„Olyan rossz dolog egyes helyzetekben erősnek lenni, míg máskor sebezhetőnek mutatni magunkat?” Jennifer Garner élete során mindkettőből bőven tapasztalt, mégsem csügged.
Kerek évfordulót ünnepel ma Jennifer Garner, de ha nem tudnánk, hogy 1972-ben született, azt hihetnénk, hogy legfeljebb a negyedik X-et töltötte épp be. Sokan évekig csak Ben Affleck feleségeként gondoltak rá, akit a Jennifer Lopezzel való (úgy tűnik, nem végleges) szakítása után vett el, ezért mindig az utóbbihoz hasonlították. Ő azonban fontosabbnak tartotta, hogy három gyermeke stabil, boldog családban nőjön fel, miközben színésznői karrierje mellett startup vállalkozást is indított.
A mosolygós, visszafogott színésznő Houstonban született, három lány közül a középső testvérként, majd nyugat-virginiai Charlestonban nőtt fel. Ugyan már kicsi korától kezdve balettozni tanult, sosem vágyott arra, hogy felnőve ez legyen a hivatása. Na de a színészet! Ugyan a főiskolán kémia szakra iratkozott be, közben rájött, hogy a dráma, mint tárgy sokkal jobban érdekli, így huszonéves korában New Yorkba költözött, hogy színészi álmait valóra váltsa. Első szerepe egy Danielle Steele-regény tévés feldolgozásában, a Zoyában volt, és szerepelt tévésorozatokban is, de többen emlékezhetnek rá a Hé haver, hol a kocsim? című vígjáték Wandájaként. Első filmszerepében Leslie Nielsennel játszott, ez volt a Mr. Magoo.
A Pearl Harbor forgatása során ismerte meg Ben Afflecket, de ekkor még Scott Foley felesége volt, Affleck pedig – azt hiszem – épp Gwyneth Paltrow-val randizgatott. Pár évvel később aztán egymásra találtak és 2004-ben össze is házasodtak.
A harmadik Star Wars-trilógia rendezője, J. J. Abrams kereste meg Jennifer Garnert 2001-ben az ABC számára készülő sorozatához, hogy felkérje annak főszerepére. Ez volt a végül öt évadot megért Alias, amiben a színésznő Sydney Bristow CIA-ügynököt alakította. A széria, és maga Garner is számos díjat zsebelhetett be – ekkor kapta első Golden Globe-ját is – és Bristow karakterét olyan erős női főszereplőkkel emlegették egy lapon, mint Xéna vagy Buffy. Garner egy csapásra híres lett, felismerték az utcán, és folyamatosan cikkeztek róla az újságok.
“Volt nagyjából egy évtized, amikor minimum öt-hat autó állt éjjel-nappal a házunk előtt, és ha most visszagondolok rá, még sírni is tudnék”
– nyilatkozta néhány évvel ezelőtt egy interjúban arról az időszakról.
A 2002-es Pókember-mozi sikerén felbátorodva más stúdiók is elkezdtek képregényadaptációkban gondolkozni, ilyen volt a Daredevil – A fenegyerek című mozi is, melyben férje alakította a látássérült ügyvédet, aki éjjel gonosztevőket tanít móresre. A vegyes fogadtatású filmben Garner újra együtt játszott Affleckkel, ő volt Elektra Natchios, a címszereplő szerelme. A karakter sokat nem takaró ruháját egy évvel később ismét magára öltötte az Elektra című spin-offban, ez viszont még az eredeti filmnél is nagyobb bukta lett – szerencsére a kritikusok nem őt okolták ezért, hanem a cselekményt, a forgatókönyvet, meg úgy minden mást.
Ha valaki idáig nem szerette volna, a Hirtelen 30-cal biztos, hogy a szívébe zárta. A tizenhárom éves kislányból harmincéves, sikeres divatújságíróvá váló Jenna sztoriját Mark Ruffalo oldalán játszotta el, a 2004-es mozi pedig popkulturális klasszikussá vált – néhány éve például Ariana Grande is felidézte egy videóklipjében. A Los Angeles Times (és még egy rakás magazin) elismerően írt Garner játékáról, “bármikor megjelenik a képernyőn, nem akarsz máshová nézni., a The Washington Post újságírója szerint
“kislányos gödröcskéivel, barátságos arcával Jennifer Garnernek minden esélye megvan, hogy Amerika új kedvence legyen”.
2007-ben, első gyermeke születése után tért vissza újra dolgozni, a Junoban egy mellékszerepet kapott, egy olyan nőt alakított, aki a főszereplő tini születendő kisfiát szeretné örökbefogadni. Közben a Broadwayen is fellépett a Kevin Kline rendezte Cyrano de Bergerac-ban, ahol Roxanne szerepét osztották rá.
A romantikus vígjátékok mindig közel álltak Jennifer Garner szívéhez, így feltűnt az Excsajok szellemében és Ricky Gervais Lódító hódítójában (aminek az eredeti címe Invention of lying, ha esetleg a bugyuta magyar cím elvette volna valaki kedvét attól, hogy megnézze). A sztárdömpinggel operáló Valentin napból sem maradhatott ki, és 2012-ben a Timothy Green különös élete című fantasyben elsőként játszott a vásznon édesanyát, pedig a való életben már a harmadik gyermekét hordta a szíve alatt. Merőben más műfajba kóstolt bele a Matthew McConaughey számára Oscar-díjat érő Mielőtt meghaltamban, ahol egy AIDS-es betegeket kezelő orvos szerepét osztották rá.
Úgy tűnik, hogy nagyon belejött a túlhajszolt, fáradt, dolgozó édesanyák karaktereinek eljátszásába, mert 2014-ben a Férfiak, nők és gyerekekben és tavaly az Igen nap-ban hasonló szerepeket kapott. Utóbbi film különösen fontos volt számára, mert Amy Krouse Rosenthal „Igen nap” című könyve Garner gyerekeinek egyik kedvence, ahol a főszereplő családban a szülők évente egy napon át mindenre igent mondanak, amit csak a csemetéik kívánnak. Ezt a jó szokást a Garner-Affleck család is meghonosította, így aztán nem csoda, mennyire fontos volt neki a könyvön alapuló Netflix-film elkészítése. A produkcióban – ahol társproducerként dolgozott – karaktere, Allison három gyereke igazi hangulatrontónak bélyegzik az édesanyát, aki szerintük mindent szórakozást kiöl az életükből, ő pedig férjével, Carlosszal (Édgar Ramirez) be akarja bizonyítani, hogy ez nem így van – és itt szabadul el a pokol.
De nemcsak anyukákat tud játszani, ott volt például a Kilenc élet, a Danny Collins, és a Wakefield is. Feltűnt a Kszi, Simonban, az Otthonom Palos Verdesben, és újra akcióba lendült bosszúszomjas karakterként a Peppermintben. Legutoljára a netflixes Adam-projektben láthattuk, ahol Ryan Reynolds és – tizennyolc év után ismét – Mark Ruffalo oldalán játszott.
2015-ben Affleck és Garner bejelentették, hogy felbontják a házasságukat, 2017-ben be is adták a válókeresetet. A bulvár azonban továbbra sem szállt le róluk, és folyamatosan a címlapokon kellett viszontlátniuk magukat olyan feliratok mellett, mint “Jen válási papírjai!” és “Miért válnak?!”.“Ilyen helyzetben könnyen azt érezheti az ember, hogy csinálnia kell valamit, mondjuk gyorsan férjhez menni újra, csak hogy lecsillapítsa a kedélyeket. Ugyanígy, ha a bulvárlapok azt sugallják folyton, hogy valami baj van, az ténylegesen okozhat is bajt a magánéletben.”
Fő hivatása mellett mindig is szívügyének tekintette a jótékonyságot és a társadalmi ügyekért való kiállást. A Save The Children alapítvány testületi tagja, céljuk a korai gyermekkori fejlesztés és oktatás elérhetőségének biztosítása az USA-ban. Startup vállalkozása a Once Upon A Farm nevet viseli és organikus, egészséges bébiételeket és gyerekeknek való rágcsálnivalókat gyárt. Nem meglepő ez az irány, ugyanis anyai ágról Garner családjának birtokában van egy farm már legalább egy évszázada, így ő is a természet közelében nőtt fel. „A gyerekek könnyebben megesznek olyan zöldséget és gyümölcsöt, amit ők termesztettek és szedtek le a két kezükkel, így lehet a legjobban őket erre nevelni.”
