Hollywoodi dívához képest meglepően nyíltan nyilatkozik az életéről: nőkről, férfiakról, politikáról, tulajdonképpen mindenről, ami benne és körülötte zajlik. Van is mit mesélnie a ma 85. életévét betöltő Jane Fondának, akit mára nemcsak filmbeli szerepei, hanem aktivizmusa és szókimondó, őszinte szavai miatt egyaránt elismeréssel figyel saját korosztálya s a nála jóval fiatalabbak is. De vajon mi a titka annak a nőnek, aki VIII. Henrik harmadik felesége után kapta a nevét, s életét csaknem olyan fájdalmas események keretezték, mint híres őséét, Jane Seymourét?
Filmcsillag, aerobic-idol, aktivista. Háromszorosan elvált nő, édesanya, gyógyult bulimiás. Ehhez hasonló jellemzőkkel folytathatnánk a kétszeres Oscar-, egy Emmy- és háromszoros Golden Globe-díjas Jane Fonda személyiségének leírását, akinek immár 85. éve zajlik nem mindennapi története azon a bolygón, amelyet olyan hévvel védelmez, mint egy anyatigris a gyermekét.
Csillogás kívül, rothadás belül
Nem kevés dolog kell ahhoz, hogy az ember lánya – különösen, ha két világháború között, 1937-ben született – kilépjen a neki szánt, szőke szépség skatulyából, Jane Fondának viszont (többek között) ez is összejött. Nem egykönnyen persze, sokkal inkább vérrel és verítékkel.
Mondhatnánk rá, hogy aranykanállal a szájában született, de ez csak áttételesen igaz: édesapja, Henry Fonda amerikai színészlegenda (A volt egyszer egy vadnyugat és a Tizenkét dühös ember sztárja) összesen öt házasságot tudhatott a háta mögött, Jane és öccse, a szintén színész Peter Fonda apjuk második, Frances Ford Seymourral kötött frigyének gyümölcsei. (Érdekesség, hogy Jane – anyja családfájának révén – vérrokonságban áll VIII. Henrik harmadik feleségével, Jane Seymourral, mi több, nevezetes őséről nevezték el a szülei.)
Magyar kifejezéssel élve azt mondhatnánk: noha Jane mindvégig „apás volt” (azaz közelebbi kapcsolat fűzte édesapjához, mint édesanyjához), kapcsolatuk közel sem mondható konfliktusmentesnek: Fonda több interjúban is beszélt arról, mennyire zárkózott volt az – egyébként igen érzékeny – édesapja odahaza. Az ebből fakadó szeretetlenség érzése pedig örök életre befészkelte magát Jane lelkébe.
Édesanyja későbbi sorsa sem könnyítette meg a kapcsolatukat: Jane Fonda mindössze 12 éves volt, amikor Frances öngyilkos lett egy pszichiátriai intézményben azok után, hogy férje közölte vele: elhagyja őt. A történetet csak tetézi, hogy Fonda a bentlakásos iskolában, egy újságból értesült anyja halálának valódi okáról: egészen odáig úgy tudta, valamilyen titokzatos betegség vitte el a mindössze 42 éves Francest.
Fonda a tanulmányai felé fordult, ám szoros összefüggés mutatkozik a későbbi önképe és ezen időszak között, mivel egy vele készített interjúból kiderült: ekkoriban kezdte hánytatni magát annak apropóján, hogy az iskolában épp az ókori rómaiakról tanultak, akikről köztudott, hogy egy-egy nagyobb összejövetel közben/után ezzel a módszerrel könnyítettek magukon… Ugyan a rómaikról mindössze néhány hétig tanult, a testképzavar egy életen át elkísérte: köztudott, hogy már mélyen megbánta azokat a plasztikai bevatkozásokat, amelyeket a „tökéletes, hollywoodi szépség” címke miatt végeztetett el magán.
Baljós árnyak férfi köntösben – Fonda szerelmei
Olcsó húzás lenne Fonda apját hibáztatni a félresikerült kapcsolataiért, ám mégis meggondolandó a gyakran hangoztatott klisé: Jane ugyanis háromszor ment férjhez, ám mindhárom kapcsolata válással végződött. Ahogy ő fogalmazott, többszöri nekifutásra is sikerült kiválasztani az „alfát a hímek közül”, ezek a férfiak viszont gyakran meg akarták változtatni őt, s megfeleléskényszeres jellemét.
Első férjével, Roger Vadim francia filmrendezővel való házassága mindössze nyolc évig tartott, s válásuk évében, 1973-ban már egy új férfi, Tom Hayden oldalán állt az oltár elé. Lényegében Hayden befolyásának köszönhető, hogy az akkor már ünnepelt színésznőből felszínre tört az igazságérzet, férjével együtt ugyanis elindítottak egy politikai mozgalmat: többek között olyan emberi jogi kérdésekben, mint a feketék egyenjogúsága és a vietnámi háborúban szerencsétlenül járt, sérült katonák rehabilitációja.
Mindeközben megkapta élete első Oscar-díját a Klute-ért, amelyet 1979-ben egy második arany szobrocska követett a Hazatérés című alkotásért. Az ekkoriban már kétgyermekes Fonda (lánya, Vanessa Vadim 1968-ban, öccse, Troy Garity1973-ban született) az összes, spórolt pénzét a mozgalomba ölte, amely viszont több pénzt emésztett fel, mint amennyit hozott a konyhára, így Fonda és Hayden igyekeztek kitalálni, mégis mihez kezdjenek. Végül kipattant a fejükből a „világmegváltó” ötlet: mivel Jane köztudottan imádott mozogni, elkészítették a Jane Fonda’s Workout (durva fordításban Jane Fonda edzése) videót, amely óriási sikert aratott a tengerentúlon: nagyjából 17 millió példányt adtak el a felvételből, ez egyébként máig a legnépszerűbb VHS-kazetta a világon.
Sikerek ide, óriási bevétel oda, végül Tom Haydennel való kapcsolata is végetért, ezt követően pedig újra nagy (ha nem a legnagyobb) fába vágta a fejszéjét: harmadik férje ugyanis Ted Turner, a CNN alapítója. Míg második férje kedvéért hippi aktivistává vedlett, addig harmadik párja miatt feladta a karrierjét, s elszigetelt életet élt Turner egyik ranchán. Ugyan Fonda rendkívül igyekezett igazi mintafeleséggé válni, a hármas számú alfával való konfliktusainak nagy része abból fakadt, hogy a feminizmusról és a szabadságról tartott előadásokat ENSZ-gyűléseken szerte a világban, s ez igencsak szúrta a médiamágnás szemét. Kapcsolatuknak végül Fonda vetett véget 2011-ben, ám szerencsére nem acsarkodással, hanem egymás kölcsönös tiszteletével váltak el egymástól. (Egyébként a mai napig jóban vannak.)
Jane Fonda, a #metoo valódi anyja
Fonda egy nagy sikerű vígjátékban tért vissza a showbizniszbe 2005-ben: az Anyád napjában Jennifer Lopez oldalán láthattuk viszont, úgy, hogy tudnivaló volt, vérrel és verítékkel igyekszik újradefiniálni magát, immár sokadik alkalommal. Törekvése ismét sikeresnek bizonyult, de nem is akárhogy. Noha eddig is érdekelte a női egyenjogúság és az age-izmus kérdése, a világ még csak most kezdett megérni a változásra.
Nemrég debütált tévésorozata, a Grace és Frankie az utóbbi témát boncolgatja: a kor miatti diszkrimináció kérdése ugyan már régóta az amerikai közvélemény fókuszában van, Fonda és régi barátja, Lily Tomlin az elsők között jelenítik meg a hetvenes korosztályt, s azok problémáit a Netflix sorozatában. Érdekesség, hogy Tomlinnal a nyolcvanas években hozta össze Fondát a sors, amikor a Kilenctől ötig című filmet forgatták: az alkotás az irodista nők szisztematikus abúzusának állított emléket, s nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, a film –narratívájánál fogva – lényegében a #metoo előszele.
„Azt gondolom, ez rendkívül fontos” – mondta a #metoo mozgalomról a Jane Fonda in Five Acts címre hallgató, róla készült HBO dokumentumfilmben. „Soha nem hittem volna, hogy ezt valaha megérem” – tette hozzá. Szavait a CNN is szemlézte egy 2018-as cikkében, eszerint a színésznő azon a véleményen van, hogy az egyenlőtlen fizetések és a szexuális abúzus kéz a kézben járnak, ezért mihamarabb meg kell szüntetni az egyenlőtlen díjazás gyakorlatát, hogy felszámolhassák a nők elleni erőszak e specifikus formáját.
Ha másnak nem is, hát Jane Fonának, Henry Fonda lányának, egykori, szőke szépség skatulyába beleszuszakolt tehetségnek, háromszorosan elvált nőnek és édesanyának elhihetjük: másképp nem érdemes létezni, mint egyenlő módon, egyenlő feltételekkel és elbánással, mind a párkapcsolatban, mind a karrierünkben.
Nem véletlen, hogy 2021-es életműdíja kapcsán a következőképp fogalmazott: „Felismerni, hogy sokféleségünk ellenére első sorban emberek vagyunk, igaz? Tudjátok, számos sokszínűséggel találkoztam már a hosszú életem során, s időnként kihívást jelentett számomra, hogy megértsek néhány embert, akikkel találkoztam. De ha a szívem nyitva van és a felszín alá tekintek, elkerülhetetlen rokonságot érzek veletek-velük.”
Isten éltesse sokáig!
