A kellemetlen dolgok mindig találékonyságra késztették az embert a történelem folyamán. Nemcsak a rendelkezésre álló anyagokon, hanem az egészségi állapotunkon is múlhat, mit használunk odalent: aranyeres panaszoknál például jobb elkerülni a vécépapírt.
Az emberi higiénia története lenyűgözően változatos. Az ókorban kövek, mohák, levelek, kagylók és még kerámiadarabok is szolgáltak a székelés utáni tisztálkodás eszközeként, a rómaiak pedig közös használatú, ecetbe vagy sós vízbe áztatott szivacsokat használtak erre a célra. A kínaiak az időszámításunk előtti századokban már bambuszpálcikákra tekert textilmaradékokat alkalmaztak, míg a toalettpapír első írásos említése is tőlük származik az időszámításunk utáni 6. századból.
„Gyógyhatású papírként” került először forgalomba
Európában csak jóval később, a 19. században kezdték erre a kevéssé nemes célra használni a papírt, az 1700-as évek elején a korszak leggyakoribb „higiénés eszköze” a kukoricacsutka volt. A modern vécépapír elődje az 1857-ben Joseph Gayetty által kifejlesztett, „gyógyhatású papír” reklámszöveggel hirdetett egyköz volt. A perforált vécépapír csak jó negyven évvel később került a piacra, és váltotta fel az erre a célra „újrahasznosított” újságpapírt.
A mindennapi vécépapír
Mára már annyira a mindennapjaink részévé vált a papírhasználat, hogy el sem tudjuk képzelni másképp a székelés utáni tisztálkodást. Hol van már a covid első hulláma, amikor vérre menő csaták folytak az utolsó guriga vécépapírért, és mindenki átgondolhatta az ehhez fűződő viszonyát? Amíg nincs valamilyen probléma, fennakadás, addig nem szoktunk elgondolkozni egy-egy szokásunkon – ilyen gond az aranyér, amelynek nagy ellensége a vécépapír és az angol vécé egyaránt.
A kényelem áldás vagy átok?
Igen, a hosszas trónolás például kockázati tényező az aranyér szempontjából. Ma már sokkal kényelmesebb a fűtött, világos fürdőszobában „megpihenni” és végigolvasni a napi sajtót, mint a kerti „légöblítésesbe” kimenni – ott az ember tényleg csak annyi időt töltött, amennyit feltétlenül muszáj volt, és annyi papírt használt, amennyit magával vitt.
Aranyér esetén mellőzzük a papírt!
Ma már mindenféle vastagságú, illatú papírból vagy nedves törlőkendőből választhatunk, ami mindaddig jó, amíg nincs mondjuk aranyerünk és a sérült bőrfelületet nem sérti fel az érdes papír, vagy nem irritálják a törlőkendőben található vegyszerek. De akkor mégis mit tegyünk, ha aranyerünk van? Aranyeres panaszok esetén kiemelten fontos a tisztálkodás és a higiénia, de még a legpuhább papír is erősen dörzsölheti a problémás területet, és a végbélkörnyék redőiből nem lehet vele teljesen eltávolítani a székletmaradványokat. Ráadásul a széklet 25-55 százalékban baktériumokat tartalmaz, amelyet a papírral csak szétterítünk, és a kórokozók a sebbe jutva fertőzést okozhatnak.
Proktis-M tisztítóhab – az aranyér szakértőjétől
A legjobb ilyenkor vízzel tisztálkodni, de nincs mindenkinek bidéje odahaza. Aranyérproblémák esetén érdemes kerülni az erős tisztítószereket vagy a túlzott dörzsölést. A durva felületű vécépapír sérüléseket okozhat az érzékeny területen, ráadásul szétteríti a székletben található baktériumokat a seb környékén, növelve ezzel a fertőzésveszélyt. A nedves törlőkendők összetevői irritálhatják, a női, savas intimmosakodók felmarhatják a sérült bőrt. Az aranyeres panaszokra kifejlesztett Proktis-M tisztítóhab alkalmazása segíthet érintés nélkül ápolni és tisztán tartani az érintett területet. Felpermetezése miatt nem kell kézzel érinteni az érzékeny területet. Alkalmazása higiénikus, nincs dörzsölés, nincs fájdalom. Speciális összetevői ápolják a bőrfelszínt; fellazítják, feloldják a visszamaradó székletmorzsákat, és megtisztítják a végbélnyílás környékét. Bármely aranyér ellenes készítménnyel együtt alkalmazva, segíti annak a hatását.
A borítókép forrása: Pexels
(Hirdetés)