Ismeritek azt az érzést, amikor lassan már ahhoz is fáradtak vagytok, hogy pihenjetek? Kicsit így érzem most magam: rettentő kemény fél év áll mögöttem, de erőt ad, hogy hamarosan ideér a várva várt szabadságom. Amitől most többet is várok… Elmondom, miért.
A napokban odajött hozzám az egyik kolléganőm, és megkérdezte, hogy kiírtam-e már magamnak a szabadságomat. Jó is, hogy szólt, mert teljesen elfelejtkeztem erről – már nem a szabadságról, hiszen az nagyon is foglalkoztat, teljesen lefoglalja a gondolataimat. Ami nem csoda: június elején lesz az első közös nyaralásunk az új párommal. Nem mondom, kicsit hamar, mert épp csak pár hete ismerkedtünk meg. Annyira friss még ez a kapcsolat, hogy még együtt sem aludtunk.
Ez utóbbit mondjuk annyira nem bánom, mert még nem vagyok teljesen rendben. Február végén volt egy nőgyógyászati beavatkozásom, ami után az orvos felhívta a figyelmemet arra, hogy előfordulhat nálam átmeneti hüvelyszárazság. Gondoltam, egye fene, most nem probléma, hiszen nincsen senkim, a napközbeni húzódó-feszítő szárazságérzet pedig kibírható. Erre jött Gergő a kedves üzeneteivel, a csokor rózsájával, a huncut szemével, a lefegyverző stílusával, és hamarosan utazunk.
Már az első üzenetváltások környékén felmerült bennem, hogy talán mégiscsak kellene valami, ami segít helyreállítani a hüvelyhámomat, és támogatja a szövetgyógyulást a műtét után. Hiába, én sem vagyok már kamasz, így negyven fölött már nem megy olyan gyorsan a regenerálódás… Elkezdtem keresgélni, kérdezősködni, és így találtam meg a Cikatridina hüvelykúpot. Igen kedvező értékelései voltak, ráadásul a kitűnő hidratáló tulajdonságairól ismert hialuronsav mellett több növényi eredetű összetevője is van – nem tudom, ki hogy van vele, ez azért nekem eléggé számít.
A hialuronsavas-aloés-körömvirágos készítményt teafakivonat is gazdagítja, használata egyszerű és kényelmes, és hosszabb távon is alkalmazható. Áprilisban csináltam végig egy tíznapos kúrát, és azóta is rendszeresen használom. Szerintem a nyaralásig abba sem hagyom, és lehet, hogy viszek magammal belőle az útra is, biztos, ami biztos.
Szoktam kuncogni azon, hogy lassan olyan nekem egy-egy levél Cikatridina hüvelykúp, mint az adventi naptár, számolok vissza a nyaralásig – úgy várom, mint a karácsonyt! Lassan kezdek hinni benne, hogy helyre jönnek a dolgok, minden értelemben. Ezt nagy vonalakban a kolléganőmnek is elmeséltem – annyira belemelegedtem, hogy a végén rám kellett szólnia, hogy mindez szép és jó, de írjam már alá a szabipapírt…
A KOCKÁZATOKRÓL OLVASSA EL A HASZNÁLATI ÚTMUTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT!