Ma van a kábítószer-ellenes világnap. Sajnos, rengeteg fajta drog létezik a világon, mindegyikről beszélni szinte lehetetlen is lenne egy cikkben, ezért nézzük bővebben a két legismertebbet a veszélyesebbek közül, a heroint és a metamfetamint.
Az első ópiumok ipari előállítását 1820-ben kezdték meg, utána pedig sorra alkották meg a különböző kábítószereket. Többségüket először gyógyászati célra használták, fájdalomcsillapításra, eddig gyógyíthatatlannak hitt betegségek megoldásának tartották őket, de némelyik a teltségérzetet növelte, így kevesebbé érezték magukat éhesnek a használói. Akadt olyan, amelyik elűzte a fáradtság és a kimerültség érzését, vagy éppen hallucinációt okozott. Később felismerték a függőséget okozó mellékhatásukat, ezért tiltott szerekként kezelték őket. A kábítószereket több csoportra oszthatjuk. Az ópiátokra, ide tartozik a heroin, a stimulánsokra, mint a metamfatemin, a hallucinogénekre, valamint az altató- és nyugtatószerekre.
A drogfüggőség kialakulása régóta foglalkoztatja a kutatókat. Sokféle megközelítés látott már napvilágot, az egyik ilyen a kapudrog elmélet. Kandel, a Columbia Egyetem kutatója munkatársaival 1975-ben alkotta meg, mely szerint a lágy drogok, mint a marihuána fogékonyabbá teszik a fogyasztókat a kemény drogokra, mint a heroin, vagy a metamfetamin. Ezt az elméletet azóta cáfolták, Michael M. Vanyukov és munkatársai rámutattak a kutatás hiányosságaira 2012-ben. Egyrészt arra hívták fel a figyelmet, hogy Kandelék a kutatásukban csak a kemény drogokat használók kortörténetét vették alapul, és figyelmen kívül hagyták azt az óriási halmazt, amely azokat a fogyasztókat tartalmazza, akik sosem tértek át keményebb drogokra a marihuánáról. Másrészről pedig Vanyukovék kutatása kitér Japánra, ahol a marihuána használata a fiatalok körében nem éri el az 5 százalékot, valamint az esetek meglepően magas számában, 83,2 százalékban, nem a kannabisz az elsőként használt illegális drog, ezzel pedig megdőlni látszik a kapudrog elmélet. A függőséghez vezető igazi okok a viselkedésben keresendőek Vanyukovék szerint. Ebben a megközelítésben a függőséget elsősorban testi, illetve biológiai problémaként, betegségként értelmezik, a genetika és az agykutatás eredményeire támaszkodva magyarázzák a függőség kialakulását, mindez végett a gyógyszerekben, egyéb biológiai terápiákban látják a megoldást. Ez a nézet a droghasználót alapvetően betegként értékeli, de számos egyéb nézőpont is létezik.
A pszichológiai modell, amely a személy egyéni pszichológiai jellemzőiben, a fejlődése során bekövetkezett valamilyen hiányban látja a függőség kialakulásának okát. A modell szerint tehát a kábítószer-függőség lelki betegségként vagy valamilyen lelki betegség tüneteként értelmezhető.
A következő modell a kriminalizációs, amely a kábítószer-fogyasztást bűncselekményként értelmezi. Ez a nézet tehát a szerhasználót bűnözőnek tekinti, a megoldást pedig a büntetésben, a börtönben látja.
Heroin: „Amerika elsőszámú közellensége”
Már az ősi Egyiptomban is ismerték a mákgubóból származó sűrű folyadékot, a nyers ópiumot. A heroint először 1874-ben szintetizálták, de csak 1898-ban vált igazán népszerűvé Németországban. Eredményesen kezelték vele a korszak különböző légúti betegségeit, mint a tuberkulózist, vagy a hörghurutot. Hamar rájöttek, hogy függőség ugyanúgy kialakul ennél az anyagnál is, sőt gyorsabban, mint a morfiumnál. Ezután a heroint törölték a gyógyszerek közül, és illegálissá nyilvánították a használatát.
Az illegalitás miatt viszont elterjedt az intravénás belövés. Ennek két fő oka volt, egyrészt a heroinisták rájöttek, hogy az ereikbe injekciózva a heroin azonnal hat, másrészt a feketepiacon hígították az árut, ezért az ott beszerzett anyag szippantással vagy tablettaként nem hozta el a kívánt eufória érzését. A rendszeres heroin használat megszakításakor az elvonási tünetek jelentkeznek: viszketés, görcsök, orrfolyás, könnyezés, hasmenés stb.
Az Egyesült Államokban hamar megnövekedett a letartóztatások száma. 1916-1918 között 1000 eljárást indítottak, még 1925-1926 között már a 10 ezret is meghaladta a kábítószervétségek száma. 1969-ben 224 fiatal halálát okozta heroin-túladagolás, egy kutatás eredményeként kimutatták, hogy 1970 és 1971 között a heroin használók kilencven százaléka a 11 és 25 éves kora között kezdet élni a kábítószerrel, 60 százalékuk pedig a 16–20 éves korcsoporthoz tartozott. Ezután 1971-ben Nixon elnök „Amerika elsőszámú közellenségévé” nyilvánította a heroint.
Metamfetamin, a legveszélyesebb szer
Meth, kristály, tweak vagy ice néven is gyakran emlegetett amfetaminszármazék, amelyet mára az egyik legelterjedtebb és legveszélyesebb drogként tartanak számon. Az amfetamint Európában a harmincas években hozták forgalomba, élénkítőszerként valamint a depresszió kezelésére is szolgált. Úgy gondolták, hogy a kokainhoz hasonlóan a fáradtság érzését megszüntető és a koncentrációt növelő anyag nem okoz függőséget, csupán 1971-ben vonták nemzetközi ellenőrzés alá. Leginkább fogyasztószerként használták, mivel csökkentette az étvágyat, így az első számú használói a 36 és 45 év közötti korosztály nő tagjai voltak.
Az amfetaminok, ha bekerülnek a szervezetbe, megnövelik az agy és a gerincvelő aktivitását, ezzel megemelik az éberségi szintet. Ezek a szerek a test energiaforrásaihoz nem adnak hozzá, csupán elhitetik azt, ezért a hatás elmúltával a fogyasztó rettentően fáradtnak érezheti magát.
A methőrület a hatvanas évek elején jelentkezett, illegális methlaborok jelentek meg San Franciscóban, és a drog elárasztotta a területet. Mára az Egészségügyi Világszervezet az egész világon harmincötmillióra becsüli a meth használókat, amely óriási szám, még nagyobbnak tűnik összehasonlítva a tizenötmillió kokainistával, és a hétmillió heroinistával. Az amfetaminok kis adagban tartósan növelik a munkavégző képességet, segítik a tanulást és a javítják az emlékezést, de nagyobb dózisok esetén sérülhetnek a memóriafunkciók.
A metamfetamin abban is különbözik a többi is kábítószertől, hogy egészen más a gyógyulási folyamata. A néhány hetes elvonókúrák az esetek majdnem száz százalékában kudarcot vallanak, mivel a meth olyan szinten károsítja az agyat, hogy hónapokban is beletelhet mire egy meth-függő megérti, hogy segítségre van szüksége. A kutatók szerint a kognitív képességek súlyos károsodása megakadályozza, hogy a páciensek koncentrációt, logikus gondolkodást és memóriahasználatot kívánó kezelésben vegyenek részt. Bár a metamfetamin elvonásnak nincsenek a heroinéhoz hasonló fizikai jelei, erős depresszió és szorongás követi a leállást.
Stephen Kish munkatársaival metamfetamin-túladagolásban meghaltak agyát boncolta fel. Tanulmányuk szerint a szerotonin és neurotranszmitterek enyhén csökkentek, de a dopamin szint 90-95 százalékkal is csökkent, mindebből megállapítható, hogy a metamfetamin egy idegméreg, amely sokkal súlyosabb változásokat okoz az agyban, mint a legtöbb kábítószer. Megperzselt idegvégződéseknek pedig akár két évbe is beletelhet, amíg regenerálódnak.
Forrás: Bayer I.: A kábítószer, K. L. Täschner: Kemény drogok, lágy drogok, NCBI, Beck J.: Nagy drogkönyv, JSTOR, David Sheff: Csodálatos fiú, Ujváry I.: Az amfetamin-típusú drogok kultúrtörténete, kémiája, farmakológiája és toxikológiája, Diósi Szilvia: Az addikciók ábrázolásának változása: Erkölcstelen bűnözőből a társadalom betegévé váló drogfogyasztó
Borítókép forrása: PeopleImages / iStock / Getty Images Plus / Getty Images
