Rendkívüli helyzetbe került hétköznapi emberek tárgyalótermi drámáit dolgozza fel a BBC BAFTA-díjas antológiáján alapuló Vádlott című sorozat, amely fordított időrendi sorrendben (a tárgyalástól az elkövetésig) göngyölíti fel az olykor megbocsáthatatlan tetteket, egyúttal felteszi a kérdést: vajon muszáj minden esetben elítélnünk azt, aki vétkezett?
Vajon mit tettem volna a vádlott helyében? – gondolkodunk el gyakran, amikor egy bűnügyről olvasunk vagy épp hallunk a médiában. Howard Gordon és Jimmy McGovern producerek ezúttal magasabb szintre vitték e kérdések megválaszolását, Vádlott (Accused) című sorozatukban epizódról epizódra elgondolkodtatnak minket arról, vajon mennyire megbízható az igazságszolgáltatás, s vajon mi kellene ahhoz, hogy túllépjünk a szocializációnk alapvető szabályain.
Hétköznapi emberek rendkívüli helyzetekben: ez a Vádlott
Olyan társadalmi szintű változásoknak vagyunk szemtanúi az elmúlt években, amelyekre nem igazán volt még eddig példa. (Különösképp a tengerentúlon.) Az iskolai lövöldözések, a környezet folyamatos pusztulása, a faji és nemi egyenlőtlenségek és az azokkal kapcsolatos törvényhozások, valamint protestálások újabb és újabb kihívások elé állítják az állampolgárokat, ám nem biztos, hogy mindenki képes hideg fejjel átgondolni cselekedeteit, s azok következményeit.
Ebből a perspektívából, azaz a hétköznapi emberek szempontjából közelíti meg a gyakran igazságtalan jogi procedúrát a 24 és az X-akták producere, Howard Gordon és alkotótársa, Jimmy McGovern (Az élet megy tovább), akik a BBC BAFTA-díjas bűnügyi antológiáján alapulva hozták létre a Vádlott (Accused) című bűnügyi drámájukat. (Érdekesség, hogy a mostanra Oscar-díjas Olivia Colman például a brit változat apropóján nyerte el a Brit Film- és Televízióművészeti Akadémia legjobb női mellékszereplő díját a második évadban nyújtott alakításáért 2013-ban.)
Míg a legtöbb, „hasonszőrű” krimi általában a holttest felfedezésével kezdődik, s ettől a momentumtól jutunk el az ítéletig, addig a Vádlottban fordított perspektívából szemléljük az eseményeket: az első epizódban például a főszereplő bíróságra vonulása szolgáltatja az esemény nyitányát. Akárcsak a Black Mirror című népszerű sorozatban, úgy a Vádlottban is jellegzetes, hogy epizódról epizódra új történettel, egyúttal vádlottal ismerkedünk meg, s a főbb karakterek felvázolása után következik csak a „vajon ki a tettes” kérdésfeltevés, amely elképesztően izgalmas fordulatnak értékelhető a már megszokott, sablonos krimikhez képest.
Az alkotókról dióhéjban
A különös perspektíva megdöbbentő empátiát feltételez az alkotók részéről, s nem is lövünk mellé ezzel a kijelentéssel. Mivel a Vádlott a legkülönbözőbb társadalmi problémákat veszi górcső alá, az alkotók elkötelezetten hittek abban, hogy csak diverz alkotógárdával képesek átfogó képet festeni az olykor többfaktoros dilemmákról.
Ennek következtében Howard Gordon nem fehér, s nem férfi kollégáknak engedte át az írás és rendezés jogát: ennek köszönhetően Billy Porter rendezte például azt az epizódot, amelynek középpontjában egy drag queen áll, de például az amerikai protestálásokon gyakran látható Tazbah Chavez rendezte azt a részt, amelyben tiltakozó őslakosok történetét dolgozzák fel. Plusz pirospont, hogy a siket Marlee Matlin Oscar-díjas színész is megcsillogtathatta rendezői képességeit, hiszen ő alkotta meg azt a részt, amely egy szintúgy siket béranyáról szól.
Az említett rendezők mellett igazi színész nagyágyúk is felbukkannak a 15 részes sorozatban, hiszen találkozhatunk Abigail Breslinnel (A család kicsi kince, Zombieland), Margo Martindale-lel (A megfigyelő) és az Emmy-díjas Michael Chiklisszel is. (Utóbbi a Vádlott első részében debütál Dr. Scott Corbett szerepében.) A sorozat június 18-tól teljes terjedelmében elérhető az HBO Maxon!
Források: NYTimes.com, Decider.com
Borítókép forrása: FOX/Getty Images
