Alan Rickman azon sztárok közé tartozott, akik viszonylag későn, a negyvenes éveik tájékán futottak be Hollywoodban, de ez mit sem vont le karrierjének nagyszerűségéből. Filmjei között minden generáció megtalálta a maga kedvencét, és ugyan már öt éve nincs velünk, Hans Gruberként vagy Piton professzorként örökké itt marad.
Alan Rickman London szülötte, 1946-ban látta meg ott a napvilágot három testvér egyikeként. Kicsi korától fogva érdekődött a színészkedés iránt, ezért az iskolás éveiben gyakran láthatta a diákszínpad közönsége. Jellegzetes hangját egy gyerekkori beszédhibának köszönhette, melyből kifolyólag az alsó állkapcsát nem tudta rendesen mozgatni.
Az érettségi után viszont nem a színészi pálya felé indult, hanem a Royal College of Art-ba iratkozott be, hogy grafikusnak tanuljon. 19 évesen ismerte meg élete párját, Rima Hortont, akivel haláláig egy párt alkottak, és csak 2015-ben, egy szűk ceremónia keretein belül házasodtak össze.
1972-ben elnyerte a RADA (Royal Academy of Dramatic Art), az angol főváros egyik legrégebbi és legismertebb drámaiskolájának ösztöndíját, így a grafikusi képzés után itt tanult tovább, még három évig koptatta az iskolapadot. Itt sokak, többek között a BBC figyelmét is felkeltette alakításaival, és játékának köszönhetően lett a Royal Shakespeare Company tagja. Szerepelt klasszikus és modern darabokban egyaránt, a WestEnd-en és a Broadwayen is játszott, 1987-ben Tony-díjra jelölték.
Alan Rickman első nagyobb filmes szerepe a kultfilmmé vált Die Hardban (Drágán add az életed!) volt 1988-ban, amikor Bruce Willis ellenfelét, a német terrorista Hans Grubert alakította. Ezzel egy csapásra ismert lett Nagy-Britannián kívül is, így 42 évesen végre az A-listás sztárok közé emelkedhetett – pedig bevallása szerint majdnem nem vállalta el, mert nem volt biztos benne, hogy egy ilyen stílusú filmben szeretné viszontlátni magát.
A legjobb férfi mellékszereplőnek járó BAFTA-díjjal jutalmazták Rickmant a Robin Hood – A tolvajok fejedelme című filmért, amiben ismét egy negatív karaktert, a nottinghami bírót kellett eljátszania. A romantikus szerepek is megtalálták ezután, a Szívből, igazán és az Értelem és érzelem c. kosztümös filmben ő alakította a férfi hősszerelmeseket.
1996-ban a mindössze nyolc hét alatt leforgatott HBO-s, Raszputyinról szóló életrajzi filmben az orosz szerzetest alakította, ez Emmy-t és Golden Globe-ot is ért neki. Egy évvel később mint rendező debütált, méghozzá a Téli játékkal, amelyben Emma Thompson mellett a színésznő édesanyja, Phyllida Law volt látható. A kilencvenes években továbbra is játszott a brit Nemzeti Színház színpadán, például Helen Mirren oldalán az Antonius és Kleopátrában.
Az 1990 után született és felnőtt generáció számára Hans Grubernél volt egy emlékezetesebb karakter, ennek eljátszását annak megalkotójával, Joanne Kathleen Rowlinggal alaposan megvitatta. Bizony, a Harry Potter-filmek Perselus Pitonjáról van szó. Alan Rickman már a könyvsorozat (és jóval a filmek) befejezése előtt tudta, hogy mi lesz karakterének sorsa, Rowling azért mondta el neki, hogy így még nagyobb átéléssel tudja eljátszani a kezdetben ellenszenves varázslót, akinek valódi személyiségére és szándékára csak az utolsó részben derült fény.
Láthattuk aztán a kétezres évek egyik legjobb romantikus vígjátékában, az Igazából szerelemben csupa nagyszerű angol színésszel együtt, a Hósütiben, a Parfüm: Egy gyilkos történetében és a Sweeney Todd-ban is. Hangját adta a Galaxis útikalauz stopposoknak c. filmben Marvinnak az androidnak, utolsó munkája pedig a Tim Burton-féle Alice Csodaországban folytatása, az Alice Tükörországban volt, ahol a hernyót szólaltatta meg.
2016 januárjában, pár héttel hetvenedik születésnapja előtt hasnyálmirigyrákban hunyt el.
