Egy varázslatos hangulatú, Oscar-díjas, időutazós-romantikus vígjáték, nem csak Woody Allen rajongóknak.
Woody Allent lehet nagyon szeretni és nagyon nem szeretni. Bevallom, én nem igazán kedvelem – olyannyira nem, hogy ha tudtam volna, hogy az Éjfélkor Párizsban az ő nevéhez fűződik (ő írta és rendezte), akkor annak idején be se ültem volna a moziba, hogy megnézzem. De megnéztem, és teljesen elvarázsolt. Noha semmi köze az ünnepekhez, mégis ez lett a mi családi karácsonyi filmünk, ami minden évben újra és újra elröpít az 1920-as évek Párizsába, megidézve a francia főváros pezsgő hangulatú művészvilágát.
A történetben Gil (Owen Wilson) és Inez (Rachel McAdams) jegyesek, akik Párizsba látogatnak, ám időközben kiderül, hogy nem egymáshoz valók: Gil komoly író szeretne lenne és Párizsban élni, míg Ineznél ez szóba sem jöhet. Az események akkor pörögnek fel, amikor Gil egyik éjszakai sétája során – pontban éjfélkor – megáll mellette egy régi autó, amelybe beszállva (tudtán kívül) visszautazik az általa imádott 1920-as évek Párizsába, ahol neves festőkkel és írókkal találkozik. Ez több egymás utáni éjszakán is megtörténik, így Gil kettős életet kezd élni.
Ettől kezdve a történet is két szálon fut: egyrészt nappal, a jelenben, amelyben Gil és Inez állandóan veszekszenek, másrészt éjszaka, az 1920-as években, amikor Gil a párizsi művészvilág életének minden percét élvezi. Kinyílik előtte Gertrude Stein szalonja, ahol Fitzgeraldék unatkoznak miközben Cole Porter zongorázik, és ahol állandó vendég Ernest Hemingway, Pablo Picasso és Salvador Dalí (Adrien Brody). Itt ismerkedik meg egy lánnyal Adrianával, akivel aztán néhány évtizeddel még visszább utaznak az időben…
A film alapötlete zseniális, nem véletlen, hogy 2012-ben Woody Allen a legjobb eredeti forgatókönyv Oscar-díját is elnyerte egy Golden Globe-díj mellett. A kor hangulatának megidézése és a művészlegendák enyhe iróniával való ábrázolása csillagos ötös, végig az az érzésünk, mintha mi is részesei lennénk a történetnek. Minél többször látja az ember, annál több részletet és „finomságot” fedez fel a filmben: művészetkedvelőknek kiváló nosztalgiavonat egy hosszú téli estén.