Ha sorozatról van szó, megszoktuk, hogy a részek között lazább vagy szorosabb összefüggés van, és felfedezhetünk bennük legalább egy cselekményszálat.
A Netflixen is megtalálható Fekete tükör (Black Mirror) különbözik minden eddigitől, ugyanis ez egy teljesen önálló részekből álló brit antológia-sorozat, melynek minden epizódja technikai fejlődéssel és az információs társadalommal kapcsolatos problémákat dolgozza fel – korántsem pozitív módon.
A részek legtöbbje egy nem túl távoli jövőben játszódik, és az 50-60 perces epizódok olyan, egymástól független valóságokat, disztópiákat festenek elénk, hogy örülünk, mire véget ér egy-egy rész. A forgatókönyvek zseniálisak, a szereplők között nem egy hollywoodi színészt találhatunk (Jon Hamm, Hayley Atwell, Domhnall Gleeson, Miley Cyrus, Bryce Dallas Howard és Daniel Kaluuya is vállalt egy-egy karaktert), a hangulat különbözik minden más eddig látott műsortól – és mindennek tetejébe azért olyan nyomasztó az egész, mert tudjuk, hogy ez bármikor megtörténhet. Mi lenne, ha a Facebookon kapott lájkjainktól függene, hogy mennyit tankolhatunk a kocsinkba? Vagy akkor, ha nem csak Messengeren, hanem a való életben is letilthatnánk azt, akivel nem akarunk többet beszélni? Pillantsunk bele a Fekete tükör valamelyik évadjába, és megtudjuk – de a jókedvünk megőrzése érdekében 2-3 résznél többet ne nézzünk naponta.