Elhunyt Oszter Sándor

A színész egy jómódú család gyermekeként jött a világra, ám ennek ellenére gyerekkora nem volt egyszerű. Alig kéthónapos volt, amikor tüdőgyulladást kapott, amiből csak hosszas kezelések árán tudott kilábalni. Az általános iskola alatt paralízise volt, ám akaraterejének köszönhetően újra megtanult járni, és a szertorna csapatba is felvételt nyert.

Nem volt magától értetődő a színészi pálya, több dologban gondolkodott: erdész, hajóskapitány és festő is szeretett volna lenni. Rendkívül jó tanuló volt, így felvételi nélkül bejutott a bölcsészkarra, ő azonban a színészettel is kacérkodott, így a felvételi különböző rostáival szembenézve a Színművészeti Főiskolára is jelentkezett, ahová egyből felvették.

Először 21 évesen forgatott az Agitátorok című filmben, melyet készülése után rögtön betiltottak, viszont Bacsó Péter filmjében, a Kitörésben eljutott a mozikba, ugyanebben az évben pedig a tévénézőket is meghódította Rózsa Sándor karakterével.

Ugyan a figurát szerette, bosszantotta, hogy azonosították szerepével, mert ő – ahogy mondta – ,,nem egy fazon, hanem egy suszter” akart lenni, aki létrehozza a fazonokat. Mivel nem akarta, hogy ő legyen az állandó paraszt-szereplő, így nem vállalt több ilyen munkát.

Azt sem szerette, ha a közönség megítéli, vagy a szerepei alapján másnak képzeli. Nem tudott mit kezdeni azzal, ha megbámulták a tömegközlekedési járműveken, azzal pedig különösen nem, amikor Othellót játszotta a színházban, és az előadás végén két néző a magassága miatt tett rá negatív megjegyzéseket. Innentől kezdve kerülte az embereket.

Ezek az élmények azonban nem tántorították el attól, hogy játsszon: 1983-ban megkapta a Jászai Mari-díjat.

Több színházban megfordult karrierje során: a Vígszínházban, a Nemzeti Színházban és a Békéscsabai Jókai Színházban is. Emlékezetes alakításait 2013-ban Kossuth-díjjal jutalmazták.

A színészet mellett üzletemberként is sikert sikerre halmozott, szabadidejében pedig a Börzsönybe járt vadászni. Minden egyes trófeájáról tudta, hogy pontosan mikor és hol lőtte, ám a vadászatot nem csak hobbijaként tartotta számon. Szeretett beleolvadni a természetbe, és olyan dolgokat tapasztalni, melyeket turistaként sosem tudott volna. Nem lőtt mindig és mindenre: órákig figyelte az állatvilágot és azon gondolkodott, mennyit tanulhatnánk mi, emberek az erdő állataitól.

Amikor a beskatulyázásáról panaszkodott a nagymamája jó barátja, Illyés Gyula azt mondta neki: ,,nem kell bosszankodni. Meglátod, ebből legenda lesz, és a világon minden színész vágyik arra, hogy csak egy olyan szerepet is eljátsszon, ami elkíséri az életén”.

Tán nem is bánta valójában, hiszen Rózsa Sándornak köszönhetően tudjuk, hogy mekkora színészt veszítettünk el Oszter Sándor személyében.