Ritka, amikor egy nagynevű színész bepillantást enged a gondolataiba – már azon kívül, amit a színpadon láthatunk belőlük. Alföldi Róbert azonban ezúttal kivételt tett: újra egy asztalhoz ült Csáki Judit színikritikussal, hogy felfedje szakmai és személyes útjának magasságait és mélységeit. Az meg már csak ráadás, hogy emlékein keresztül kibontakozik az elmúlt negyven év kulturális életének hol csillogó, hol leporolni való lenyomata.
„Te, Robi! Van ez a megkülönböztetés, hogy valaki celeb vagy valaki sztár. Te melyik vagy?” – kérdezi mély baritonján Csáki Judit interjúalanyától, Alföldi Róberttől. „Hát szerinted?” – teszi fel a költői kérdést a színész, mire morajlás és hangos nevetés hangzik a közönség soraiból. Velünk kacag a Nemzeti Színház egykori igazgatója is, aki egyetlen, jól sikerült poénnal megtöri a Rajtam nem múlt c. interjúkötet bemutatójának légkörét. Úgy, ahogy arra valószínűleg csak ő képes.
Már csak emiatt sem fér kétség hozzá, hogy Alföldi karizmája legalább annyira tartós, mint a szerepe a hazai kulturális életben. Tudja ezt ő maga, és a kötetet jegyző Csáki Judit is, akinek csaknem három évbe telt rávennie Alföldit egy újabb „beszélgetős könyvre”. (Csáki jegyzi a 2013-as Alföldi színháza – Öt nemzeti év, és a 2015-ös Magánügy című Alföldi-köteteket is.)
A (főképp) színkritikusként ismert Csáki viszont már az elején óva inti az olvasót: a Rajtam nem múlt korántsem egy, a bulvár újságok címlapjára kívánkozó történet. Az újságíró ugyanis ezúttal arra vállalkozik, hogy valamiféle körképet nyújtson arról,
hogyan is működik a kulturális élet hazánkban.
Teszi ezt azzal az emberrel, aki (valószínűleg) korunk egyik legmeghatározóbb figurája ebben az érában, így az ő élete és pályaíve „csak” egyfajta kapaszkodóként szolgál ahhoz, hogy a nagy egészből megsejtsünk valamit. Alföldi történetein keresztül pedig jócskán megsejthető a lényeg.
Rajtam nem múlt
Újságíróként pontosan tudja az ember, mekkora munka van abban, hogy megteremtsük az interjúalany számára azt a biztonságos közeget, amelyben szívesen megnyílik. Csáki zseniálisan „kezeli” Alföldit: nem misztifikálja túl az interjúalanya szerepét, de nem is lövi alul. Beszélgetésük kötetlen mivoltának köszönhetően az olvasó könnyen érzékelheti úgy, mintha egy szobában ülne ezzel a két értelmiségivel, és pisszenni sem mer, nehogy megzavarja a diskurzusukat.
Apropó, értelmiség: a színész dunapatai származását tekintve megkapó az életútjából kibontakozó sikertörténet, az meg különösen, ahogy Alföldi megemlékezik róla. „Amikor anyádnak azt mondod a disznóól mellől, hogy márpedig te híres színész leszel, az különös egy állapot” – vallja a könyvbemutatón, de erről árulkodnak a könyv következő sorai is: „Nem tudom, (gyerekkoromban) mit döntöttem el. Egy gyereknek nem jelent semmit ez a szó, hogy értelmiségi. De azt már akkor is akartam – hiszen hosszan beszéltem neked a fontos pedagógusokról –, hogy
minél több mindent ismerjek meg a világból, minél intelligensebb legyek,
noha ezt a szót biztosan nem ismertem akkor.”
Alföldi ezzel a felkiáltással, no meg a vidékiek ismerős önérzetével indult el meghódítani Budapestet. Kár lenne azonban azt gondolni, hogy „arany emberről” van szó, akinek minden sikerült: Csáki jó adag humorral felszerelkezve kérdez rá például arra, miért nincs a mai napig jogosítványa, s miért taxival járja Budapest utcáit. (Ugyan megvan a KRESZ vizsgája és a műszakija is, az autóvezető-oktatóval annyira nem jöttek ki, hogy egy, az Astoriánál történt satufékezést követően Alföldi káromkodások közepette Istenhozzádot mondott az oktatónak, egyúttal a vezetésnek is.)
Az esetet és színésztanulmányait felidézve Alföldi az Átrium színpadán hosszan elmélázik arról, milyen volt negyven évvel ezelőtt falusiként „felkerülni” Budapestre, s hogy általánosságban mennyire határozta és határozza meg ma a származás azt, ki-hova jut az életben. „A társadalmi mobilitás negyven évvel ezelőtt – valahogy – létezett. Nem volt ennyire definiált, hogy ahova születtél, az teljes mértékben meghatározza a lehetőségeidet, az életedet és a jövődet. Annyira, hogy álmodni se mersz, vagy eszedbe sem jut, hogy te máshol és máshogy szeretnél élni. Nem azt mondom, hogy mindenkinek sikerült és nem azt mondom, hogy ez nagyon könnyedén ment, főleg első generációs értelmiségiként… Ma azt látom, hogy ebből nagyon nehéz kimozdulni.”
Folytassa, Alföldi!
A vidék-Budapest kontraszton túl a kötetben arról is beszámol, mi mindent lesett el a mestereitől (felidézi például Kapás Dezső módszerét, aki megtanította, hogyan váltogasson a különböző állapotok között mondatról mondatra, vagy Taub János metódusát, aki szinte lekottázta a teljes szövegkönyvet, s így taníttatta meg azt a színészekkel) és kollégáitól, vagy épp arról, hogyan jár az agya színészként, majd hogy kapcsol át rendezői „funkcióba”. (Színészként kikapcsolja magában a rendezőt, de rendezőként nem kapcsolja ki magában a színészt. „Azért nem, mert egy csomó praktikus dolgot tudok mondani,” – vallja a kötetben.)
Hasonló intenzitással beszél arról, milyen volt anno a Nemzeti Színház igazgatójaként elküldeni olyan színészeket, kollégákat, akiknek nem tudott volna szerepet adni. (Ezzel kapcsolatban a mai napig vallja, hogy az volt számára a fő fókusz, hogy a színészek minél különösebb helyzetekben keveredjenek, hogy ne unják el magukat és a sokszor eljátszott karaktertípusokat. Ilyenkor nem ismert se Istent, se ember: a könyvben felidézi például azt az esetet, amikor barátjával Stohl Andrással különbözött össze egy szerep, s annak megvalósítása kapcsán.)
Nagyot változott a világ, s vele együtt a szakma is, – ha másban nem, ebben egyetértett újságíró és interjúalanya. A Rajtam nem múlt kapcsán viszont Alföldi aláhúzza: „Abban bízom, hogy azon kívül, hogy egy Alföldi Róbert nevű valaki életéről beszélnek sokan, valami kiderül, vagy összeáll az elmúlt tíz-tizenöt-húsz év kulturális működéséről ebben az országban. Ezt sokkal fontosabbnak tartom ebben a könyvben – persze nagyon hízelgő, meg minden, – hogy kvázi egy kívülről nagyon sikeres vagy nagyon sima életet élő valaki életén keresztül összeálljon az, miként működik itthon ez a kulturális felület.”
Csáki Judit Alföldi Róberttel készült interjúkötete, a Rajtam nem múlt az Open Books Kiadó gondozásában jelent meg.
Borítókép forrása: a szerző saját fotója