A hirtelen esőre nehéz felkészülni: sokszor annyira váratlanul ér, hogy nemcsak megfelelő ruházatunk nincsen, hanem fedett helyre sem tudunk menni előle. Az átnedvesedett ruha márpedig komoly egészségi problémákat, így hólyaghurutot is okozhat, úgyhogy érdemes felkészülni egy váratlan felhőszakadásra is!
Ki gondolta, hogy még egy tanévnyitón is befigyelhet a hólyaghurut, pedig egész nyáron vigyáztam! A strandon különösen odafigyeltem arra, hogy elkerüljenek a húgyúti és intim fertőzések. Bár sajnáltam, hogy vége a nyárnak, egyúttal örültem is, hogy átvészeltem mindenféle fertőzés nélkül, erre jött az évnyitó ünnepség, és vele együtt a hideg zuhany – a szó átvitt és szoros értelmében is!
A hólyaghurut és a nyári eső találkozása
Bár a szeptemberi évnyitón már temetjük a nyarat, jószerivel a szeptember első két hete még a nyár szellemében telik: kellemes, pólós idő, majd egyre hűvösebb esték következnek. Ilyenkor a gyerekek még jellemzően a nyári emlékektől bágyadtan bámulnak ki az iskola ablakán, és nem győzöm emlékeztetni őket Petőfi soraira, hogy ,,itt van az ősz, itt van újra”.
A tanórákat azonban az évnyitó előzi meg, ami nem sok meglepetést ígér: az igazgató beszédet mond, és egy-egy esetleges változást is ismertetünk a gyerekekkel. Mivel rendkívüli meleget jósoltak, idén úgy határoztunk, hogy nem a tornateremben tartjuk az eseményt, hanem az udvaron, mert a fák kellemes árnyékában könnyebb lesz elviselni a meleget. Az igazgató beszéde után épp az egyik kollégám állt ki ismertetni az új tudnivalókat, amikor a semmiből hatalmas zápor kapott el bennünket. A gyerekeket igyekeztünk úgy beterelni az iskola épületébe, hogy nagyjából egyben maradjanak az osztályok. Jó pár percbe telt, mire mindenki beért, és mivel pár szülő is téblábolt az iskola mögött, őket is betereltem.
Csatakosra ázott a ruhám, alul-felül folyt rólam a víz. A testnevelő kollégám adott egy törülközőt a szertárból, ami valamelyest felszívta a bőrömről és a hajamról a nedvességet, és mire visszaértem vele a tornateremhez, már folytatódott a tanévnyitó. Pár gyerekem verset is mondott, úgyhogy közel fél órás volt a műsor. Addigra szinte meg is száradtam, és az eső is elállt, mire kiértünk, úgyhogy annak boldog tudatában mentem haza, hogy ezen is túlvagyunk, és a gyerekeim jól mondták el a nyáron megtanult verseket.
Ezzel lezártnak is tekintettem az évnyitót, csakhogy másnap arra lettem figyelmes, hogy végre vége legyen az órának, és mehessek vécére. Nem értettem, mert alig ittam, és ezt alá is támasztotta, hogy mindig csak egy pár csepp jött. A harmadik óra után már gyanús lett, ráadásul a szaga sem tetszett igazán, és a hasam is fájdogált. Bár nem biológia szakos vagyok, sejteni véltem, hogy valamit összeszedtem. Az egyik lyukasórámban feltűnt, hogy a biológia szakos kolléganőmmel felváltva adjuk egymásnak a vécékulcsot. Nyilván ő is kiszúrta, hogy ugyanaz a problémánk. Röviden megjegyezte, hogy az előzmények ismeretében csakis a vizes ruha okozhatta a felfázást.
Azt javasolta, hogy kövessem a példáját. Nála az vált be, hogy a felfázás korai és enyhe tünetei esetén azonnal vesz a patikában gyógynövényes készítményt, és megiszik hozzá naponta legalább 3 liter vizet. Csak akkor fordul orvoshoz, ha a gyógynövényes kezelés ellenére 2-3 nap múlva sem enyhülnek a tünetei. Azon nyomban átszaladtam a szemközti patikába, és beszereztem a készítményt, amit szed, majd kétségbeesetten magamba erőltettem egy nagy flakon ásványvizet. Estére mérséklődtek a tüneteim, és meglepően gyorsan rendbejöttem. Szerencsém volt, hogy időben elkezdtem szedni, mert akár a veséim is kárát láthatták volna a kalandnak.
Az esetből megtanultam, hogy legyen bármilyen eseményről is szó, mindig lesz nálam esernyő, mert nem a legjobb évkezdésem volt az idei. Azért azt is jó tudni, hogy egy enyhe felfázást orvosi segítség nélkül is meg lehet úszni.
Nyitókép forrása: Getty Images