen eltűnt Nyugat-Európából, így mára ez a folyó az egyetlen hely, ahol tömegével lehet megfigyelni őket. E rovarok különlegessége, hogy ugyan lárvaéletük hosszú, hisz közel három évig tart, kibújásuk után csupán pár órát, vagy legfeljebb egy napot töltenek e világon. Ebben a pár órában járják el azt a násztáncot, amitől „kivirágzik” a Tisza.
