A fekete nadálytő és a cickafark után idén a vadgesztenye lett az Év Gyógynövénye a Magyar Gyógyszertudományi Társaság szerint. A leánykori nevén Aesculus hippocastanum néven ismert, hazánkban is őshonos vadgesztenye közkedvelt növény a népi gyógyászatban: tinktúrát, pépet és krémet is szívesen állítanak elő belőle, nem mellesleg mára a gyógyszeriparban is fontos alapanyagnak számít.
Noha a vadgesztenye szó hallatán leginkább az általános iskola alsó tagozatában, fogpiszkálókkal összetákolt emberkék jutnak eszünkbe, a tudomány, s különösképp a gyógyszeripar mélyrehatóbban képes kiaknázni a 2023 gyógynövényének választott vadgesztenye tulajdonságait. Már csak azért is, mert nem kizárólag a magját használják fel: gyakran a kérgét és a levelét is begyűjtik.
Te vagy az, Kippkopp?
A népnyelvben gyakran bokrétafának nevezett vadgesztenye a szappanfafélék családjába tartozik, s, noha alapvetően Észak-Amerikából származik, hazánkban is megterem. Lombhullató fáról van szó, magjait ősszel vagy tavasszal szokás elvetni. Barna termése általában kora őszre érik be: ebben az időszakban érdemes gyűjteni a termését forgalmas utaktól távoli parkokban, kertekben. Fontos adalék, hogy csak a frissen lehullott termését érdemes összegyűjteni, mert a régóta földbe hullott magok nem alkalmasak a gyógyászati felhasználásra.
Noha eddig nem igazán volt természetes ellensége, az utóbbi évtizedekben elszaporodó vadgesztenyelevél-aknázómoly nagy kihívást jelent a fehér virágú növénynek: a levélben áttelelő kártevők ellen ugyanis igen nehéz védekezni.
Felhasználási módok
A vadgesztenye-mag legfőképp eszcin és szaponin hatóanyagokat tartalmaz, emellett allantoin, kumarin és flavonoidok is megtalálhatók benne. (Egy 2019-es kutatás szerint az eszcin gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal bír, míg a szaponin hemolitikus, azaz vérhígító hatású.)
Ezeknek köszönhető a gyógynövény érrendszerre gyakorolt hatása: az eszcin védő bevonatot képez a vénák belső falán, amellyel megerősíti a kötőszöveteket, s az ereket, így redukálja a visszértágulat tüneteit. A szaponinnak hála, csökkenti a keringési rendszer gyulladását, ezért nem véletlen, hogy a vadgesztenyéből készült gyógyászati készítmények főképp visszérproblémák és trombózis esetén alkalmazhatók, emellett a „nehéz-láb” szindróma, véraláfutások, zúzódások esetén is gyakran szerepel az ajánlások között, mivel segíti a felszívódást.
Egyes kutatások arra utalnak, hogy a vénákra kifejtett hatása miatt hatékony lehet az aranyér kezelésében (leveléből készített, forró fürdő formájában) is, ennek bizonyításához azonban további, mélyrehatóbb vizsgálatok szükségesek.
A népi gyógyászatban nemcsak a szív- és érrendszer barátjaként tekintenek rá: bőrproblémák, különösen pattanásos bőr esetén, kenőcsként is ajánlják, emellett hírhedt arról is, hogy kérgéből készült kivonata elnyeli az ártalmas UV-sugarakat, így a fényvédőkben is gyakran találkozhatunk vele. Szaponin-tartalmával ugyanakkor érdemes vigyázni: mielőtt nagy mennyiségben a bőrünkre kennénk a belőle készült krémet, győződjünk meg róla, hogy nem okoz allergiás reakciót a bőrünkön! (Amennyiben nem, úgy örülhetünk, hiszen a gyógynövény bizonyítottan bőrfeszesítő és tonizáló hatással bír.)
A vadgesztenye-kivonatot tartalmazó krémek, paszták és balzsamok segíthetnek az ízületi fájdalmak csökkentésében is, mivel felszívódást elősegítő hatásuknak köszönhetően támogatják az ízületek, így például a csukló, könyék, térd, stb regenerálódását. (Ennek kapcsán fontos megjegyezni, hogy a gyógynövényből készült kenőcsöket csak külsőleg érdemes alkalmazni, azok fogyasztása belsőleg nem javasolt!)
Ahogy a cikk elején említettük, nemcsak magját, hanem egyéb alkotórészeit is felhasználják gyógyászati célokra: leveléből készített teáját a népgyógyászatban köhögéscsillapítóként, bélhurut és belső vérzések gyógyítására alkalmazták, s alkalmazzák a mai napig.
Forrás: Gyszt.hu
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
