A Lelki Egészség Világnapján, október 10-én került bemutatásra Z. Kiss Adrienn legújabb mesekönyve, Az elvarázsolt szemüveg, amely nemcsak a gyerekekhez, hanem a szülőkhöz és pedagógusokhoz is szól.
Az elvarázsolt szemüveg egy iskolai közösség történetén keresztül világít rá a bántalmazás problémájára, amely sajnos a magyar gyerekek kétharmadát érinti tanulmányaik során. Z. Kiss Adrienn mesekönyve végén gyakorlati tanácsok és hasznos weboldalak segítik a felnőtteket, hogy aktívan részt vehessenek a bullying elleni küzdelemben, és felismerjék, hogy a zaklatás soha nem csupán két gyermek ügye, hanem az egész közösség felelőssége.
Az elvarázsolt szemüveg című könyvedben a bullying jelenségét egy osztály történetén keresztül mutatod be. Miért döntöttél úgy, hogy nem a bántalmazó vagy az áldozat, hanem a csendes szemlélők nézőpontjából közelíted meg a témát? Hogyan látod az ő szerepüket a konfliktusok megoldásában?
Nem szerettem volna egy nagyon nyomasztó mesét írni, ahol csupa-csupa rossz dolog történik a főszereplővel. Úgy gondolom, hogy enélkül is lehet olyan történetet írni, ami szemlélteti az iskolai bántalmazást, és alkalmas arra, hogy beszélgetést kezdeményezzünk a témáról. A kulcs pedig sokszor a szemtanúk kezében van, így adta magát, hogy a főszereplő egy szemlélődő fiú legyen. Rendszerint ők vannak többségben, nekik a legkönnyebb megmutatni, hogy miként lehet a bullying ellen fellépni az iskolában.
A statisztikák szerint a gyerekek kétharmada él át bántalmazást az iskolai évei alatt. Mi az, ami leginkább megdöbbentett, amikor először szembesültél ezekkel a számokkal, és hogyan befolyásolták ezek a tények a könyved megírását?
Miközben azt tapasztalom, hogy szülők és pedagógusok is egyre tudatosabbak a szemléletformálásban, elképesztő szembesülni azzal, hogy az iskolai bántalmazás ennyire sűrűn fordul elő az iskolában. Annyi nehéz dolog van a világban, jó lenne, ha az iskola egy barátságos, biztonságos közeg lenne minden gyereknek. Ez motivált a mese megírása során.
Szülőként és pedagógusként is érintett vagy a bullying témájában. Hogyan látod a különbséget abban, ahogy a szülők és a pedagógusok közelítik meg ezt a problémát? Mi az, amit másként kellene csinálniuk? Meg tudnál fogalmazni számukra egy-két hasznos tanácsot?
Talán a legfontosabb tanácsom a szülőknek az lenne, hogy amikor gyermekükkel az iskoláról beszélgetnek, ne csak azokról a dolgokról kérdezzék, ami őket érdekli: Volt-e dolgozat? Mi volt az ebéd? Kész-e a házi? Mikor lesz dolgozat? stb., hanem próbáljanak olyan kérdéseket is megfogalmazni, ami a gyermeküket érdeli, amiről szívesen beszélget. Így juthatunk el olyan valós beszélgetésekhez, amiből akár a bullying, akár más fontos dolog kiderülhetnek. És ha baj van, akkor azonnal be kell vonni a pedagógust, nem szabad arra várni, hogy az ügy magától megoldódjon.
Az elvarázsolt szemüveg végén Karácsonyi Eszter iskolapszichológussal gyakorlati tanácsokat is adtok a felnőtteknek. Milyen visszajelzéseket kaptál eddig az útmutatóról, és hogyan látod, milyen eszközök hiányoznak a pedagógusok eszköztárából a bullying kezelésében?
Egyelőre csak pedagógusoktól kaptam visszajelzéseket, és szerencsére hasznosnak találták a könyvben található anyagokat. Én azt gondolom a legfontosabbnak, hogy prevenciós jelleggel is foglalkozzunk a bullyinggal, ne csak akkor, amikor már baj van. De ez egy nagyon nehéz helyzet, hiszen nagyon sokféle gyerek jár egy-egy osztályba, nagyon sok feladata van a pedagógusoknak, nem könnyű, ugyanakkor nem lehetetlen a témával a baj megjelenése előtt foglalkozni.
A bullying gyakran már kisgyermekkorban megjelenik a közösségekben. Milyen jelei vannak annak, hogy egy közösségben már kialakult bántalmazás, és hogyan lehet ezt a leghatékonyabban kezelni a gyakorlatban?
Nem hiszem hogy létezik egy recept, amit bármilyen közösségben be lehet vetni 100%-os sikerrátával, de az vitathatatlan, hogy abban az esetben tudunk hatékonyan fellépni, ha valós kommunikáció van a gyerekek, a szüleik és a pedagógusok között. Nem tudunk minden szünetben, minden játékban, vagy akár az online térben mindenhol jelen lenni, és egyből észrevenni, ha baj van, de ha bizalmon alapuló kapcsolat van a felnőtt és a gyerekek között, akkor azt is el tudják mondani neki, amit mi nem vesz észre.
A könyved egyik fontos célja, hogy párbeszédet indítson a gyerekek, szülők és pedagógusok között. Mit gondolsz, miért olyan nehéz ezt a beszélgetést elindítani, és milyen visszajelzéseket kaptál a könyveddel kapcsolatos iskolai vagy otthoni beszélgetésekről?
Képzeljünk el egy osztályfőnöki órát, ahol arról kell beszámolni, hogy ért-e bántás valakit a héten! Sokan azért nem mernek megszólalni, mert azt árulkodásnak gondolják, és félnek a kortársak bosszújától is. Ha egy mese kapcsán kezdünk beszélgetni, akkor nem magunkról, hanem a történet szereplőiről kell érzéseket, véleményeket megfogalmazni, ami sokkal egyszerűbb. Utána talán négyszemközt könnyebb elmondani a pedagógusnak is, bármi történt az osztályban.
Az osztálytermi légkör megváltoztatása kulcsfontosságú a bullying megszüntetéséhez. Milyen stratégiákat tartasz a leghatékonyabbnak egy pozitív, támogató osztályközösség kialakításában, ahol a bullying esélye minimális?
Szuper dolog, és sok tanteremben már olvasható, olyan gyerekek és felnőttek által közösen megfogalmazódott szabályrendszer, ami azt hangsúlyozza, hogy mi az elfogadott viselkedés az osztályban. Én ezt nagyon hasznosnak tartom, pláne, ha nem csak dekorációként funkcionál. Szerintem az is fontos, hogy rendszeresen legyenek közösségépítő beszélgetések, és tudják a gyerekek, hogy kihez fordulhatnak, ha bajba kerülnek. Lássák meg a saját és a társaik értékeit is, amihez szintén elengedhetetlen a játékos közösségépítés.
Az elvarázsolt szemüveg történetének központi eleme az elvarázsolt szemüveg. Miért választottad ezt a szimbólumot, és hogyan segíti a gyerekeket abban, hogy más perspektívából lássák a konfliktusokat és a közösségük dinamikáját?
A szemüveg azért lett a központi eleme a mesének, mert a kisebbik fiam szemüveges lett 3. osztályos korára. Szinte azonnal eldöntöttem, hogy írok neki egy mesét, ahol a szemüvegesség nem hátrányt, hanem valami szuperképességet, jó dolgot hoz az életébe. Akkor még nem tudtam, hogy mit lásson máshogy/ különlegesen, de nagyon hamar összeállt a fejemben, hogy az iskolai bántalmazás esetében jó lenne, ha néha látnák a gyerekek egymás gondolatait, érzéseit. Talán kevesebb lenne a konfliktus, ha a szavaik súlyát, következményét (ha csak átmenetileg is), de látnák. Most, hogy a mesét befejeztem, őszintén gondolom, hogy néha mindannyiunknak a hasznára válna egy ilyen elvarázsolt szemüveg.
Pedagógusként és szerzőként is hiszel a mesék erejében. A meseformátum hogyan segíthet hatékonyabban felhívni a figyelmet egy olyan komoly témára, mint a bullying, különösen a kisiskolások körében?
Mesét olvasni, és hallgatni is szuper dolog. Nem csak a kicsi gyerekek szeretnek mesét hallgatni, a kiskamaszok is élvezik, és olyan légkört teremt, amit szerintem semmi más. Egyszerűen egy mese szereplőjével kapcsolatban könnyebb megnyílni. A mese valódi ereje abban van, hogy amikor becsukjuk a könyvet a történet végén, még további gondolatokat, érzéseket vált ki. Így akár komolyabb témákat is meg tudunk beszélni életkornak megfelelően.
Az elvarázsolt szemüveg QR-kódos linkgyűjteményt is elhelyeztetek. Hogyan válogattátok ki ezeket a forrásokat, és mit remélsz, milyen módon tudják a pedagógusok és szülők ezeket felhasználni a mindennapokban a bullying prevenciójához?
Nagyon sok időt szenteltem a mese megírása után arra, hogy minél több hasznos információt találjak az érdeklődőknek. Van olyan link, amit beolvasva egy segítő applikációhoz jutunk el, van olyan, amelyik egy rövid videóhoz navigál el. Csak olyan QR kód került be a könyvbe, ami tényleg segítséget nyújthat szülőknek és pedagógusoknak, és erre nagyon büszke vagyok.