Egyértelműen az önsegítés virágkorát éljük, melynek első és legfontosabb motorja a pozitív pszichológia – vagyis annak a tudománya, hogy megtalálja a boldogságot az emberek számára. Ezzel együtt azonban a szorongással, depresszióval küzdők aránya is korábban soha nem látott mértékben növekszik. Tehát boldogtalanságra vagyunk ítélve, hiába a pszichológia fejlődése?
Hogy mi határozza meg a boldogságot, arról 2005-ben született egy felettébb érdekes tanulmány, melyet a rangos General Psychology szaklap közölt: eszerint ötven százalékban a gének, tíz százalékát az életkörülmények, negyven százalékát pedig az adja, hogy alapvetően pozitív beállítottságú-e az egyén, avagy sem.
A boldogság tudománya, avagy a boldogságtorta
Ez voltaképp a boldogság kördiagramja (más néven boldogságtorta, angolul happines pie), ami ugyancsak középpontba állítja a pozitív pszichológiát, miközben burkoltan azt sugallja, hogy boldogtalanságunk okáért kizárólag magunkat hibáztathatjuk. Ezt kördiagramot széles körben kritizálták, mert olyan, a genetikával kapcsolatos feltételezéseken alapult, amelyek mostanra hiteltelenné váltak. Viselkedésgenetikai kutatók évtizedeken át végeztek vizsgálatokat ikrekkel, és megállapították, hogy boldogságuk eltérésének negyven-ötven százaléka a genetikával magyarázható, és ezért tüntették fel éppen ezt a százalékos arányt a boldogságtortában.
A viselkedésgenetikusok egyfajta statisztikai technikát alkalmaztak a genetikai és környezeti tényezők becslésére az egyén rokoni kapcsolatai alapján, ezért tanulmányaik elvégzéséhez ikreket kértek fel. Csakhogy az így kapott számok azt feltételezték, hogy az egypetéjű és kétpetéjű ikrek ugyanazokat a dolgokat élik meg, csak mert együtt nőnek fel – ez a feltevés pedig nem igazán állja meg a helyét. A 2005-ös tanulmánnyal kapcsolatos kritikákra válaszul ugyanezek a szerzők 2019-ben készítettek egy újabb kutatást, amelyben megalkottak egy árnyaltabb megközelítést a gének boldogságra gyakorolt hatására, valamint felismerték a genetikánk és a környezetünk közötti kölcsönhatásokat.
A boldogság összetevői
Természet és nevelés: ez a két fogalom nem teljesen független egymástól. Éppen ellenkezőleg, a molekuláris genetika, vagyis a gének molekuláris szintű szerkezetének és működésének vizsgálata azt mutatja, hogy a gének folyamatos kölcsönhatásban állnak egymással. A gének befolyásolják azt a viselkedést, amely hozzásegíti az embereket a környezetük kiválasztásához, így például a szülőktől a gyerekekre öröklődő extrovertáltság segít a kicsiknek kialakítani saját baráti kapcsolataikat.
Hasonlóképpen, a környezet megváltoztatja a génexpressziót, például ha egy várandós kismama huzamosabb ideig éhezik, a baba génjei ennek megfelelően megváltoznak, a folyamat következtében pedig csökken a növekedési hormonok szintje. Ennek eredményeként a csecsemők a szokásosnál kisebb méretben születnek, és olyan betegségekben szenvedhetnek, mint a szív- és érrendszeri betegségek.
A természet és a nevelés kölcsönösen függenek egymástól, és folyamatosan hatnak egymásra. Ez az oka annak, hogy két azonos környezetben nevelkedett ember teljesen eltérően reagálhat ugyanarra a helyzetre. Mindez azt jelenti, hogy a viselkedésgenetika egyenrangú környezetre vonatkozó feltételezése többé már nem tekinthető érvényesnek. Az pedig, hogy az emberek boldogabbá válhatnak-e vagy sem, a „környezeti érzékenységüktől” – a változásra való képességüktől függ.
Vannak, akik érzékenyebben reagálnak környezetükre, ezért jelentősen megváltoztathatják gondolataikat, érzéseiket és viselkedésüket a negatív és pozitív események hatására. Így amikor például egy pozitív pszichológiáról szóló könyvet olvasunk, akkor ez hatással lehet gondolkodásunkra, és emiatt lényegesen több változást tapasztalhatunk meg másokhoz képest. Ettől függetlenül nincs olyan, úgymond pozitív pszichológiai beavatkozás, amely minden ember számára működne, elvégre olyan egyediek vagyunk, akár a DNS-ünk, és mint ilyenek, eltérő a jóléti képességünk és annak ingadozásai az élet során.
Ez tehát a végzetünk, hogy boldogtalanná váljunk?
Vannak, akik egy kicsit keményebben küzdenek jólétük megteremtéséért, ami egyúttal azt is jelentheti, hogy hosszabb időre boldogtalanok maradnak. Szélsőséges esetekben pedig előfordulhat, hogy soha nem tapasztalják meg a valódi boldogságot. Mások azonban (akiknek jellemzően nagyobb a genetikai plaszticitásuk, vagyis érzékenyebbek a környezetükre, és ezáltal nagyobb a változásra való képességük), javíthatják jólétüket, és talán még tovább is élhetnek, ha egészséges életmódot folytatnak, és úgy döntenek, hogy olyan környezetben élnek és dolgoznak, amely fokozza boldogságukat, valamint a növekedési képességüket.
Ennek ellenére nem a genetika határozza meg, hogy kik vagyunk, még akkor sem, ha jelentős szerepet játszik jóllétünkben. Az is számít, hogy milyen döntéseket hozunk azzal kapcsolatban, hogy hol, kivel és hogyan éljük az életünket, hiszen ezek hatással vannak mind a mi, mind a következő generációk boldogságára.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix